Nem fogad el a pasim gyermeke

Ha a pasid előző kapcsolatából származó gyerkőccel nem felhőtlen a viszonyod, simán lehet a szerelmetek igazi buktatója. Az biztos, hogy erről nem a gyerek tehet, egy kis odafigyeléssel tehát megoldható a probléma.

Különváltan, csatolmánnyal

Nem akarsz még gyereket, de a sors úgy hozza, hogy az új szerelemmel az életedbe belép egy kis ember is. A jelenség egyáltalán nem ritka: egyre gyakoribb, hogy gyereket vállaló fiatalok egyszer csak rájönnek: nem megy együtt, különválnak, mindenki járja a maga útját.

A csöppség rendszerint az anyánál marad, így a férfi szinte szabadon keresgélhet új társat magának. Amikor azonban az új kapcsolat komollyá válik - neki is és neked is -, számolni kell azzal, hogy a pasi bizony nincs teljesen egyedül.

Nyugi: van ötletem

A gond nem az, hogy ne tudnál már az első pillanattól fogva a gyerekről (bár van, hogy ez is csak később derül ki), és ennek tudatában mész bele a kapcsolatba - mégis egészen más, mint ami várnál, amikor választottad utódja testközelbe kerül.

Először még izgalmas is lehet a dolog - egy gyerkőccel annyi mindent lehet csinálni: előre megtervezed, hogyan mutatkozol majd be neki, miről fogtok beszélgetni, és mi mindent mutatsz meg neki, ami nyilván felvillanyozza -, csak csak egy dolgot felejtesz el: nevezetesen, hogy a gyermeknek önálló személyisége, akarata van. Nem vagy felkészülve arra, mi lesz, ha ő egyáltalán nem kíváncsi a te társaságodra.

Kezdetben elnéző vagy, a barátnőid is mind azt mondják: csak egy gyerek, nem létezik, hogy előbb-utóbb nem tudod magad belopni a szívébe. Igen ám, de amikor már hónapok óta jobbnál jobb programokkal kedveskednél neki és ő még mindig csak unottan ül a társaságodban, egyre jobban idegesít a helyzet. A párodnak nem mersz szólni - ha mégis észreveszi rajtad a feszültséget, türelemre int. Mikor már végleg kifogysz az ötletekből, mivel is tehetnéd emlékezetessé az együttléteket, eltörik a mécses. Azt képzeled, hogy mindennek te vagy az oka. Pedig a legkevésbé sem.

A baj forrása

A pszichológus szerint a párunk gyermekével való rossz kapcsolatért leginkább az elvált szülők közti rossz, tisztázatlan viszony a felelős. C. Molnár Emma szerint abból kell kiindulni, hogy a szülőket egy életre összeköti a közös utód. Ha a kapcsolatukat felbontják is, akkor sem válhatnak el egymástól teljesen, hiszen a gyereknek mindkét szülőjére szükség van, még ha azok külön élnek is. "Éppen ezért az lenne a kívánatos, ha a szülők együttműködő, egymást támogató magatartást tanúsítanának. A legtöbb esetben azonban a gyereket úgy kezelik, mint egy csomagot, az egyik felveszi, a másik leteszi" - mondja.

A gyerek már a válás miatt is elveszti a biztonságérzetét - magyarázza a szakember -, ám amikor azt tapasztalja, hogy szülei között semmiféle szövetség sincs az ő érdekében, ez tovább mélyíti a talajvesztettségét. Ilyenkor egyetlen lehetősége marad, hogy foggal-körömmel kapaszkodik abba, akivel lakik - legtöbb esetben tehát az anyába. Minden, az anyával kapcsolatos dolgot a magáévá tesz, így annak véleményét is osztja, magatartását pedig másolja.

"Amikor az apához megy látogatóba, akkor tulajdonképpen az édesanyja ellenséges viselkedését közvetíti, de nem az apjának, hanem az apjához tartozó új barátnő felé" - mondja a pszichológus. - " Mondhatjuk, hogy az anya a gyereken keresztül bünteti az apát, de mivel a gyereknek szüksége van az apjára, ezt a büntetést vele szemben felfüggeszti és a nem kívánatos új nőre vetíti ki." Érdekesség, hogy a fiúk ezzel a viselkedéssel kamasz korukban, amikor őket is elkezdik érdekelni a csajok, többnyire felhagynak, ám a lányok képesek ezt még jó néhány évig elhúzni.

