Örülhetünk, hogy Bush nem jött hamarabb

George Bush gépe szerda este leszállt Ferihegyen, és ezzel megkezdődött az amerikai elnök első és vélhetően utolsó hivatalos budapesti látogatása. Szimbolikus gesztusokon túl sok minden nem várható a villámvizittől, bár a BBC elemzője szerint Bush példaként mutathatja fel a stabil és "aránylag sikeres" Magyarországot. Olvassa el az [origo] összeállítását az amerikai-magyar viszonyról, amelyből megtudhatja, miért kerülte eddig Bush Magyarországot, és hogy mi köze a két ország kapcsolatának a káposztát faló tehénhez.

Mi lehet az értelme a találkozónak?

"Egy kis udvariasság csodákat művelhet" - ad tanácsot a The Economist nevű tekintélyes brit hetilap legutóbbi számában az amerikai diplomáciának arra, miként tudná vonzóbbá tenni a külföldiek szemében az iraki háború és a terrorizmus elleni harc egyéb vitatott eszközei miatt sokak által utált Egyesült Államokat. Az előzetes nyilatkozatok és a program ismeretében úgy tűnik, udvariaskodásból nem lesz hiány Bush elnök budapesti találkozóin, sőt, nehéz kihámozni, hogy egyáltalán mi másról is szólhat ez az alig egynapos, mindössze két héttel ezelőtt bejelentett látogatás.

Önmagában az is fegyvertény, hogy az elnök egyáltalán eljön - véli Bánlaki György, a Magyar Atlanti Tanács elnöke, aki a Horn-kormány idején, 1994 és 1998 között washingtoni nagykövet volt. "Az elnök idejéért rengetegen versengenek, a kansasi búzafarmerektől az olajcégeken át számos országig" - mondta az [origo]-nak Bánlaki, aki szerint ebben a versenyben most Magyarország győzött. "Persze nem gigászi győzelemről van szó" - tette hozzá, szerinte azonban nem szabad elfelejteni, hogy valamilyen más meghívó kárára döntött úgy az elnök, illetve stábja, hogy Budapestet választja.

A BBC dél-kelet-európai térséggel foglalkozó elemzője, Pártos Gábor is úgy véli, hogy ezen a villámlátogatáson a szimbólumok játsszák a főszerepet. Bush érkezésének apropója az 1956-os forradalom évfordulója, de miután novemberben képviselőházi és részben szenátusi választásokat tartanak az Egyesült Államokban, és a republikánusok egyébként is gyengélkednek, az elnök nem engedheti meg magának, hogy októberben - amikor a hivatalos megemlékezések lesznek Magyarországon - hagyja ott Washingtont.

Az '56-os forradalom előtti tisztelgés mellett Bush arra használhatja az alkalmat, hogy példaként állítsa Magyarországot a balkáni és egyes kelet-európai országok felé - mondta az [origo]-nak Pártos Gábor, megjegyezve, hogy tudomása szerint az eredeti tervekben még az szerepelt, hogy az elnök Ukrajnába utazik, de miután ott a márciusi parlamenti választások után a koalíciós alkudozás elhúzódó politikai válságot okozott, így inkább Magyarországot választotta. (A sors fintora egyébként, hogy Ukrajnában épp a budapesti Bush-látogatás kezdetének napján, egész pontosan szerda délelőtt jelentették be, hogy sikerült tető alá hozni a megállapodást a kormányalakításról.)

Magyarország azért lehet példa a térség egyes országai - például a már említett Ukrajna - számára, mert stabil és aránylag sikeres volt az utóbbi másfél évtizedben - magyarázta a BBC elemzője. A Bush-kormányzat számára azért is kedves lehet Budapest, mert egyértelműen elkötelezte magát az Egyesült Államok mellett, és - mint az elemző emlékeztetett rá - politikailag is jobban támogatta, mint például Csehország. Pártos Gábor szerint nem igazán lehet felállítani egy olyan rangsort, hogy a kelet-közép-európai országok mennyire fontosak az amerikaiaknak, bár az egyértelmű, hogy Lengyelország kiemelkedik a többi közül. Románia és Bulgária pedig katonai szempontból, földrajzi helyzetük miatt válik egyre jelentősebbé Washington számára.

Mit nyerhet Magyarország?

Kérdés persze, azon kívül, hogy Bush lejattol a magyar politikusokkal, és elmondja, hogy Magyarország a demokrácia és stabilitás mintaképe, mit nyerhetünk ezen a látogatáson. Vélhetően semmi kézzel foghatót - legalábbis ez derül ki az általunk megkérdezettek szavaiból. Pártos Gábor azt mondja, egyrészt egy szimbolikus eseményen megmutathatjuk, hogy élvezzük az amerikaiak támogatását, másrészt esetleg előrelépést lehet elérni vízumügyben. (A vízumkérdésről és az amerikai-magyar viszony történetéről részletek cikkünk második oldalán.)

