Egy kikötői daru és egy zsiráf megható szerelme

Idén szeptember 16-23. között zajlott a Fiatal Filmesek Nemzetközi Fesztiválja, amelyet már harmadik alkalommal rendeztek meg Miskolcon. Tudósítónk bemutatja kedvenc animációs filmjeit a válogatásból, valamint a fesztivált kísérő egyéb vonzó programokról is beszámol.

Összegzésként elsősorban azt lehet elmondani az idén vetítésre került filmekről, hogy a színvonal, kidolgozottság a fiatal alkotók ellenére magas, bár látható, hogy ebben a számítógépes (utó)munkák sokat segítenek. A 3D-s animáció pedig átmenetileg teret vesztett. Viszonylag nagy számban jelentek meg kifejezetten nehéz témákat tárgyaló, sötét tónusú etűdök. Háborúról, elnyomásról, magányosságról. Így ezek képviselőit foglalta magába az egyik animációs blokk. Ezek között viszonylag gyakori és új jelenség volt a "piszkolás": egyelőre talán inkább az underground designban megjelenő szándékosan hibás képek, karcok, elcsúsztatások. Több esetben a képek mellett komolyan kidolgozott volt a zenék, hanghatások kompozíciója is. Ebben a csoportban viszont egyértelmű gyengeség volt a nehezen érthető dramaturgia, azaz: vezetnek-e valamihez ezek a lehangoló képsorok, vagy egyszerűen a kínzatásban kell elmélyülni? A másik blokkot vidámabb, színesebb filmekkel töltötték fel. Az egyetlen közös jellemzőjük talán az volt, hogy a nézők nagyon élvezték őket.

Lássuk, melyek voltak a legjobb animációs filmek az idén, amelyeket érdemes a jövőben más fesztiválokon is keresni!

A szomorkásabb blokkból:

Tyger - William Blake azonos című verse ihlette a dél-amerikai alkotót, Guilherme Marcondest. Lendületes zene, gyönyörű képek, érdekes megoldások, helyszín: Brazília.
Nézd meg a filmet!

Leviathan - úgy tűnik, a "cirkusz és kenyér"-ből a cirkuszt mutatja be Simon Bogojevic-Narath félig-meddig gyurmafilmje.

Black Day to Freedom - Rob Chiu munkája nagyszerű vizuális élmény, a fent említett "piszkolás" példájával.

The Def Song - Doctor L és Xavier Reyé koprodukciója látványos színes kollázs a főbb háborúinkról.

Flesh - az elején feltűnő gondolatsort nem tudom megérteni, másnak hátha sikerül, de ekkor megjelennek a képek. Ha Edouard Salier nem helyezett volna bele annyi erotikus elemet és olyan látványosan, valószínűleg nem kerül a listámba.

A vidámabb blokkból:

Caution, The Doors Are Opening - Anasztaszia Zsuravljena első és eddigi egyetlen animációs filmje, ennek ellenére Miskolcon a 7. díját (ebből kettő közönségdíj) nyerte meg. Abszolút "hagyományos" animáció, amikor egyszerű gombok kerültek megmozgatásra, hogy a moszkvai metró mindennapjait láthassuk.

A rendezőnő 10 évvel korábbi benyomását vitte filmre, amikor első alkalommal találkozott a moszkvai metró - mind emberszámot, mind dekorációt illetően - monumentális világával. Először a történet jelent meg a fejében, a technika csak jóval később, bár végül szinte automatikusan adta magát: a metrótérképet nézve jött rá, hogy az egyes állomások pöttyei tulajdonképpen gombok, amik a ruhát tartják össze. Nagy örömére azok az animátorok voltak asszisztensei munkája során, akik gyermekkori kedvenc filmjeit készítették. Ezek az idős munkatársak sok hasznos tapasztalattal bírtak e szinte már kihalófélben levő technikát illetően. Az 5 perces film 10 hónapig készült. Zsuravljena véleménye szerint az orosz animáció a 90-es évek hanyatlása után reneszánszát élheti: az anyagi háttér némileg rendeződni látszik, és a fesztiválokon is egyre több orosz alkotás jelenik meg, nemegyszer az emlékezetes orosz animációs képi világot felelevenítve (mint pl.: Jelizaveta Szkvorcova altatódalokat kísérő képei).

