Amikor a férfi kiborul

Vágólapra másolva!
Ha nekünk, csajoknak nem sikerül valami, elvárjuk, hogy a pasink megértsen és vigasztaljon.
Vágólapra másolva!

Viszont ha az ő lába alól csúszik ki a talaj, egy csapásra elveszíti a férfiasságát. Pedig neki is kell a támogatás.

Hosszas keresgélés után megtalálod azt a férfit, akire mindig is vágytál. Első találkozásotok pillanatától kezdve rengeteg időt töltöttél vele és már sok mindent átéltetek együtt, mégsem találsz benne kivetnivalót. Bemutatod a szüleidnek, el vannak ájulva tőle. Bármikor számíthatsz rá, akármilyen későn végzel is a munkahelyeden, ő megvár. Barátnőid sárgulnak az irigységtől, amikor elmeséled milyen arany életed is van, és még a háztartásban is segít. Pár hónap együttélés után azonban egyszer csak megváltozik minden.

Ő levert, te meg ordítasz

Igaz, hogy rengeteget dolgozik, és így kevesebbet vagytok együtt, de mintha a szabadidőtökben is valahogy más lenne. Kedves veled, de sokszor tűnik levertnek, szótlanak, a mindennapokból lassan kihalnak a megszokott vidám dolgok. Nincsenek közös főzések, alvás előtti hosszú beszélgetések. Először azt gondolod, csupán rossz napja van, de amikor már hetek óta nézed a fancsali képét, eleged lesz. Egy este - pusztán azért, mert nem vitte ki a szemetet - iszonyatos kiabálással tájékoztatod arról, hogy kezd eleged lenni a figyelmetlenségeiből. És akkor olyat látsz, amit addig soha. A szeme megtelik könnyel, halkan bocsánatot kér, és pótolja, amit elfelejtett. Kicsit visszaveszel a stílusodból, és megkérdezed, mi a baj.

Összeomlás

Először nem válaszol, aztán hozzád bújik, és csak azt hajtogatja, ő nem képes semmire, feleslegesnek érzi magát, biztosan neked sem kell már. Az eddig olyan erős, karakteres párod, aki mindig tudta, hogy mire mi a megoldás, most úgy áll előtted, mint egy rakás szerencsétlenség. Földbe gyökerezik a lábad, miközben beléd hasít a felismerés: úristen, a pasid összeomlott.

Talán a gyerekkor tehet mindenről...

Életünk során számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor úgy érezzük, nem vagyunk képesek megbirkózni a mindennapokkal. Dr. Szendi Gábor pszichológus szerint az önértékelési problémák gyökerei a gyermekkorban keresendők. Aki nem kapott a szüleitől elegendő feltétel nélküli szeretet, illetve pozitív visszajelzést, annál gyakran kialakul az az érzés, hogy ő nem elég jó, nem szerethető. "Ezek az emberek minden nap bizonyítani próbálják rátermettségüket mind környezetük, mind saját maguk számára. A baj az, hogy abban a pillanatban, ahogy valami megingás történik az életükben - akár magánéleti, akár szakmai - felszínre tör ez a mindig is bennük bujkáló rejtett hiedelem, hogy ők nem képesek semmire, és elborítja őket az önértékelési krízis."


Mit tegyen a nő?

Hogyan alkalmazkodjunk ahhoz a helyzethez, hogy a férfi, akire felnézünk, egyszer csak nem tudja, hogyan tovább? Éva már átélt hasonló helyzetet a barátjával. Amikor a kedvese munkahelyén leépítések voltak, egyre gyakrabban érezte, hogy Zoli feszült, figyelmetlen, türelmetlen. "Ekkor megkértem, beszéljünk a félelmeiről. Sokszor éjszakákat beszélgettünk, sorra vettük a lehetséges megoldásokat, és biztosítottam róla, nem fog összedőlni a világ, mellette vagyok." Zoli elmondása szerint szerelme támogatása sokat segített neki, és bár valóban elvesztette a munkáját, képes volt újat találni és a kapcsolatukat is sokkal erősebbnek érzi.

Orsi viszont megőrül a nyávogó pasiktól, és teljesen abszurdnak tartja, hogy ő - a nő - vigasztaljon egy férfit csak azért, mert valami nem sikerül neki. "Hanyatt-homlok menekülök, ha a pasimon azt látom, hogy nem képes egy helyzetet megoldani. Az olyan férfi, aki önértékelési problémákkal küzd, mit fog csinálni, ha egyszer már nem csak magunkról, hanem a közös gyerekeinkről kell gondoskodnia?"

Dr. C. Molnár Emma pszichológus szerint ilyen szituációban komoly tévedés olyan következtetéseket levonni, hogy a férfi, aki rossz passzban van, nem lesz jó apa. A szakember véleménye szerint az igazi probléma az, hogy mi nők kialakítunk a férfiról egy ideálképet, mely szerint ő bátor, stabil, minden szituációban megállja a helyét, és nem számolunk azzal, hogy neki is lehetnek gondjai. Ehhez egyébként még csak gyermekkori krízis sem kell, elegendő hozzá egy alapos kimerültség, fáradtság, egy kudarc.

Amikor a férfi már biztonságban érzi magát a kapcsolatban, akkor képes elengedni magát és megmutatni azt az énjét is, amelyik gondoskodásra, pátyolgatásra szorul. Ez a kép azonban nem mindig illik bele abba a hamis férfiképbe, amit a nők megálmodnak maguknak. Ennek eredményképpen a nők egyre gyakrabban lesznek türelmetlenek és egyre többször vágják a pasik fejéhez a "tutyimutyi alak" jelzőt. "Míg a férfi az úgynevezett áttételes anyaszerepet várja tőlünk, mi a saját ideálunkat kérjük számon, így egyre házsártosabbak leszünk. Ez rövid úton a kapcsolat megromlásához vezethet" - mondja C. Molnár Emma.

A megoldás bennünk van

Danit éppen akkor hagyta el a barátnője, amikor komoly családi gondokkal küzdött. "Jó ideje nem voltam képes úgy viselkedni, mint mikor megismerkedtünk, ő pedig azt mondta, nem bírja tovább, és elment. Akkor úgy éreztem, belehalok a rám szakadt terhekbe, de aztán rájöttem, ha nem viseli el a rossz időszakomat, akkor nincs is értelme a kapcsolatnak." A pszichológus szerint, ha a bennünk lakó idealizált képet - miszerint a férfi sebezhetetlen - és az ez alapján kialakított elvárásokat átértékeljük, valamint képesek vagyunk szövetséget ajánlani a kritikus időszakban, túljuthatunk a válságon. "Nem árt, ha végiggondoljuk, talán nem a férfi elégtelensége ok a konfliktusra, hanem a mi elvárás rendszerünk."

Csajok, bárhogy fáj is, mi sem vagyunk mindig csinosak, kedvesek és kívánatosak. Ha jobban magunkba nézünk, beismerhetjük, nálunk egészen hétköznapi dolgoktól is eltörik a mécses, és ilyenkor párunktól várjuk a támogatást. Akkor mi jogosít fel minket arra, hogy azt képzeljük, a szerelmünknek nem lehetnek rossz periódusai? A rosszkedv, elégedetlenség nem pusztán a mi privilégiumunk.

Egyébként pedig értékelendő, ha a pasink velünk osztja meg bánatát és nem a haverokhoz viszi a kocsmába. Ne hisztizzünk, legyünk türelmesek, most nem rólunk van szó.