"Ez lehetőség lenne arra, hogy valamit visszaadjon az Egyesült Államok abból a támogatásból, amit kapott az elmúlt években Magyarországtól" - mondta a BBC elemzője, emlékeztetve az Irakkal, Afganisztánnal kapcsolatos magyar segítségre. Bánlaki György viszont úgy véli, hogy áttörésre nem kell számítani a vízumkérdésben. Szerinte ez egyébként sem egy Magyarországgal szembeni büntető intézkedés, hanem egyszerűen arról van szó, hogy az Egyesült Államok így is próbálja védeni magát.

Sólyom és a kesztyűs kéz

Bánlaki, akinek jócskán van diplomáciai tapasztalata, miután hat amerikai elnökkel találkozott eddig (ifjabb Bushsal azonban még nem), azt mondta, mindig a tárgyalási stratégia kérdése, hogy milyen körülmények között vetik fel a résztvevők az esetleges kényes kérdéseket. Egy-egy ilyen látogatáson jellemzően három típusú szituációban találkozhatnak a tárgyaló felek. Vannak a plenáris ülések, ahol hosszú asztaloknál ülnek a delegációk, aztán vannak a vezetők négyszemközti találkozói, ahova legfeljebb tolmácsot engednek, vagy egy közeli bizalmast, aki jegyzetel, és vannak az ebédek, vacsorák. Az érzékenyebb témákat rendszerint a négyszemközti beszélgetésen vagy a kötetlenebb vacsorán szokták felvetni - magyarázta Bánlaki.

Bush látogatásán is adódhat erre alkalom, miután az elnök külön tárgyal Sólyom László államfővel és Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel is, majd lesz egy díszebéd, amelyen mindhárman részt vesznek feleségükkel együtt. Egyelőre csak Sólyom László jelezte, hogy a vízumkérdés mellett olyan témákat is szóba akar hozni, amelyek esetleg kényelmetlenül érinthetik Busht. Mint az államfő hivatala közölte, Sólyom László "hangsúlyozni kívánja az emberi jogok érvényesítésének szükségességét a terrorizmus elleni harc miatt jelentkező fokozott biztonsági kockázatok körülményei között is".

Sólyom sajtófőnöke ugyan korábban az [origo]-nak elmondta, az államfő "kényes egyensúlyra" törekszik, és várhatóan nem fog konkrét példákkal előhozakodni, nem kell különösebb elemző tehetség annak felismeréséhez, hogy mit takar az emberi jogok és a terrorizmus témaköre: egyebek mellett az iraki háború körüli jogi kérdőjeleket és a guantanamói fogolytáborban zajló állítólagos visszaéléseket.

Sólyom esetében figyelemre méltó még, hogy ugyan ismert arról, hogy elszánt környezetvédő, mégsem jelezte külön, hogy szóba akarná hozni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának kérdését, amelyben az iparpárti Bush kétségbe vonja a bolygó miatt aggódó tudósok véleményét. Igaz, a már említett közleményben szerepelt az is, hogy szeretne beszélgetni az elnökkel a jövő generációk iránti felelősségről, aminek nyilván része a környezetvédelem is.

A CNN-közvetítésnek örül a Külügyminisztérium

Bár idehaza minden Bush érkezésétől és nem mellesleg az ennek okán hozott biztonsági intézkedésektől, forgalomkorlátozásoktól hangos, valószínűleg nem lesz túl nagy nemzetközi visszhangja a találkozónak. Kivéve persze, ha épp Budapesten rukkol elő valami nagy újdonsággal, erre azonban nem kell számítani - jegyezte meg Pártos Gábor. Persze már az is ritkaságszámba megy, hogy magyarországi eseményt élőben közvetítsen a CNN, márpedig most Bush beszédét egyenes adásban fogja sugározni az amerikai hírtelevízió. Göncz Kinga magyar külügyminiszter már jelezte is, örülnek annak, hogy a beszéd hátterében Budapest látképe jelenik meg.

Az Egyesült Államokban mindenesetre - nem túl meglepő módon - nem nagyon csigázta fel a közvéleményt az elnök magyarországi útja. Jellemző, hogy amikor az [origo] felhívta az egyik amerikai külpolitikai agytrösztöt, hogy érdeklődjünk, mennyire tartják ott fontosnak a Bush-látogatást, azt mondták, nem is igazán foglalkoznak kelet-európai ügyekkel. Igaz, ennek akár örülhet is Magyarország, hiszen ez azt jelzi, ez most egy nyugodt térség, máshol vannak problémák - jegyezte meg vigasztaló hangon a központ munkatársa. Erre rímel az is, amit Pártos Gábor és Bánlaki György is mondott, miszerint miután Magyarország nem problémás hely, ezért rá nem is nagyon kell figyelni. Nyilván ez az oka annak is, hogy elnökségének közel hat éve alatt most először - és valószínűleg utoljára - tudták rávenni Busht, hogy eljöjjön Budapestre.