Ha "új kedvesként" ilyen helyzetbe kerülünk, legyünk bármilyen türelmesek is, egyáltalán nincs könnyű dolgunk, hiszen a kialakult helyzetért nem mi vagyunk a felelősek, mégis folyamatos feszültségnek vagyunk kitéve.

Ülj le a volt csajoddal beszélni, drágám!
A pszichológus szerint a megoldásban azonban közreműködhetünk. "Az első lépés a szerelmünket rávenni arra, hogy a gyerek érdekében ássa el a csatabárdot és üljön le a volt párjával tisztázni a dolgokat. Ha ez nem jön össze, akkor elszánhatjuk magunkat arra a lépésre, hogy mi magunk felvesszük a kapcsolatot a gyermek anyjával és megpróbáljuk oldani a feszültséget." Ehhez természetesen szükségeltetik némi intelligencia mindkét fél részéről, úgyhogy vannak esetek, amikor ezzel a módszerrel sem érünk célba.

Variációk egy témára

A rövid közvélemény-kutatásunk eredménye is azt támasztja alá, hogy a legritkább esetben próbálják a felnőttek a problémákat együtt megoldani . Kinga két évig élt együtt a barátjával, akinek egy kislánya volt. "Én mindig próbáltam kedves lenni a gyerekkel, de bevallom, egy idő után feladtam. Ha kért valamit tőlem, megcsináltam, de ha hisztizett valamiért, nem foglalkoztam vele. Mondhatnám úgy is, nem alakult ki különösebb kötődés köztünk. Nem mondom, hogy végül miatta szakítottunk, de nem is engedte, hogy elmélyüljön a kapcsolat" - mondja.

Andi viszont azt meséli, a párja mindkét gyermekével kezdettől fogva jó kapcsolata van. "Vannak persze nehézségek, de én ezt mindig a párommal és a gyerekekkel beszélem meg, még soha nem gondoltam arra, hogy az anyjukkal is tárgyaljak" - mondja.

Zsófi maga is elvált szülők gyermeke, így sok minden megvan neki is a kiskorából. "Emlékszem, halálra idegesített, mikor apám barátnője előttem csókolgatta apámat. Én ilyet sose teszek a gyerek előtt. Nálunk az a lényeg, hogy ha ott van a gyerek, akkor mindenki vele foglalkozzon. Egészen jól kijövök vele" - állítja.

Móniéknál nagyon rossz a viszony a két szülő között, és ennek megfelelően a kisfiú néha még a saját apjával is tűrhetetlenül viselkedik. "A családi béke érdekében én úgy döntöttem, nem szólok bele semmibe. Hagyom, hogy ha itt a gyerek, az apjával töltse az időt, így láthatóan jól elvannak. Nem zavarom őket, nem erőltetek semmit a gyerekre" - vallja.

C. Molnár Emma szerint bölcs döntés és megoldást hozhat az is, ha a barátnő kivonul az apa-gyerek kapcsolatból. Ezzel csak akkor lehet gond, ha ettől az apa úgy érzi, kedvese magára hagyja őt a feladattal.

"A legnagyobb hibát ott követik el a férfiak, hogy mivel az anyával nem sikerült, ezért az új barátnővel akarják bemutatni a gyereknek a boldog család modellt, és elkezdik gyötörni az új nőt azzal, hogy viselkedjen kvázi pótanyaként. Mindeközben elfelejtik, hogy a gyereküknek nem új családra van szükségük, hanem az apjukra. Nagyon okos dolog, ha ezt a nő észreveszi és hagyja, hogy a gyermek és az apa kettesben eltöltött programokkal szerezzenek új élményeket maguknak. Ilyenkor az apa segíthet azzal, hogy arra készteti a gyereket, hogy meséljen az ő párjának az együtt töltött napról, tehát mondhatni szakaszosan vezeti be az életükbe az új asszonyt"- mondja a pszichológus.

Ahhoz, hogy a párod gyermekével felhőtlen legyen a kapcsolatod, hosszú, kitartó munkára van szükség. Nincs kizárva, hogy sokszor a szakítás szélén állsz, mondván, hogy nem bírod tovább. A feszült pillanatokban a férfiak képesek azzal védekezni, hogy "márpedig nekem gyerekem van, el kell fogadnod". Ez nem is lehet kérdés, ha fontos neked, erről biztosítanod kell, de ez nem azt jelenti, hogy mindent le kell nyelned.

A megfelelő pillanatban te éppúgy felhívhatod a figyelmét arra, hogy a gyerek megjelenésével a te életedben is változás következett be, és a nehéz időszakokban nem csak neked kell helyt állnod, hanem éppúgy szükséged van az ő támogatására is.