Paks nélkül drágábban adnák az áramot

Magyarországon az átlagosnál nagyobb ugyan az atomenergia elfogadottsága, de a biztonsággal összefüggő társadalmi érzékenység az elmúlt 20 évben sok nyugati országban megakadályozta a nukleáris erőművek térnyerését. A hagyományos energiaellátás utóbbi időben tapasztalható bizonytalanságai és a felgyorsulni látszó klimatikus változások azonban az atomenergia reneszánszát eredményezhetik.

Paksnak nincs alternatívája

A hazai villamosenergia-termelés mintegy 40 százalékát adó Paks élettartamának esetleges hosszabbításáról 2007-ben kell dönteni, és ez valószínűleg meg is fog történni. 2005 őszén egy Pécsett, a nemzetközi klímaváltozásról rendezett konferencián Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter úgy érvelt, hogy a kibocsátott szén-dioxid mennyiségének csökkentése érdekében a paksi atomerőmű üzemidejét 20 évvel meg kell hosszabbítani.

Kétségtelen, hogy jelenleg az atomenergia minden más energiaforrásnál olcsóbb, ráadásul egy Paks jellegű atomerőmű környezetvédelmi szempontból is igen előnyös. A fosszilis energiahordozóktól való függés csökkentésében az atomenergia nem nélkülözhető, mivel jelenleg a megújuló energiaforrások hasznosítása még nem érte el azt a technológiai szintet, amely mellett ezek ilyen nagyságrendben gyorsan és gazdaságosan pótolhatnák a szenet, gázt és olajat. Márpedig a gyarapodó környezeti, klimatikus jelek arra utalnak, hogy esetleg gyorsítani kell a kibocsátott üvegházgáz, azon belül a szén-dioxid mennyiségének csökkentését.

Ezért az atomenergia kérdése az utóbbi időben ismét előtérbe került, és elképzelhető, hogy a nukleáris energiával a zöld szervezeteknek is meg kell barátkozniuk, tekintettel a fosszilis energiahordozók használata körül egyre sokasodó problémákra. Az ügyben pró és kontra hangzanak el érvek a különböző szakmai és civil szervezetek, hatóságok és energialobbik részéről. A szemben álló lobbik kölcsönösen "lehúzzák", a valóságosnál kedvezőtlenebbnek tüntetik fel egymás lehetőségeit, ami bizonyosan nem segíti a társadalmi vitát és a közvélekedés letisztulását.

Napjainkban a világ energiaszükségletének 6-7 százalékát elégíti ki az atomenergia, a villamosenergia-termelésből pedig 17 százalékkal részesedik - írja Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója tanulmányában (Az atomenergia szerepe a hazai energiakoncepcióban). A fejlett világban az elmúlt évtizedekben jelentősen romlott az atomenergia megítélése, az utóbbi húsz évben alig állítottak üzembe új atomerőművet. Közben a fejlődő és egyre nagyobb energiaéhségben szenvedő új gazdaságok (India, Kína) tovább növelik atomerőműveik számát. 1997-ben összesen 352 atomerőmű üzemelt a világban, 2020-ban az előrejelzések szerint 323 nukleáris erőmű működik majd, ami az összes energiafelhasználás 5 százaléka lesz csupán. Addigra Európa és Észak-Amerika folyamatosan, mintegy harmadával csökkenti majd az ilyen erőművek számát - legalábbis a World Energy Outlook ezredfordulón publikált tanulmánya így kalkulál.

A magyar energiaellátó rendszer nem hatékony, ennek javításában még bőséges tartalékok vannak. Magyarországon egy egységnyi GDP előállításához 50-80 százalékkal több energiát használnak föl, mint az európai átlag. A felhasznált energia mennyisége azonban ezzel együtt is növekedni fog, az előrejelzések szerint 2020-ig mintegy 20 százalékkal (miközben a GDP közel kétszeresére fog nőni). A 2020-ig tartó időszakban azonban nem elsősorban a villamosenergia-igény bővülése miatt kell növelni a kapacitásokat, hanem a 2010-után leálló hagyományos erőművek pótlására - olvasható a GKI tanulmányában. Az elemzések alapján 2020-ig körülbelül 6000 MW erőműi kapacitás megépítése szükséges, ebből 1500 MW-ra a nagyobb fogyasztás, 4500 MW-ra pedig a még meglevő, de kieső erőművek miatt lesz szükség.