Az eredendő bűntől a féloldalas szövetségig


Egy amerikai mondás a következőképp fejezi ki, ha a beszélő azt akarja érzékeltetni, hogy benne bízhatunk, igazat mond, a színtiszta igazat, de azért szeretné, ha azt is tudnánk, hogy gőze sincs, amiről beszél, még akkor se, ha esetleg szégyellni is kellene magát ezért: "That's how the cow ate the cabbage", azaz körülbelül "Hát így ette meg a tehén a káposztát". Nem feltétlenül szerencsés kiindulópont ez két ország legfelsőbb szintű diplomáciai kapcsolataiban, a magyarországi amerikai elnöki látogatások mégis ezzel a mondattal vették kezdetüket.

Az első amerikai elnök, aki Magyarországon járt George W. Bush apja, George H. W. Bush volt. A látogatás időpontja 1989 nyara, felvezetése pedig egy nyilatkozat öt nappal a látogatás előtt. Mikor Busht arról faggatták, miért nem mutat kicsit nagyobb érdeklődést a teljes erejével kibontakozó rendszerváltozás által uralt magyar belpolitika iránt, mindössze annyit mondott: "Helytelen volna, ha az Egyesült Államok elnöke megpróbálná finomhangolással belőni, hogyan is kellene a magyaroknak enniük - hogyan kellene a tehénnek felfalni a káposztát, ahogy az Államokban mondjuk."

Bár a kusza gondolatmenet megfejtésére nincs sok esély (Vajon mit akart ezzel mondani? Örüljünk, hogy nem kecskék lettünk a káposzta mellett? Valószínűleg inkább arról volt szó, hogy tárgyilagosan érdekli az ügy, de csak messziről, félinformációk szintjén.), azóta sokat változott a Közép-Európát érintő amerikai külpolitika az elmúlt 17 évben, mialatt a Bush-család újra hatalomra küzdötte magát. Az elmúlt évek amerikai külpolitikája másról sem szól, mint az amerikai demokrácia-felfogás (demokráciapropaganda) exportjáról és kisebb-nagyobb alkalmi szövetségeken keresztül történő erősítéséről.

Barát és szövetéges

Erről árulkodik Bush tavaly októberben, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök washingtoni látogatásakor mondott beszéde is: "Barátok és szövetségesek vagyunk. Nagyra értékelem, hogy megértette a demokrácia és szabadság jelentőségét. Köszönetet szeretnék mondani kormányzásáért."

Magyarország pedig valóban élenjáró szövetségese volt az Egyesült Államoknak. Az egész az első Bush-látogatással kezdődött, amikor az amerikai elnök tulajdonképpen kijelölte területét, útja pedig felért egy ajánlattal: akár választhatjuk a NATO-t és a nyugat-európai szövetséget is. Ez végül hamar eldőlt, a következő kérdés pedig a '90-es évek közepére az lett, mennyire leszünk szerves részei a rendszernek, amire megint hamar választ adott a magyar diplomácia (és a balkáni háború): Taszárra a délszláv konfliktus miatt 1995-ben amerikai katonák érkeztek. Ekkoriban egyébként kétszer is járt nálunk az aktuális amerikai elnök, Bill Clinton.

Azóta azonban semmi, nem jöttek az elnökök - igaz, magyar vezetők jártak Washingtonban -, Bush látogatása 10 éves csendet tör meg, pedig Magyarország ez alatt is bizonyította együttműködő készségét. Medgyessy Péter volt miniszterelnök 2003 elején több meghatározó uniós országgal - például a franciákkal és legfontosabb gazdasági partnerünkkel, a németekkel - szemben állt ki a nyíltan háborúpártivá váló amerikai Irak-politika mellett, de küldtünk csapatokat Afganisztánba és Irakba is, ami szintén bizonyította lojalitásunkat.

A Külügyminisztérium értékelése szerint az uniós csatlakozás újabb lendületet adott a kétoldalú kapcsolatoknak. "Hazánk részvétele a nemzetközi béketeremtő és békefenntartó erőfeszítésekben, a térség NATO-tagjelölt országainak felkészítésében játszott szerepünk és EU-csatlakozásunk felértékeli Magyarország jelentőségét az amerikai külpolitika számára" - fogalmaz meglehetősen általánosan és közhelyesen a tárca.

