Jogos a türelmetlenség a Zónával szemben

Az új reptéri taxiszolgáltatás - kissé botrányszagúra sikeredett - bemutatója után a tender vesztesei nem hagytak fel a bírálattal. Az [origo] munkatársai a helyszínen próbálták felmérni, vajon megalapozottak-e a kritikáik. Félórás várakozás, drosztalku dollárban és gyorstalpaló sofőrtanfolyam.

A 20 euró az nem 3600 forint

Már az odaúton bőséges ízelítőt kapunk abból, mit gondolnak a nyertes Zóna Service konzorciumról a versenytársai, mivel egy rivális taxiscég autójával hajtatunk ki Ferihegy 2-re. (A jóval csekélyebb forgalmú 1-es terminálnál már voltunk: mint sejthető, ott általában gördülékenyen megy az üzlet.)

Sofőrünk nyomban sorolni kezdi a Zóna "bűneit", anélkül, hogy tudná, miért elegyedünk szóba vele éppen erről a témáról. Úgy tudja, a beígért 150 taxi helyett legfeljebb 60 állt üzembe az első napokban, amelyek persze nem bírják a forgalmat, így az utasok hosszú, akár 20-30 fős sorokban várakoznak.

Együttérzőnek mutatkozik ugyanakkor a Zóna taxisaival szemben. Szerinte a mai benzinárak mellett nem éri meg nekik 3600 forintért elmenni a város távolabbi területeire, miközben a Budapest Airport Zrt-nek fix összeg jár minden fuvar után. Ráadásul e kollégák zöme mostanáig kimondottan jól keresett, mivel a Tourist Taxinál dolgozott, amely a legutóbbi időkig uralta a reptéri drosztot.

Mint ismeretes, a 6x6 Taxit képviselő Lengyel Sándor több fórumon hangoztatta, hogy a Zóna fehér rendszámos, tehát taxiként le nem vizsgáztatott, ráadásul az előírt maximális életkornál idősebb járműveket használ. Emellett közel sem egységes a megjelenése, és nincsenek hitelkártya-elfogadó egységei.

Emberünk mindehhez annyit tesz hozzá: ha kevés az autó, a zónások "összeültetik" az utasokat, és a pluszkocsikázás ellenére természetesen mindegyikkel kifizettetik a teljes díjat. Továbbá amennyiben az ügyfél csak euróval tud fizetni - reptéren ilyesmi gyakran előfordul -, 15-20 eurót is elkérnek tőle. Nem kell naprakésznek lenni a valutaárfolyamokból ahhoz, hogy tudjuk: ez messze meghaladja a 3600 forintos plafont.

Az idézett, minden eddiginél súlyosabb vádak némelyikének igazságtartalmát magunk is ellenőrizhetjük. Délelőtt tíz órakor érünk a 2A terminálra, ahol még csak annyit látunk, hogy sor valóban van - az egyik türelmesen ácsorgó külföldi vendég elmondása szerint negyed óra alatt jutott el az első helyig. Ez mindenesetre több, mint a szerződésben vállalt tíz perc.

A 2B előtt rosszabb a helyzet. Az épület bejáratáig áll a sor, egy öltönyös angol fiatalember kérdésünkre fél órára becsüli várakozásának idejét, de autót ekkor még nem látunk. Később egyszerre több érkezik, és az egyikbe tényleg megpróbál több utast beültetni a droszton sürgölődő hosztesz. Ő egyébként tolmácsként is működik, amire szemlátomást nagy szükség van, hiába vállalta a Zóna idegen nyelvet beszélő sofőrök kiállítását.

Az összeültetés egyébként azért is érdekes megoldás, mert a taxiktól függetlenül továbbra is üzemel a reptér jól bevált Airport Minibus szolgáltatása. Bizonyára valamivel így is több időt kell eltölteni a kisbuszban, mintha taxiba ülnénk, de csupán 2300 forintos fix árért.

Kisvártatva újabb érdekes jelenet játszódik le. Egy hölgy vidékre menne, mire 30 dollár kifizetéséről kezdenek vele alkudozni, majd a végső választ meg sem várva már rakják is a bőröndjét a csomagtartóba.

Az előcsarnokba lépve megtudjuk, hogy belső információs pult itt még nincs, csak a 2A-n, vannak viszont takaros hoszteszek, akik Zóna Taxi-szórólapokkal felszerelkezve vadásznak a tranzitból kilépő potenciális ügyfelekre.

Időközben feltűnik néhány taxis, róluk hamarosan kiderül, hogy éppen belépni készülnek az új céghez. "Azt mondták, akár már ma kezdhetek" - mondja a papírokkal érkező a többieknek, érezhető hitetlenkedéssel a hangjában.

És csakugyan, egy szemüveges úr a fülünk hallatára tíz perc alatt igazítja el a belépőt, majd rögtön ellátja az (egykori) magántaxija oldalára ragasztandó matricákkal. Most már csak az van hátra, hogy az új kolléga inget és nyakkendőt öltsön.

A váltást még csak tervező társa óvatosan beszél, amint megtudja, hogy újságíróval van dolga, de annyit elárul, a 3600 forint nagyon kevésnek tűnik. "A dugók miatt ez egyelőre biztos bukó" - mondja, de hozzáteszi, jó szervezéssel, visszafuvarokkal javulhat a helyzet.

Értetlenkedő kérdésünkre - Ha ennyire bizonytalan az egész, miért vonzó mégis? - kényszeredett mosollyal nyúl egy morbid hasonlathoz. "Olyan ez, mint a temető: forgalom mindig lesz". Havonta 30-40 ezer utasra bizony már lehet bazírozni.

A városba visszavezető úton újabb pletykákról értesülünk a konkurens cég munkatársától. Úgy hallotta, a Zóna a nyilvánvaló veszteségeket poggyászdíj bevezetésével tervezi ellensúlyozni, sőt egy másik módszert máris alkalmaznak a taxisai: csak Ferihegy 1-től használják a 3600 forintos tarifát, a 2-estől 1600 forintos pluszt számolnak fel.

A szóbeszéd alapja az lehet, hogy kétségkívül létezik a két terminál közötti 1600 forintos transzfer. Felvetésünkre, hogy az effélét, ha előfordul is, bizonyára nehéz volna bizonyítani, sofőrünk helyeslően feleli: természetesen csak azzal merik megtenni, akiről biztosan tudják, hogy külföldi turista.

A BA és a Zóna kommunikációja mindenesetre egységes. Egyaránt cáfolják a különféle híreszteléseket, mindig elismétlik, hogy a hiányosságok megszüntetéséhez a szerződés szerint egy év áll rendelkezésre, és ígérik az autópark 200 darabosra bővítését.

A Zóna vezetője, Veres István ezenkívül azt is hangsúlyozta egy minapi tévéműsorban, hogy a szolgáltatás akadozását egyfelől a váratlanul nagy utasforgalom, másfelől az útlezárások miatti hatalmas fővárosi dugók okozzák. Sőt, kijelentette, csupán három időpontban nyúlik nagyon hosszúra a várakozási idő: reggel, délben és este.

Galambos Péter