Újra együtt az álompár

Vágólapra másolva!
A hollywoodi klasszikusok hemzsegnek a szinte összenőtt szinészóriás álompároktól. Hogy lesz-e új Katherine Hepburn és Cary Grant Rachel Weisz és Ralph Fiennes kettőséből vagy új Rock Hudson és Doris Day Gwyneth Paltrow-ból és Jude Law-ból, még korai lenne megmondani. Az viszont már biztos, hogy Tom Cruise és Nicole Kidman házassága legalább annyira filmtörténelem, mint Elizabeth Taylor és Richard Burton viharos násza. A kilencvenes évek száguldó busza után egy tóparti házban lel nyugalomra Sandra Bullock és Keanu Reeves, filmbéli újra-egymásratalálásuk kapcsán áttekintjük a kortárs filmművészet azon álomduóit, akik másodjára, vagy akár harmadjára is elkápráztattak bennünket.
Vágólapra másolva!

Sandra Bullock - Keanu Reeves (Féktelenül, Ház a tónál)

Együtt: "Már elnézést, de a Féktelenül az a film volt, ami Sandra Bullockból csinált sztárt. Én már előtte is sztár voltam" - nyilatkozta tőle szokatlan szerénytelenséggel Keanu Reeves, amikor az 1994-es dübörgő akciómozit nevezték meg mindkettőjük áttöréseként. Az igazság persze az, hogy jobbnál-jobb szerepek ellenére jobbnál-jobb filmekben (Veszedelmes viszonyok, Otthonom Idaho, Holtpont) a világ nagy része tényleg csak a száguldó busz felizmosított akrobatájaként ismerte meg Keanu Reeves nevét. A férfi főszerepet felajánlották Johnny Depptől és Tom Cruise-tól kezdve egészen William Baldwinig minden jóvágású fiatal színésznek, a női főszerep pedig eredetileg csak komikus színfolt lett volna Ellen deGeneres személyében, de végül a teljesen új imidzsel jelentkező Reeves és a jobbára ismeretlen Bullock közti vibráló levegő egészen más dinamikát kölcsönzött a máig a legjobb akciófilmek között emlegetett produkciónak.

Külön: Mint tudjuk, a krízishelyzetben fogant kapcsolatoknak nincsen jövőjük, ezért (vagy éppen a kielégíthetetlen gázsi-igényei miatt) Keanu nélkül indult útra a Féktelenül folytatása, de lendület és siker tekintetében pont úgy aránylott az első részhez, mint egy ladik egy buszhoz. Sandra Bullock utólag szemére is hányta Reevesnek, hogy miért nem tartotta vissza attól, hogy elvállalja a lanyha folytatást. Rövid távon egyébként Sandra karrierjét turbózta csúcssebességre a Féktelenül és minden bájos romantikus komédia főszerepéhez őt hívták, még Julia Roberts trónja is meginogni látszott. Röviddel a Féktelenül 2 után azonban megakadt a sikersorozat és a Hollywood kedvenc szomszédlánya szerepkört lenyúlta Reese Witherspoon, míg Keanu újabb akciócsúcsot döntött a Mátrix főszerepével. Az óriási sikert és kultikus rajongótábort begyűjtő sci-fi kapcsán már ő sem bírta megállni a jól tejelő folytatások kísértését, de kiszámíthatatlan és néha pozítvan meglepő (pl. Thumbsucker, Kamera által homályosan) szerepválasztásai folyamatosan a felszínen tartják kommerciális és független filmes körökben is. Sandra hosszú böjtös évek után egy apró, de annál emlékezetesebb szereppel (Ütközések) élesztette újra a pályafutását és végre drámai színésznőként is elismerést aratott.

