A britek még mindig fizetik a hadikölcsönt

Nagy-Britannia 2006. december 31-ig visszafizeti második világháborús kölcsönei maradékát, amelyeket az Egyesült Államoktól vett fel. Az európai győzelem napjának (május 9.) 61. évfordulója után egyes országok még mindig nem törlesztették az USA-nak amúgy igen kedvező hadikölcsöneiket. Sőt, akad még rendezetlen első világháborús adósság is.

Kölcsönbérlet a szövetségeseknek

Év végéig Nagy-Britannia körülbelül 83 millió dollárnak megfelelő összegű fontot fizet vissza az Egyesült Államoknak, így letudhatja második világháborús kölcsönei maradékát, amit tengerentúli szövetségesétől kapott.

Modern nézőpontból nehéz megbecsülni a konfliktus csillagászati költségeit és gazdasági rombolását. Nagy-Britanniának 1945-ben az újjáépítéshez és az élelmiszer-importhoz égető szüksége volt pénzre évekig jegyrendszeren koplaló nemzetei számára.

"Dióhéjban: minden, amit a második világégés alatt Amerikától kaptunk, ingyen volt" - mondja Mark Harrison gazdaságtörténész professzor a Warwick Egyetemről. "A kölcsönök inkább a háború utáni helyreállításban segítették Britanniát. Ez a helyzet eltért az első világháborútól, amelyben a pénzt nagyrészt a háborúra kölcsönöztük."

A britek a háború kezdetekor sok pénzt költöttek a fizesd és vidd ("cash and carry") amerikai rendszerén belül, amelyik egyenesen eszközök kifizetésére ment. De voltak határidős ügyletek is, amelyek sok bírálatot kaptak az azóta eltelt években. Nagy-Britannia 1941-ben veszélyes financiális helyzetbe került, és a kölcsönbérletet ("Lend-Lease") végeredményben ekkor vezették be - írta a BBC.

Az úgynevezett kölcsönbérleti törvény (Lend-Lease Act) 1941-ben az Egyesült Államokban született meg, és lehetővé tette, hogy az USA fegyvereket és egyéb hadianyagokat szállítson szövetségeseinek. Az USA ezzel adta fel végleg tövényekben is rögzített semleges álláspontját. A kölcsönbérleti törvény egyébként nem csak kölcsönbérletbe adásra hatalmazta fel az elnököt, hanem azt is lehetővé tette számára, hogy "eladjon, jogcímet átadjon, cseréljen, kölcsönbérletbe adjon, kölcsönözzön vagy egyéb módon átruházzon" hadi és egyéb felszereléseket minden, az USA védelme szempontjából fontosnak ítélt állam számára. A Szovjetunió leginkább a német előrenyomulás alatt vette igénybe az amerikai segítséget. A nagyságrendet érzékeltetendő, ám a teljesség igénye nélkül: a háború végéig közel 15 ezer repülőgép, több mint 7 ezer tank, 51 ezer terepjáró, 375 ezer teherautó, 4,5 ezer tonna élelmiszer, 106 ezer tonna pamut, és 15,5 millió pár katonai csizma érkezett az Egyesült Államokból a Szovjetunióba.

Az Államok a felszerelés előállítási költségeinek csak egytizedére tartott igényt, és ehhez még pénzt is kölcsönzött volna, hogy szövetségesei könnyebben kifizethessék (a kölcsönbérleti törvényről és a támogatásokról bővebben a Wikipédiában).

Az Egyesült Államokra ráadásul komoly terhet rótt a hadianyag elszállítása is. Az Atlanti-óceánt kezdetben Dönitz admirális tengeralattjárói uralták, amelyek súlyos veszteségeket okoztak a tankokat, repülőket, élelmiszert szállító konvojoknak. Az amerikaiak végül az igencsak igénytelen kinézető, de rendklívül olcsó és gyorsan legyártható "liberty ship" programmal nyerték meg az atlanti csatát. Az amerikai dokkokban egy idő után több hajó épült, mint amennyit a német tengeralattjárók el tudtak süllyeszteni. Az építés ára, bárhova szállította a hajó később a hadianyagot, szintén az USA-ra hárult.

Így aztán az Egyesült Királyság 586 millió dollárért vett fel hitelt (az 1945-ös átváltási árfolyam alapján mintegy 145 millió font), és egy további 3,75 millió dolláros hitelkeretet. A kölcsönt az 1950-ben kezdődő törlesztés 50. évfordulójára kellett volna visszafizetni, de ezen időszak alatt volt hat olyan esztendő, amikor a törlesztés szünetelt politikai vagy gazdasági nehézségek miatt.

Az angoloknak persze bosszúságot okoz a gondolat, hogy legközelebbi szövetségesük fizetséget kér a felszerelésekért, ahelyett, hogy azt a néhány milliót nélkülözné mint ajándék. Ám a kölcsön feltételei szerfelett nagylelkűek voltak, például fix, kétszázalékos kamatláb terhelte. Ennek ellenére sok brit a faragatlanság jeleként értékeli, hogy az amerikaiak törlesztést kérnek. Egyesek elvárták, hogy az Államok ajándék gyanánt kamatmentes kölcsönt biztosítson, amelyik befedi Britannia háború utáni fizetési egyensúly(talanság)át. Persze, a britek arra az amerikai forrású aranyköpésre is hivatkozhatnak, miszerint, "hadianyagot úgy ad kölcsön az ember, mint rágógumit - nem kéri vissza".

