Csak támogatással épülhet újjá Libanon

Az Izrael és Hezbollah között megkötött tűzszünet növelte a hosszú távú béke esélyeit, így a figyelem fókusza Libanon újjáépítésére és annak finanszírozására tevődött át. Vélemények szerint a nemrég még a Közel-Kelet egyik pénzügyi központjának számító ország a polgárháborúnál is nagyobb anyagi veszteségeket szenvedett el a 34 napos konfliktusban, amely augusztus 14-én ért véget tűzszünettel. 

Dollármilliárdos károk


Amíg a konfliktus tartott, a világ vezetőinek sora ígérte meg, hogy segíteni fog, ha a harcok egyszer befejeződnek - nem "csupán" humanitárius segéllyel, hanem az újjáépítéshez anyagilag is hozzájárulva. Most itt az alkalom. Tunézia elnöke az arab vezetőket vész-csúcstalálkozóra hívta, kollektív támogatást sürgetve a háború dúlta ország újjáépítéséhez. Az Arab Liga már döntött a támogatásról. A svédek is megszerveztek Nyugaton egy adomány-konferenciát augusztus 31-ére, amelyre mintegy 60 országot és segélyszervezeteket várnak. "A világ közösségének most kell támogatást nyújtania a libanoni talpra álláshoz és a libanoniaknak, akiket igen súlyosan érintett a konfliktus" mondta a svéd külügyminiszter, Jan Eliasson.

Több mint 900 libanonit és 159 izraelit öltek meg a harcokban, amelyek július 12-én kezdődtek. A Hezbollah mintegy 4000 rakétát lőtt ki Észak-Izraelre, míg az izraeli légierő utakat, hidakat és Bejrút déli részének nagy részét lebombázta, valamint falvakat és kisvárosokat támadott az ország déli részén.

A mai napig nem létezik megbízható, komoly becslés Libanon újjáépítésének költségeiről. Egy azonban biztos: az 1979 és 1989 között zajló polgárháború utáni évtizedben az országba fecskendezett 50 milliárd dollár zömét utakra, energiahálózatra, iskolákra, sportközpontokra, kórházakra és repterekre költötték. Ezek közül sok most romokban áll. "Óriási déli területek és Bejrút pusztasággá lett" - mondja az Oxfam egyik képviselője. "Az infrastruktúra, 600 kilométer szétrombolt út (a jelentősebb hálózat 80 százaléka) és 150 híd újjáépítése óriási számlát fog eredményezni." A libanoni kormány úgy becsüli, hogy egyedül az infrastruktúrában esett kár értéke elérheti a 2,5 milliárd dollárt.

A gazdasági terhen túl a munkálatok kivitelezése logisztikai rémálom lesz, ami értékes munkaerőt fog elvonni, és olyan energiaellátást kíván meg, amely sok esetben még szintén újjáépítésre vár. Mindezek tetejébe jön a házak és nyilvános épületek újjáépítésének igénye, hogy az emberek visszatérhessenek közösségeikbe. A libanoni gazdasági minisztérium szerint az ország milliónyi menekültjének mintegy ötöde a háború által vált hajléktalanná, és úgy becsüli, hogy a házakat ért rombolás teljes költsége még nagyobb is lehet, mint a polgárháború alatt - írja a BBC.

Hosszabb távon, a libanoni gazdasági szektor "meggyógyítása" igen nagy feladatnak fog bizonyulni. Gyárak tucatjai zúzódtak össze a bombatámadásokban az elmúlt hetekben. A korábban nyüzsgő építkezéseket elhagyták, ahogy a külföldi befektetők az elsők között elmenekültek. A befektetők nem szívesen finanszírozzák olyan irodaépületek és bevásárlóközpontok építését, amelyek hamarosan füssté válhatnak.

Ami az ország idegenforgalmát illeti, a konfliktust megelőző becslések szerint 1,6 millió vendéget fogadhatott volna idén, ám most már remény sincs egy ezt megközelítő eredményre. A fegyverszünet, amelyet az ENSZ békefenntartói ellenőriznek, nem elegendő a turisták visszcsalogatására; viszonylag kevesen vágynak ugyanis olyan tengerpartra, ahol kéksapkás katonák cirkálnak. Következésképpen Libanonnak egyre nehezebb lesz 35 milliárd dolláros adósságát törlesztenie.