Újra együtt: Az egykori álompár állítólag évek óta tervezte, hogy újra összeállnak, bár félő volt, hogy Hollywood szabályai szerint a 42 éves Bullock kifut az időből, hogy a szintén negyvenkettőt taposó Reeves romantikus filmbeli szereplőtársa lehessen. A trükk mindenesetre az, hogy műfajilag első közös sikerük szöges ellenkezője a Ház a tónál. A búskomor melodráma egy koreai film újragondolása és a két főszereplő szinte alig látható közös jelenetben, mivel a történet szerint 2 év választja el őket, hogy egymáséi lehessenek. Hangulatában igen hasonló Reeves korábbi szomorkás limonádéjához, az Édes november-hez (amelyben Az ördög ügyvédjé-ben megismert Charlize Theronnal nosztalgiázgat) ám néhány megható keserédes jelenet ellenére leginkább arra emlékezteti a nézőt, hogy mennyivel jobb lenne inkább most azt a buszos száguldós terroristásat újranézni.

Nicole Kidman - Tom Cruise (Mint a villám, Túl az Óperencián, Tágra zárt szemek)

Együtt: Ritka, hogy egy házasság olyan szépen dokumentálva legyen a filmvásznon, mint Cruise-éké. Tom már világsztár volt és Mimi Rogers férje, amikor 1990-ben mellékerült az ausztráliai vörös loknis Kidman egy bugyuta autóversenyzős filmben. Tony Scott Top Gun-utánérzését valószínűleg mindenki rég elfelejtette volna, ha nem ekkor szövődött volna románc napjaink két legnagyobb világsztárja között. Pár hónapon belül már friss házasokként fogtak bele második közös filmjük, a Túl az Óperencián forgatásába, amely leginkább mindkettőjük röhejes ír akcentusáról nevezetes. A kritikai hidegzuhany ellenére a film termelt némi hasznot, bár messze elmaradt Cruise szokásos 100 millió feletti bevételi eredményeitől. Talán éppen ezért, a páros bölcsen úgy döntött, hogy a továbbiakban külön-külön építik a filmkarrierjüket, még akkor is, ha két örökbefogadott gyermekük mellett így nem tudnak egyszerre jelen lenni.

Külön: Kidman hoszú ideig képtelen volt kitörni a Cruise-né skatulyából és majd' egy évtizedig csak díszítőelemként alkalmazták Batman vagy a Vészhelyzet gyerekorvosai (Clooney - Peacemaker, Goran Visnjic - Átkozott boszorkák) mellett. Kivétel volt első komolyabb drámai szerepe, az Egy hölgy arcképe és a fergeteges Majd' megdöglik érte, amely előrevetítette, hogy ki is az igazi sokoldalú tehetség a családban. Tom eközben tisztességesen hozta a tőle elvárt százmilliókat. 1996-ban indult a Mission: Impossible sorozat az egyetlen igazán dögös első résszel, meglepetéssikert aratott az elöljáróban sokat kritizált Interjú a vámpírral, és 1997-ben hajszál választotta el Tomot az Oscartól a Jerry Maguire - A nagy hátraarc megérdemelt sikere miatt.

Újra együtt: A közvélemény parádés, botrányos és szexuálisan túlfűtött ámokfutást várt a legendás Stanley Kubrick és a Cruise-Kidman házaspár közös vállalkozásától, ehelyett kaptak egy zavarbaejtő, lehangoló, végtelenül lassú és helyenként bosszantó elégiát a házasságon belüli magányról. A Tágra zárt szemek egyes hipnotikus jelenetei ellenére is egy elhibázott remekmű benyomását keltette, de az idő kegyes lesz hozzá, nagyrészt a hozzá kapcsolódó valós események miatt. A rekordhosszúságú, kimerítő forgatásra ráment a sztárkettős frigye, a rendező pedig négy nappal azután, hogy bemutatta a végső változatot a stúdiónak, elhunyt. Cruise és Kidman kicsit úgy hatottak, mintha kinyitották volna a csontvázakkal teli hálószobájukat és hirtelen nem is volt annyira meglepő, hogy kapcsolatuk véget ért, bár sokan meg vannak győződve róla, hogy csak zseniális színészi alakításokat láthattunk tőlük. Kidmantől mindenesetre tényleg számos zseniális alakítást (Más-világ, Az órák, Születés, Dogville) láthattunk a válást követően és karrierje azóta is szárnyal, míg egykori férjura továbbra is a kirakat-magánélet híve, akár Penélope Cruzzal, akár a tehetségtelen Katie Holmes-szal. Napjainkban a Cruise-mítosz recseg-ropog a szcientológiának, a láthatatlan trónörökösnek, a magánéleti túlkapásoknak és a lankadó közérdeklődésnek köszönhetően, Nicole viszont a karrierje után a magánéletével is elégedett lehet - június óta Keith Urban countryénekes felesége.

