Jelentés a Himalájából

Vágólapra másolva!
A Himalájába indult magyar Dhaulagiri-expedíció eddigi legnagyobb ellensége a politika. Egyelőre a nepáli lázongások szabják meg hőseink napi teendőit, és egyre valószínűbb, hogy a költségesebb, repülős utazást kell választaniuk - Kollár Lajos beszámolóját olvashatják.
Vágólapra másolva!

Április 14.:

- Vasárnap reggelig biztosan le lesz zárva a Pokharába vezető út és ezért legközelebb, jó esetben hétfőn indulhatunk el! Addig a cargo kiváltásával és a hiányzó részek bevásárlásával foglalkozunk, sétálunk, sörözünk, és érdeklődünk más készülődő expedícióktól, hogyan is van az életük. A két kazah fiúval összejöttünk, ők is velünk jönnek az alaptáborba. Este 11-től reggel 4-ig van kijárási tilalom, de ezt jóformán senki sem tartja be! Itt valami holdújév-ünnep van, és nagy a ricsaj. A hőmérséklet kellemes, 30 fok körüli! A szállodánk egyszerű, puritán, és ami a legfontosabb: olcsó. A műholdas telefon jól működik.

Április 16.:

- A helyzet itt romlófélben van. Ma tüntetések voltak, amit a hadsereg hatékonyan kezel, valószínű, hogy tegnap a király és a pártok vezetői nem tudtak megállapodni, ezért a mi továbbjutási esélyeink tovább csökkentek. Nos, majd meglátjuk! Ma áthoztuk a depo-anyagot, amit Laciék 4 éve hagytak itt, néhány dolog használható, de a körülbelül 300 kiló élelmiszer megromlott vagy romlófélben van. A cargot vasárnap kapjuk meg, és ha minden sikerül, talán hétfő reggel elindulunk Pokharába. Helikopterrel kéne menni, de arra nincs pénzünk.

Egyre romlik a helyzet a ki- és elvezető utak szinte mindegyikét lezárták. Egyre több az utcai összecsapás, néhol véres eseményekről is tudósítanak. Hogy ez meddig tart, isten tudja. Pillanatnyilag nincs esély arra, hogy a normális útvonalon közelítsük meg a hegyet, úgy tűnik, helikopteres vagy repülős megoldással van csak esélyünk, ami azt jelenti, hogy jelentősen megnöveli a költségünket, ami így sem kevés! Ha ma hozzájutunk a cargónkhoz, holnap el kell repülni Jomsonba (2700 m) és onnan egy 5600 méter magasságban fekvő hágón - gyalog - átkelve érhetjük el vissza, lefelé az alaptábort, ami 4800 méteren fekszik. Az akklimatizáció hiánya miatt viszont rendesen kileszünk, eltelik néhány nap, mire összeszedjük magunkat, de ez a lehetőség van csak. A lassú, egyenletesen adagolt, napi magasságszedés helyett hirtelen nagy szintet kell megtenni, rövid idő alatt. Jó kis buli lesz, ha lesz!

Április 17.:

- Itt a helyzet bekeményedett. A kivezető utakat lezárták, és csak repülővel juthatunk tovább, ami nagyon drága. Azonkívül rengeteg hó van a hágókban. Kérdés, hogy a teherhordók a másfél tonna felszereléssel átmennek-e... Ez csak ott fog kiderülni. Egy kicsit káoszos az egész. Mindenesetre reggeltől estig intézkedünk, hogy a legjobb helyzetbe kerüljünk. Leghamarabb holnapután, legkésőbb pénteken indulunk el. Azt rebesgetik, addigra feloldják a blokádot, mert fogytán van már a települések ellátása. A tüntetések menetrendszerűen mindennap délelőtt vannak, jön a katonaság és szétveri őket, mindenki fut-szalad, van, akit megvernek, elvisznek, sőt, a helyi lapok szerint meg is lőnek. A probléma az, hogy a király beszüntette a pártok működését, nem érdekli a demokrácia, és ilyenkor előkerülnek a maoisták, és hergelik a tömeget. Hát így vagyunk, és még jól is vagyunk.

Az expedíció csapata még mindig Katmanduban vesztegel az egyre durvuló tüntetések miatt, de a hétvégén mindenféleképpen megpróbálnak majd elindulni az alaptábor felé, reméljük, a helyi hatóságok is úgy gondolják - Kollár Lajos exkluzív beszámolója az elmúlt pár nap eseményeiről.