Felvetült, hogy a Paksi Atomerőmű teljesítőképességét 8-10 százalékkal növelni kéne. Emellett szól, hogy 2020-ig a magyar erőművek 80 százaléka elavul, miközben a villamosenergia-szükséglet szintén tovább nő. A kormányfő egyébként korábban kilátásba helyezte, hogy egy ilyen döntés meghozatalában a társadalom véleményét is kikérik népszavazás formájában.

A GKI tanulmánya mindenképpen kívánatosnak tartja a paksi erőmű élettartamának meghosszabbítását és a kapacitásbővítést. Ha az üzemidő hosszabbítása végül elmaradna, úgy legegyszerűbben szénerőművekkel lehetne pótolni a kieső teljesítményt, de ezáltal mintegy 11 millió tonna szén-dioxiddal többet bocsátanánk ki évente, felével többet, mint a jelenlegi összes erőművi emisszió.

Jelenleg a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergiával az a probléma, hogy a kötelező átvétel miatt a Paksi Atomerőművet időnként vissza kéne terhelni (mivel a megtermelt "zöldáramot" a nagy, közös hálózatba táplálják be, és ezt a szolgáltatóknak át is kell venniük). Ez pedig egyrészt rendszerszinten veszteséget okoz (a paksi atomerőmű egységköltsége 8,32, szemben a szélenergia kötelező 23 forint/kWh-val), másrészt az atomerőművet nem menetrendtartásra tervezték, hanem úgynevezett alaperőműként, folyamatos üzemre. A rövid távon jelentkező gazdasági károkon túlmenően a Paksi Atomerőműnél a visszaterhelések az erőmű élettartalmát is csökkentik, mivel a visszaterhelésből adódó hőmérsékletingadozások miatt a szerkezeti elemek megengedett üzemideje rövidül - fogalmaz a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Energetikai Szakkollégiuma.

A GKI tanulmánya végül a következő konklúziót vonja le: "(..) Egyértelmű, hogy az atomerőmű fenntartásának nincs racionális alternatívája. Sem fosszilis, sem megújuló energiahordozókkal nem váltható ki (..) az ellátásbiztonság, gazdaságosság és versenyképesség, különösen pedig a környezeti követelmények súlyos sérelme nélkül."

A zöld atom

Az atomenergia az egyetlen jelentősebb energiaforrás, melynek előállítási költségeibe az úgynevezett externáliákat (külső költségek: például a keletkező hulladék biztonságos elhelyezésének költsége) is beleszámítják. Ezekkel együtt és az erőműépítés nem ide tartozó anyagi vonzataival is az atomenergia az egyik legversenyképesebb energiafiaforrás - mondta el az [origo]-nak Gadó János, a Magyar Tudományos Akadémia KFKI Atomenergia Kutatóintézetének igazgatója.

Az atomerőművel gazdasági szempontból talán az a legnagyobb probléma, hogy lassan épül föl, ám üzemeltetési költségei alacsonyak (a szénerőműre éppen az ellenkezője igaz). Az esetleges élettartam-hosszabbításról a parlamentnek is döntenie kell, Gadó János szerint ez nem zárja ki azt, hogy népszavazáson a köz véleményét is kikérjék az ügyben.

Az atomerőmű üzemanyagát alkotó urán világpiaci árát egyébként éppúgy felkorbácsolhatja a nemzetközi kereslet, mint a szénhidrogének árát, a globális tendencia tehát ebből a szempontból is fontos. Az megnyugtatásul elmondható, hogy ma már létezik az a technológia, amely páratlan hatékonyságával biztosítja, hogy az atomerőművek még növekvő részesedésük esetén sem kényszerülnek nyersanyaghiánnyal szembenézni (a hulladékot mintegy 95 százalékban újrahasznosítva).