Gwyneth Paltrow - Jude Law (A tehetséges Mr Ripley, Sky Kapitány és a holnap világa)

Együtt: Csak nem Errol Flynn és Grace Kelly elevenedtek meg és heverésznek az ischiai strandon 1999-ben? - kérdezhettük volna A tehetséges Mr Ripley bámulatos képsorai alapján. Az időtlen eleganciát és klasszikus hollywoodi sikket árasztó hangulatra tökéletes választás volt Paltrow és Law (aki pár évvel később el is játszotta Flynnt egy cameo erejéig az Aviátor-ban) kettőse, ők képviselték azt az irigylésre méltó életstílust, amiért hidegvérrel ölni is lehet. Jude félóra után csúfos véget ér, de így is lenyúlja a filmet a címszerepet alakító Matt Damontól, Gwyneth jéghideg báját pedig csak Cate Blanchett tompítja, aki elől pont a forgatás ideje alatt rabolta el nem teljesen megérdemelten az Oscart (Paltrow - Szerelmes Shakespeare, Blanchett - Elizabeth).

Külön: Gwyneth a kikampányolt Oscar után a Miramax filmstúdió kirakatlánya lett (állítólag a Mr Ripley-t is átiratta Harvey Weinstein, hogy Paltrowt beletuszkolhassa), bár igazán figyelemreméltó főszerepben az idei Bizonyítás-ig nem láthattuk. Szerepelt viszont két szenzációsan jó összjátékban (Tenenbaum, a háziátok, The Anniversary Party) és még többet a pletykalapokban Ben Affleck, majd a Coldplay-frontember, Chris Martin kedveseként. A Mr Ripley teljesen megérdemelt Oscar-jelölése után Jude évekig a következő Brad Pittnek, vagy a következő Johnny Deppnek számított, de a jobbnál-jobb rendezők (Spielberg - A.I., Sam Mendes - A kárhozat útja) ellenére sem sikerült hollywoodi A-listás vezérsztárt faragni az alapvetően karakterszínészként brillírozó Law-ból és következő igazi kritikai elismerését ismét Antony Minghella rendezésében (Hideghegy) aratta, egy újabb Oscar-jelöléssel jutalmazva.

Újra együtt: Csodálatos hollywoodi sikertörténet Kerry Conran elsőfilmes rendező karrierje: egy hatperces sci-fi rövidfilm láttán egy stúdió azonnal megdobta a legmenőbb technológiával és három élvonalbeli világsztárral, hogy egészestés változatban valósíthassa meg vízóját. Conran eredetileg úgy tervezte, hogy a Sky Kapitány és a holnap világa egy 30-as években elkallódott és most előkerült filmként látja majd meg a napvilágot, de a jobb eladhatóság érdekében végül nem tiltakozott, hogy Jude Law, Gwyneth Paltrow és Angelina Jolie ugrabugráljanak a kék vászon előtt szokásos gázsijuk töredékéért. Kreativitásban ugyan nem volt hiány, de az ambíciózus vállalkozás mégis inkább csak kuriózumnak tekinthető, mintsem valódi szélesvásznú élménynek. Gwyneth és Jude vintage-kisugárzása ezúttal is jól jött, itt Humphrey Bogart és Lauren Bacall kísérteteiként jelennek meg, de sokkal viccesebb a dominatrix Angelina Jolie, aki korábban Law egyik legjobb barátjának, Jonny Lee Millernek a felesége volt. Másik, még köztudottabb magánéleti párhuzam, hogy Gwyneth tíz éve ugyanannak az igen híres világsztárnak volt majdnem-felesége, akinek Angelina jelenleg majdnem a felesége.