Április 18.:

- Úgy tűnik, péntektől a tüntetők feloldják a blokádot (mert a településeken fogytán az élelmiszer) és elhagyhatjuk Katmandut! Tehát, ha minden jól megy, országúton megyünk Pokharán keresztül Benibe és onnan gyalog, teherhordókkal az 5360 méteres francia hágón keresztül az alaptáborba (feltéve, ha a kialkudott, normális árakon találunk serpákat.) Ez Beniből körülbelül 6-7 nap. Kénytelenek vagyunk a feljutást magunk szervezni, mert a szervezőirodák nem vállalják a felelősséget. Egy helyi serpa, a szakácsunk is velünk tart, reméljük, sokat segít majd.

Április 20.:

- Ma általános kijárási tilalom volt Katmanduban, mindenhol katonák és néha randalírozó fiatalok, csomópontokban úttorlaszok és gyújtogatás. Az "idegenek" korlátozva, de járkálhatnak. Tegnap sikerült beszerezni egy jó generátort, ha útközben nem veszi el valaki, megoldott az energiaellátásunk. Minden bolt zárva, sokat nem tudtunk intézni. Ennek ellenére megpróbálunk szombaton reggel továbbmenni (kíváncsi leszek), ha nem sikerül, valószínű, hogy a repülést kell erőltetnünk, ugyanis a kivezető utak le vannak zárva! Ezzel meg az a probléma, hogy hirtelen nagyon magasra kerülünk, és a szervezet ezt nagyon nem szereti, és a teherhordókat se könnyű a felsőbb részeken összevadászni, minimum dupla pénzért! Rövidesen kiderül... A helyi politikai helyzet nagyon kedvezőtlen, elkeserítő. Beszéltünk sms-ben Dávidékkal (Klein Dávid a Mount Everest előretolt alaptáborában van és társával, az amerikai Joby Ogwynnal arra készülnek, hogy oxigénpalack segítsége nélkül érjenek fel a Föld legmagasabb pontjára - a szerk.), nincs jó idő náluk az Everest BC-ben, egyébként: minden jót kívántunk egymásnak!

Április 21.:

- Két napja kijárási tilalom van országszerte, ennek ellenére nagy tömegtüntetések vannak, ma reggelig 3 halálos áldozat és sok sebesült. Úgy tűnik, a repülőgépes megoldás sem működik, a K2-es kazah barátaink próbálkoznak, de a francia hágó (5250 m) innenső oldalán elakadtak a rendkívül nagy hóban. Nekünk a normál felvonulási utat kellene erőltetni, de a lezárások miatt egyelőre reménytelen még a Katmanduból való kijutás is. Ennek ellenére a hét végén próbálkozni fogunk, ha nem lesz még durvább a helyzet. Mindezek ellenére, mi jól vagyunk. Úgy tűnik, nem vagyunk késésben, mert az olaszoktól kapott hírek szerint rengeteg hó van az alaptábor és környékén és mozdulni sem tudnak. Azt tudni kell, hogy az olaszok jóval korábban érkeztek, a kazahoknak pedig jóval több pénzük van, illetve már csak volt.

A polgárháborús helyzet ellenére hőseink valószínűleg kedden elhagyhatják Katmandut és elrepülhetnek Pokharába, hogy onnan gyalog jussanak el majd az alaptáborba egy helyi serpa vezetésével.

Április 22.:

- Itt, valószínűleg elkerülhetetlen lesz egy népfelkelés. Harmadik napja kijárási tilalom van, mi azért viszonylag szabadon mozoghatunk a szinte, kihalt és üres utcákon, ahol fegyveres katonák járőröznek. A király tegnap esti televíziós beszéde csak fokozta az elégedetlenséget. Egy-két napon belül el kell hagynunk Katmandut, és ez csak repülőn lehetséges (+ 1 tonna élelmiszer, felszerelés, amit, radikálisan csökkentenünk kell!). 5-6 ezer USD váratlan kiadás, ennek a beszerzése folyamatban van. Nagy teherpróba az amúgy is szűkös anyagi helyzetünknek meg a szervezetünknek, mert rögtön egy 5400-as hágón kell átvergődnünk, szinte akklimatizáció nélkül, és két méter a friss hó! Kérdés, hogy Marfában kapunk-e megfelelő pénzért, megfelelő számú teherhordót. A két kazah barátunk és teherhordóik, három napja küzdenek a hágó környékén a hóval! Itt, Katmanduban most is ömlik az eső, ott pedig ez további hó. Legközelebb, kedden tudunk indulni. Reméljük, hogy tudunk!