"Senki sem fizeti vissza idő előtt a diákhitelét" << 2/2. oldal

Dr. Tim Leuning számára, aki az Egyesült Királyság és az Ír Köztársaság Nemzetközi Értéktőzsdéjének gazdaságtörténelmi előadója, nem meglepő, hogy az Egyesült Királyság az alacsony kamat mellett a kölcsön továbbgördítését választotta, ahelyett, hogy korán visszafizette volna. "Senki sem fizeti vissza diákhitelét korábban, hacsak nem lüke. Még ha megvan is a pénzed, hogy visszafizesd, csak be kell tenned egy bankba és zsebre vágnod a kamatot."

Ha a gazdaságban járatlanok számára furcsának is tűnik, hogy a második világháborús kölcsönök 60 év után is aktuálisak, vannak még olyan adósságok is, amelyek a napoleóni háborúkhoz kötődnek. Dr. Leuning azt mondja, a kormányzat azért fizeti még most is a jelzálogkötvények újrafinanszírozására kibocsátott kötvényeket, mivel az adófizetők számára kedvezőbb értékkel bír a 2,5 százalékos kamatlábat fizetni, mint visszavásárolni a kötelezettségeket.

Miközben Nagy-Britannia engedelmesen törleszti második világháborús adósságait, az első világháborús kölcsönöket határozottan nem fizeti. Pedig semmi esetre sem csekélységről van szó. 1934-ben Nagy-Britannia 4,4 milliárd dollárnyi első világháborús kölcsönnel tartozott az USA-nak (akkori árfolyam szerint körülbelül 866 millió font). Ha ezt kiigazítjuk az inflációval, a 866 millióból máris 40 milliárd font lesz, és ha a GDP-növekedéssel is korrigáljuk, mintegy 225 milliárd font jön ki. Ez mai árfolyamon 87 ezer 300 milliárd forint, ami több mintegy négyszerese az aktuális magyar GDP-nek.

"Úgy 1932 körül adtuk fel a törlesztést, amikor a háborúk közötti gazdasági életben zűrzavar uralkodott, és az árfolyamok összeomlottak", mondta egy szakértő. És a britek ekkor sem voltak egyedül. 1931-ben Herbert Hoover, az Egyesült Államok elnöke egyéves haladékot hirdetett a háborús kölcsönök visszafizetésére minden nemzet számára, tehát a nemzetközi közösség alaposan meg tudta vitatni, hogy mi a teendő. Sok brit úgy érezte, hogy az amerikai kölcsönökre úgy kéne tekinteni, mint az USA adója az első világháborús erőfeszítésekhez. "Az amerikaiak nagyon sokat adtak a briteknek. Nagy-Britannia zokon vette, hogy azokat vissza is kellene fizetnie", mondta dr. Patricia Clavin történész az Oxford Egyetemről.

Nem mellesleg Nagy-Britannia maga is kölcsönzött más nemzetek számára az első világháború folyamán. Ezek a tartozások 1934-ben mintegy 2,3 milliárd fontra rúgtak, ami az inflációval kiigazítva 2006-ban 104 milliárd fontra nőtt. Ezek a kölcsönök azonban a feledésbe vesznek. Az Egyesült Királyság álláspontja ez: "Sem Nagy-Britannia USA felé fennálló tartozásai, sem más nemzetek Egyesült Királyság felé fennálló nagyobb tartozásai nem voltak karban tartva, de nem is mondtak le róluk."

Napjainkban, amikor a harmadik világ nemzeteinek adósságkönnyítése ismét a hírekben szerepel, az Egyesült Királyságnak még mindig egy nagy rakás megoldatlan kölcsöne van a háborúból, amely 88 esztendeje ért véget. Őfelsége kincstárának kutatói leereszkedtek archívumaikba, és még azt sem tudták megállapítani, hogy egyáltalán mely nemzetek tartoznak pénzzel. Az összeg zöme valószínűleg olyan szövetségesekhez került, akik a brit birodalom részeként harcoltak oldalukon, mondja dr. Clavin.

Még a királynő kincstára sem tudja megmondani, hogy az Egyesült Királyság miért nem fizette vissza soha első világháborús kölcsöneit - egyébként már akkor sok amerikai pesszimista volt azt illetően, hogy felfüggesztették a törlesztést. Egy 1945-ös (USA) külügyminisztériumi felmérés szerint, amely az Egyesült Államok háborús szövetségeseinek közvélemény általi megítélését kutatta, Nagy-Britannia a legkevésbé megbízható államok közé tartozik. Annak ellenére, hogy ugyanazon az oldalon harcoltak a második világháborúban, a béke beköszöntével a financiális bizalmatlanság légköre maradt fenn.

Az 1930-as válságévek alatt csak egyetlen nemzet fizetett tovább rendesen - Finnország. Az öntudatos erőfeszítés jó hírnevét keltette a balti államnak, Finnország akciója pozitív sztorik ezreit generálta az amerikai médiában ebben az időben. Amit egyik oldalon sem felejtettek el. De Nagy-Britannia számára a szavahihetőség helyreállítása több időbe fog telni.