Rachel Weisz - Ralph Fiennes (A napfény íze, Az elszánt diplomata)

Együtt: Szabó István legnagyobb szabású nemzetközi produkciója rengeteget tett azért, hogy újkori történelmünkről kicsit többet tudjon meg a világ. Ennek megfelelően a gyalázatos huszadik század tablója egy magyarországi zsidó család életén keresztül meglehetősen vázlatos, és a nemzetközi befogadóképességre méretezetten leegyszerűsített. Ralph Fiennes Az angol beteg Almásy grófja után ezúttal három generációnyi magyart formált meg és talán nem elfogultság azt állítani, hogy karrierje legjobb és legösszetettebb alakítását nyújtotta Sors Ignác/Ádám/Ivánként. A történelmi eposz női szerepeire is világklasszisokat sikerült megnyernie Szabónak; kiemelkedik Jennifer Ehle és édesanyja, Rosemary Harris, jó választás volt Deborah Kara Unger és Molly Parker, de Fiennes-szal a legszembetűnőbb összhangban mégis Gréta megformálója, Rachel Weisz van, aki rövid szerepével szenvedélyt csempész a leglehangolóbb második világháborús szegmensbe és kimondja a nézők gondolatait: miért maradnánk ebben az országban?

Külön: Ralph kitartóan ostromolja a multiplexeket, de kommerszfilm-próbálkozásai idáig rendre csődöt mondtak (Bosszúállók, Vörös sárkány, Álmomban már láttalak) a Harry Potter vendégszereplés kivételével. A nézők továbbra is jobban szeretik kosztümös drámákban (Egy kapcsolat vége, The White Countess) és komplikáltabb karakterek bőrében (Pók). Rachelnek több szerencséje volt a hollywoodi kasszasikerekkel, hiszen éppen a nem túl nagy agymunkát igénylő A múmia-filmek tették sztárrá és sikert aratott az Egy fiúról mellékszerepével, valamint a Constantine- A vámpírvadász-szal is. Pár hónappal ezelőtti Oscarja óta pedig dúskál a szerepajánlatokban; a velencei filmfesztiválon mutatják be férje, Darren Aronofsky időutazós kavalkádját (The Fountain), amelyben Hugh Jackman szerelmét alakítja az örökkévalóságig, majd pedig két Wong Kar-wai filmre is leszerződött (My Blueberry Nights, The Lady from Shanghai).

Újra együtt: Tökéletesen illeszkedik a már említett Ralph Fiennes filmek sorába Az elszánt diplomata, hiszen Az angol beteg-hez hasonlóan újra Afrikába repíti Ralph-et, és A napfény ízé-hez hasonlóan újra Rachel partnereként. Az érzelmeit kertészkedéssel kiélő úriember és a kekeckedő környezetvédelmi aktivista között az első perctől fogva izzik a levegő, de a túlbuzgó feleség addig kutat a gyógyszergyárak gaztettei után a kenyai pampákon, míg maga is ott végzi. Weisz őszinte és elhivatott alakítása minden díjat besepert, de a visszafogott Fiennes is megérdemli az elismerést, hiszen botcsinálta James Bondként valójában egy akciófilmet, egy romantikus drámát és egy politikai kiáltványt tart össze egy aktuális és fontos téma szolgálatában.