Gadó János szerint a világ több ok miatt sem mondhat le az atomenergiáról, és ha valamilyen szerencsétlen baleset nem szól közbe, valószínűleg sok ország fogja felülvizsgálni korábbi elutasító álláspontját. Ahogyan például már Németország és maga az EU is engedékenyebb hangot üt meg a témában.

Magyarországon meglehetősen magas az atomenergia társadalmi támogatottsága, ami megkönnyíti az ügy szakszerű kezelését - mondta el az [origo]-nak Lux Iván, az Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatóságának főigazgató-helyettese.

A Paksi Atomerőművet nem óriási költségvetési támogatások tartják életben, sőt, az erőmű a költségvetés nettó befizetője, évente milliárdos összegeket fizet be a Nukleáris Pénzügyi Alapba. Lux Iván az [origo] kérdésére elmondta, a világban léteznek állami és magánkézben üzemelő nukleáris erőművek is, a paksi létesítmény privatizálásának ezért nincs elvi akadánya. A szakember is azt mondja, ma nincs olyan energiaforrás, mely pótolhatná az atomenergiát. Egy esetleges terrortámadás kockázata alacsony, az új technológiák minden másnál nagyobb hatékonysággal állítanak elő villamos energát, környezetvédelmi és anyagi szempontból tehát a nukleáris erőmű nélkülözhetetlen, sőt, bővítése is kívánatos lenne.

Egyesek úgy vélekednek, a globális felmelegedés csak az atomenergia segítségével állítható meg. A "Zöld Gurunak" nevezett James Lovelock azzal érvel, hogy a negatív folyamatok annyira felgyorsultak (hurrikánok, árvizek, a jégsapka olvadása és a többi), hogy egyszerűen nincs idő megújuló energiaforrásokkal pótolni a szénerőműveket, annak ellenére sem, hogy a megújuló energiaforrásokat kiaknázó technológiák meglehetősen gyorsan fejlődnek. A professzor szerint csak így lehet fenntartani a Föld ökológiai egyensúlyát a következő időkben is.

A megítélés változását jelzi az is, hogy a Greenpeace egyik társalapítója is csatlakozott egy, az idén áprilisban indult, az atomenergia használatának bővítését támogató kezdeményezéshez. A Tiszta és Biztonságos Energia Koalíciót az iparág támogatja, és Patrick Moore az egyik elnöke. "Amikor a 70-es évek elején segédkeztem a Greenpeace megalakításában, akkor társaimmal együtt még azt hittem, hogy a nukleáris energia egyenlő a nukleáris holokauszttal. 30 évvel később álláspontom megváltozott, és az összes környezeti mozgalomnak szintén meg kell változtatnia álláspontját, mert az atomenergia lehet az az energiaforrás, amelyik megmentheti bolygónkat egy másik katasztrófától, a klíma katasztrofális megváltozásától", érvelt Moore.

Ami a közvélemény által talán leginkább aggályosnak tartott környezetbarátságot, üzembiztonságot és terrorfenyegetettséget illeti, a képződő hulladék ma már szinte teljesen újra hasznosítható, egyébként pedig radioaktivitása 40 év alatt ezredrészére csökken. Ezenfölül egy átlagos atomerőműnek olyan vastag vasbeton szarkofágja van, hogy vegyi üzemek és más erőművek elmaradnak annak biztonságától, és jó eséllyel még egy repülőgép becsapódását is elviselné - írja Moore.

Moore beszámol továbbá a pennsylvaniai Three Mile Island atomerőmű 1979-es balesetéről, amely után az Államokban erősen visszaesett a nukleáris energia támogatottsága, pedig a szerencsétlenség következtében senki sem sérült vagy halt meg. A súlyos szabálytalanságok sorát elkövető csernobili üzemeltetők pedig véleménye szerint gyakorlatilag felrobbantották az erőművet, amely csak valószerűtlenül sok és súlyos hiba egyszerre való elkövetésével történhetett meg.