Mindenki vízumot akar

Azt ugyanakkor a Külügyminisztérium sem rejti véka alá, hogy "a magyar-amerikai kapcsolatok egyetlen megoldatlan elemét a vízumkérdés jelenti." Magyarország 1990-ben törölte el az amerikai állampolgárokat érintő vízumkényszert, de magyarok továbbra sem utazhatnak vízum nélkül az USA-ba. A külügyi tárca középtávon lát esélyt az előrelépésre, a kedvező változáson 2004 óta munkacsoport dolgozik, igaz, a helyzet némileg reménytelennek tűnik, figyelembe véve, hogy a vízumkötelezettség eltörléséhez a jelenlegi 15-ről 3 százalékra kellene csökkennie az elutasított vízumkérelmek arányának.

A vízumproblémával nincs egyedül Magyarország. Hasonló cipőben jár a velünk együtt EU-taggá váló országok többsége, kivétel Szlovénia, melynek állampolgárai (több nagy uniós tagországhoz hasonlóan) vízum nélkül utazhatnak az USA-ba. Bár az uniós diplomaták az ígérték: felvetik a szerdai EU-USA-csúcson a kérdés rendezését, kérdés, hogy várható-e komoly előrelépés, hiszen George Herbert Walker amerikai nagykövet pár hete még meglehetősen kategórikusnak tűnt ebben a kérdésben. Óvatosan nyilatkozott az ügyben Göncz Kinga külügyminiszter is: "Azt hallom, amerikai részről is van készség az előrelépésre a vízumkérdésben, hogy belátható időn belül eredmények legyenek."

Megyeget az üzlet

A vízumügy eddig az amerikai szigor miatt egyértelmű kudarc, de nem igazán állunk kiemelkedően a politikai támogatásért cserében kiharcolható gazdasági együttműködés terén sem, a kép erősen árnyalt. A US Census Bureau adatai szerint az elmúlt években a lakosságszámra lebontott kereskedelmi mérlegünk Magyarországról nézve ugyan pozitív volt (azaz több pénzért adtunk el árut az USA-ba, mint amennyiért vásároltunk), de például az EU-hoz velünk együtt csatlakozott 10 kisország közül Málta és Lettország aktívabb kereskedelmet folytatott nálunk (megintcsak lakosságra lebontva) Szlovéniával és Litvániával lényegében egy szinten állunk, de nem sokkal marad el mögöttünk Észtország, Szlovákia és Csehország sem.

Az amerikai exportstratégiát összefoglaló legfrissebb dokumentumban pedig a közép-európai térségből egyedül Lengyelországot említik meg név szerint - érzékeltette az [origo]-nak Simai Mihály, a Világgazdasági Kutatóintézet professzora, hogy Magyarország mennyire kis pontnak számít gazdasági szempontból az amerikaiak számára. "Tudomásul kell venni, hogy nincs különleges vonzerőnk" - jegyezte meg a professzor.

Olyan nagyon azért nem kell elkeserednünk, a kutató szerint ugyanis általános trend, hogy az amerikaiakat Ázsia, a Távol-Kelet érdekli, ha pedig az általános képet nézzük, akkor Magyarország nem áll rosszul. Nálunk is megjelentek komoly amerikai cégek - például a General Electric, a General Motors. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy - Simai Mihály szerint - az amerikai piacra esélyes magyar vállalkozók nem nagyon törik magukat, a kemény verseny és a szigorú szabályok visszariasztják őket.

Eredendő bűn

A vízumügy rendezése mellett is marad azonban egy terep, ahol az USA törlesztheti egy korábbi, történelmi adósságát Magyarország felé, ez pedig nem más, mint az '56-os forradalom ügye. "Bush elnök holnap Budapestre érkezik, hogy meglátogasson egy hű szövetségest" - kezdi az amerikai elnök látogatását megelőző és történelmi kötelezettségét felemlegető, a Washington Postban megjelent cikkét Charles Gati, a Johns Hopkins University tanára. A viszonyokat tehát Gati is egyértelműnek látja: Magyarország kis ország, de elég sokat tett már az Egyesült Államokért politikai téren ahhoz, hogy valami viszonzást elvárhasson ezért cserébe.

Gati szerint pedig van is mit törleszteni '56 kapcsán, hiszen - ahogy fogalmaz - Eisenhower politikai maszatolása teljes kamunak bizonyult, az Egyesült Államok simán kihátrált a Szovjetunió ellen fellázadó magyar forradalom mögül és fecsegve, de tétlenül nézte a bukást. Gati szerint így eljött a tisztázás ideje, a magyaroknak végre hallaniuk kell az igazságot arról, miért tétlenkedett 50 éve Washington, és miért hitegette a szabadságharc híveit.