Kristin Scott Thomas - Hugh Grant (Keserű méz, Négy esküvő és egy temetés)

Együtt: Egy sótlan, udvariaskodó angol házaspár indiai úttal akarja kipipálni a gyerekvállalás előtti utolsó nagy kalandot, de kalandokból már a kompúton jut elég egy titokzatos francia femme fatale-nak és nyomorék férjének köszönhetően. A francia szójátékot más nyelveken nem igazán sikerült visszaadni, bár a "mézeshetek" kifejezés jó kiindulópont lehetett volna a magyar címhez, amire valamilyen oknál fogva egyébként is hat évet kellett várni, hiszen Polanski botrányos mesterműve fennakadt a honi forgalmazók kifürkészhetetlen hálóiban, de a sokk így sem maradt el. A "se veled, se nélküled" végletekig fokozott koncepciójában szinte végig kívülálló marad a nyálcsorgató, ügyefogyott Nigel és fintorgó neje, Fiona, bár előrevetíti a mókás csattanót az asszony figyelmeztetése: "Minden, amit tudsz, én jobban tudom". Polanski felesége, Emmanuelle Seigner némileg kakukktojás, és mérsékelt színészi tehetségével többször karikatúrává silányítja Mimi karakterét, de így még inkább képtelen kontrasztot alkot a tökéletesen teljesítő Grant és Scott Thomas nyárspolgáraival szemben.

Külön: Jól tudjuk, hogy Hugh Grant még kb. tízszer eljátszotta ugyanazt a hebegő-habogó angol szépfiútípust és végül világsztár lett belőle. A közvélemény tökéletesen bevette, hogy a való életben is ugyanilyen, egészen amíg letolt nadrággal, az ölében egy szorgosan ügyködő prostival le nem fülelte egy Los Angeles-i közúti járőr. A botrány kivételesen jól jött és már jó előre előkészített egy száznyolcvan fokos imidzsváltást, amit a Bridget Jones naplója és az Egy fiúról sármos szemétláda-szerepei szimbolizálnak leginkább. Úgy tűnik, Grant egyáltalán nem erőlködik, hogy ne kerüljön át ebbe a másik skatulyába; a hozzánk még érthetetlen okok miatt meg nem érkezett American Dreamz-ben, mi mást, egy sármos szemétláda Megasztár-műsorvezetőt alakít. Kristin Scott Thomas viszont ügyesen lerázta magáról a fanyar brit vénlány szerepkört és szenvedélyes, elragadó alakítást nyújtott Az angol beteg-ben, nyúlfarknyi, de emlékezetesen misztikus játékot a Mission: Impossible-ben és egy volt az egyenlően zseniális színészek között Robert Altman brit filmes ki-kicsodájában, a Gosford Park-ban.

Újra együtt: A már említett magyarországi forgalmazási malőr miatt valójában előbb láthattuk együtt Hugh-t és Kristint az úgynevezett britcom műfaj úttörőjének bélyegzett Négy esküvő és egy temetés-ben. Ennek a tagadhatalanul angol humorú, de Hollywood giccs-igényét is tökéletesen kielégítő hatalmas sikernek a köpönyegéből bújt elő a Sztárom a párom, Bridget Jones és az Igazából szerelem is. Grant csetlő-botló romantikusába beleszeretett a világ, míg a savanyú Fionát (karakterének a neve talán szándékos utalás a Keserű méz-re) Károly herceggel kárpótolták az alkotók a záró képsorokban. Máig felemlegeti a brit sajtó, hogy a tökéletes romantikus komédia egyetlen gyenge láncszeme Andie MacDowell, aki pont ugyanannyit színészkedik, mint a L'Oreal reklámban. Az Empire magazin nemrég még tovább ment, amikor azzal a merész felvetéssel állt elő, hogy a női főszerepet valójában pontosan a mellékszerepbe száműzött Kristin Scott Thomas-ra kellett volna bízni - tizenkét év távlatából beismerhetjük, hogy talán igazuk van.