Our Man In Nirvana - Jan Koester egyedi és szórakoztató képi világa a földi árnyékéletről és a színes Nirvánáról.

World Lullaby - Jelizaveta Szkvorcova különböző nemzetek altatódalaihoz készített szimbólumokkal és kedves bájjal teli képeket.

Apropos - Ilona Fritzsche és Lena Meyer filmje két barátnő beszélgetését, pontosabban közben a fejükben megjelenő képeket mutatja be változatos animációs technikával.

The Crane and the Giraffe - Vladimir Bellini 100%-ban (ez ma már igen ritka!) kézzel rajzolt munkája egy kikötői daru és egy zsiráf megható szerelméről.

Extra ajánlat (a rövidfilmek blokkjában került bemutatásra, de van benne bőven szórakoztató animációs rész):

Silence is Golden - Chris Shepherd filmjében egy kisfiú fantáziavilágát jelenítik meg időnként az animációs betétek, közben a nevetgélő közönség előtt, a vásznon komoly társadalmi problémák alakulnak ki.

Miért érdemes még ellátogatni a fesztiválra?

1. Ősz, napos idő, ami egy hegyek (Bükk) közeli város esetében kiváló: délelőtt fél óra alatt ki lehet érni a Nemzeti Parkhoz, lazítani, organikus formákat nézni, változatos színeket látni, zárásként frissen fogott pisztrángot enni.

2. Kora délután kezdődnek a vetítések és késő éjszakáig tartanak. Közben ki-ki lehet ugrani sétálgatni. Ugyanis - valószínűleg nem véletlenül, de mindegy, mázli - a belvárosi utcákon kisebb borfesztivál, továbbá az V. Miskolci Montmartre (művészdiákok utcafesztiválja); valamint még a mobilitás napja is becsúszott péntekre ingyenes közlekedéssel.

3. Követve a már 3 éve meghatározott célt, a vetítések 5 kategóriát fednek le: nagyjátékfilm, kisjátékfilm, dokumentumfilm, animációs film és kísérleti film. Mindez nem jelent híg kínálatot, az elmúlt három év során a fesztivál jó hírnevet szerzett magának nemzetközi porondon is (sőt, mintha az országon belül viszonylag gyengébb lenne az ismertsége). Jól kivitelezett pályamunkák érkeztek a szemlére a társfesztiválok hálózatának köszönhetően - utóbbi a szervezők tudatos fejlesztési munkájának eredménye.

4. A filmvetítések mellett szakmai konferenciákon gondolatokat lehet ütköztetni, kérdéseket feltenni, elsősorban a fiatal magyar filmesek helyzetével kapcsolatban. Producert, támogató kritikust, filmforgalmazót lehet találni a folyosókon, ha valakinek éppen erre van szüksége.

5. Ha pedig a passzív befogadás helyett aktivitásról sző álmokat egy amatőr, akkor egy szinopszissal pályázhat a Celluloid Workshopra, és ennek keretében a fesztivál ideje alatt saját filmjét rendezheti, forgathatja, vághatja, és végül igazi mozi vetítőtermében be is mutathatja.

6. Mindezeken túl a vetítések ingyenesek, ami például a legtöbb budapesti filmfesztiválról aligha mondható el, a mozikban futó nagyjátékfilmekre is lehet potyázni. Viszonylag kevés a csúszás, általában telt ház vagy ahhoz közeliek az állapotok, kedélyes fesztiválhangulat, a filmek után taps (ha ott van az alkotó, ha nem), este zsongás.

Kürtösi István