Április 23.:

- Kedden hajnalban elhagyjuk Katmandut, és átrepülünk Pokharába és onnan a normál alsó körön közelítjük meg az alaptábort, gyalog. Ez körülbelül 80 km-rel több (összesen: 160 km), mint normális viszonyok között, de járművel nem tudunk továbbjutni a lezárások miatt. A helyzet durvul, eléggé polgárháború-gyanús a hangulat! Egy serpa vezető vállalta a BC-be (BC = alaptábor) juttatásunkat, mindenestül. A továbbrepülés a francia hágó felé, nagyon drága és úgy tűnik, nem járható. A lényegesen kisebb létszámú (2 fős) kazah csapat öt napja indult el, és még mindig a hágó innenső oldalán vannak. Küzdenek a rengeteg hóval. Reméljük, kedden tényleg kijutunk!

Végre rámosolygott a szerencse a Himalájába indult magyar expedíció résztvevőire. Elrepülhettek végre Katmanduból és ha minden rendben lesz, hamarosan megérkezhetnek Benibe.

Április 24.:

Holnap reggel átrepülünk Pokharába. Sikerült egy ilyen lehetőséghez jutnunk. Onnan sajnos gyalog - plusz 30 teherhordó és körülbelül 1 tonna felszerelés - próbáljuk elérni a 4800 méteren fekvő Dhaulagiri alaptábort (ez 10-12 napot fog igénybe venni). A gyalogtúra, most 80 km-rel több lesz a normálisnál, összesen 150 km. Ez a teherhordók szerződtetésekor és a fizetésükben is jelentős nehézséget okoz, de nincs más választásunk. Mint többször mondtam, napokon belül kitörhet egy polgárháború. A helyzet nagyon puskaporos, a szó szoros értelmében is. A visszatérésünk is kalandos lehet, de addig néhány érdekes történést megélünk még.

Április 25.:

Ma délben átrepültünk Pokharába, mi hatan, valamint Dawa Lama serpa, a szakács és egy jókedélyű, szintén serpa Szirdar, a teherhordók vezetője. Ráadásul plusz 1 tonna felszerelés, aminek a repültetése alaposan megtépázta az expedíció anyagi készleteit, de megérte, látszik az út vége! Ez egy fantasztikusan szép kis varos a Himalája kapujában. A politikai, kemény helyzet egy kicsit javult, mert a király tegnap éjféli televíziós beszédében "megpuhult", és ezt sokan jó jelnek tekintik. Ma megkezdődtek a tárgyalások a pártok és népképviselők vezetőivel. Ezért beszüntették a tüntetéseket és útlezárásokat (eddigi gyorsmérleg a helyi lapok szerint: 17 halott és 2500-3000 sebesült). Mi óvatosak vagyunk, és gyorsan továbbállunk Pokharából a 80 km-re fekvő Benibe, még mielőtt újrakezdik az egészet. Innen azután 30 teherhordó segítségével, 6-7 nap alatt szeretnénk elérni az alaptábort. Ennyi a csúszásunk, ma kellene ott lennünk. Nem jelentős, és, ha az időjárást nézzük, szinte öröm, hogy nem nyakig hóban ülünk ott fenn. Benibe nem reggel indulunk, megvárjuk az első jelentéseket az úttorlaszok megszüntetéséről, és még friss élelmiszert kell vásárolnunk.

Kollár Lajos és kis csapata ádáz harcot vív a helyi erőkkel. A hatóságok, a népfelkelők és a maoisták mellett a magyar Dhaulagiri expedíció tagjai voltak a legaktívabbak az elmúlt napokban.

Április 26.:

Semmi sem megy könnyedén. Ugyanis amit a népfelkelők átmenetileg befejeztek, azt a maoisták folytatták. Nehogy egy perc nyugalom legyen ma reggelre, lezárták a Pokharából kivezető utakat, így itt ragadtunk. Ezen annyira felmérgelődtünk, hogy biciklit béreltünk és kikarikáztunk a város szélére tisztázni az ügyet. Szerencsére addigra feloldották a blokádot, mi visszamentünk, és megszerveztük, hogy holnap reggel el tudjunk indulni - 40 teherhordóval.

Közúton, teherautókkal Beniig, onnan lehetőség szerint azonnal továbbmegyünk, elegünk van a városokból, és ezt a kis fegyverszünetet szeretnénk kihasználni. Körülbelül május 5-re érjük el az alaptábort, reméljük, semmi sem biztos. Sietni kell, mert nem sok időnk marad a monszun beálltáig, és a Dhaulagirit is szeretnénk megmászni közben. Érdekes, erről szinte már szó se esik.