Elmaradó reformok

A libanoni kormány korábban gazdasági reformokat tervezett, többek között energetikai és távközlési szektora privatizálását, adóemeléseket és szorítást a kormányzat nadrágszíján. Ezeket a terveket most valószínűleg mellőzni kell. Kevesen mernek reménykedni a régi szép '70-es évek elejének aranykorába való visszatérésben, amikor Libanon a Közel-Kelet egyik banki és kereskedelmi központja volt. A korábban 6 százalékosra becsült gazdasági növekedés már nem lehetséges. Az optimisták 2, esetleg 3 százalékos növekedésről beszélnek. Egy gazdasági szakértő szerint a gazdaságnak közvetlenül 2 milliárd dolláros kiesést jelent a konfliktus a bevételekben. Ez nem kis tétel, hiszen az ország nemzeti összterméke (GDP) 2005-ben körülbelül 24 milliárd dollár volt.

Mindamellett vannak olyanok, akik azt várják, hogy az újjáépítési erőfeszítések nagy üzleti lehetőségekhez vezetnek - legalábbis néhányaknak. A háború utáni rekonstrukció magával hozhatja a pénzmozgások újra erősödését, és a tőzsdék jól jelezhetik, hogy a tőkéért folyó küzdelemben ki áll nyerésre. A cement- és acélipari vállalatok részvényei máris drágulásba kezdtek, mivel a befektetők azt jósolják, hogy a termékeik iránti kereslet szárnyalni fog. "A békekezdeményezés révén a cement- és acélipari vállalatok nagyon is képesek lehetnek Libanonba exportálni" - mondja egy egyiptomi üzletember.

Amíg a gazdaság a korábban tervezett reformokkal együtt helyre nem áll, a befektetők valahol másutt fognak kopogtatni. Így persze a libanoni kormánynak is nehezebb lesz pénzt kölcsönözni a nemzetközi pénzügyi piacokon, ahol a tekintélyes hitelminősítő intézetek lefokozták kilátásaikat az ország adósság-visszafizető képességéről. A viszonylag gyors talpraállásban Libanon csak a nemzetközi közösség óriási készpénzinjekciói által reménykedhet. "Nagyon rövid időn belül feltétlenül szükségünk lesz 3 milliárd dollár támogatásra, inkább adomány formájában, mint kölcsönként" - mondja egy a libanoni pénzügyi szakember. "Sok múlik az újjáépítés sebességén, ami a segítség gyorsaságán és nagyságán múlik."

A múltban az adományozó országok aktívan közreműködtek például eszközeik, befolyásuk révén, hogy biztosítsák a gazdasági reform megvalósulását. Remélhető, hogy javult az az adományozó országokban uralkodó rossz hangulat, amely szerint addig nem adnak Libanonnak egy pennyt sem, amíg nem reformálnak. Ahogyan ez a gazdaságban lenni szokott, az önérdekre apellálva sokkal könnyebb befektetőket megnyerni egy ügynek, mint az önzetlenségre. Pedig az olajárak megugrása miatt - amelyet részben a regionális krízis okozott - a globális gazdasági növekedés is drámaian lelassulhat. A nemzetközi közösség számára Libanon felemelésének a közel-keleti helyzetrendezés részeként nem igazán van alternatívája. Hiszen ha hagyná a helyzetet tovább mérgesedni, egy hosszadalmas, esetlegesen az egész világra kiterjedő gazdasági visszaeséshez asszisztálna.

Harcban a Hezbollahhal

Martin Indyk, a washingtoni Brookings Intézet közel-keleti részlegének (link) szakértője szerint a libanoni kormánynak a militáns Hezbollahhal kell versenyeznie az újjáépítés elnyeréséért. A Hezbollah ugyanis - nyílt titok - bírja Irán anyagi segítségét; és így esetenként akár 12 ezer dolláros készpénzsegélyt oszthatott azoknak a libanoniaknak, akiknek otthonai és üzletei elpusztultak. Indyk szerint komoly kihívás volt az Egyesült Államok és a térség többi országa számára, beleértve Szaud-Arábiát és Kuvaitot is, hogy elég pénzt tudjanak adni a libanoni kormánynak, hogy az versenyezhessen a Hezbollahhal.

Indyk, aki korábban az Egyesült Államok izraeli nagykövete is volt, azt mondja, az igazi kérdés az: vajon a libanoni kormány képes lesz-e kiépíteni hatalmát az ország déli részén, ahol a Hezbollah évtizedek óta őrzi befolyását. Ezért aztán a libanoni kormány és a Hezbollah valóságos politikai csatába kezdhetnek. A kormányzatnak nagy szüksége van arra, hogy demonstrálhassa: jobban tudja kormányozni a területet, mint a Hezbollah és hogy képes az újjáépítés levezénylésére.