További visszatérő párosok

Amint azt a kiemelt példák is mutatják, a brit filmvilág még Hollywoodnál is jóval zártabb, szinte nincs is két korunkbeli angol színész, aki ne fordult már meg együtt egy viktoriánus regényadaptációban, vagy egy romantikus komédiában. A legjobb példa Hugh Grant és Emma Thompson, akik négy filmben is szerepeltek már együtt, bár párt csak az Értelem és érzelem-ben alkottak, amelynek forgatókönyvét egyébként Thompson írta és kifejezetten Grantet képzelte el Edward szerepére. Az Impromptu-ban Hugh a főszereplő és Emma csak néhány jelenet erejéig tűnik fel, míg A napok romjai-ban pont fordított a felállás. Utoljára az Igazából szerelem terjedelmes stábjában szerepeltek együtt, ahol a Blair-szerű miniszterelnök nővéreként támogatta Thompson Grantet.


Szinte már tiszteletbeli britnek tekinthető Renée Zellweger, aki két Bridget Jones filmben is malackodott Hugh Granttel, de egyébként kedvenc szereplőtársa valószínűleg Ewan McGregor, akivel következő közös próbálkozásuk (Miss Potter), a gyermekregényíró Beatrix Potter életéről szóló biográfia, remélhetőleg jobban sikerül majd, mint a Pokolba a szerelemmel! című öncélú baromság.

Ami a jövőbeni izgalmas párosokat illeti, borítékolható, hogy Cate Blanchett és Brad Pitt duója le fogja igázni a filmvilágot. Első közös projektjük (The Fountain) ugyan kudarcba fulladt és pont a korábban említett Rachel Weisz menti ami menthető, de a cannes-i filmfesztiválon már láttuk a Korcs szerelmek és a 21 Gramm alkotójának új filmjét, a Babel-t, amelyben egy nemzetközi stáb tagjaiként csodálatos alakítást nyújtanak mindketten. Blanchett újra előhozza Pittből a színészt, ami utoljára David Finchernek sikerült, nem is akárhogyan (Hetedik, Harcosok klubja), így pláne izgatottan várjuk azt a filmet, amelyben Fincher rendezi kettősüket: a The Curious Case of Benjamin Button egy ötvenéves férfiről szól, aki visszafelé öregszik, azazhogy fiatalodik, de harmincévesen szívesen megrekedne Blanchett karakterének a kedvéért.



David Fincher korábbi remekműveivel kevés film említhető egy napon, ilyen például a Ponyvaregény, amelyből szégyen, ha egy filmrajongó nem tud legalább 10 mondatot szó szerint idézni. "Táncolni akarok. Nyerni akarok. A díjat akarom."- hangozhatna az egyik legendás idézet, melyet követően Uma Thurman és John Travolta sikkes táncba kezdenek komoly következményekkel. Sokan várták, hogy egy napon Tarantino újra összeereszti ezt a párost, de addig kellett várni, hogy megtette helyette más - sajnos. A Csak lazán! egyébként is egy közepesen rossz film, de a táncjelenet felidézése már-már kegyeletsértés.

Uma Thurman egykori férjével, Ethan Hawke-kal is kétszer szerepelt együtt a vásznon: a meglehetősen mutatós Gattaca forgatásán jöttek össze, majd Hawke jó barátja, Richard Linklater kamerája előtt remek kis kamaradarabot forgattak (Visszajátszás). Uma szerepelt Ethan rendezői bemutatkozásában (Chelsea Walls) is, ha pedig már Linklaternél és Hawke-nál tartunk, akkor lehetetlen lenne nem megemlíteni a Mielőtt felkel a nap és a Mielőtt lemegy a nap című duplafilmet, ahol Ethan és Julie Delpy makulátlanul alakították ugyanazokat a karaktereket huszon-, illetve harmincévesen. (A legstréberebb filmrajongók kedvéért még megemlítendő, hogy villanásnyira Az élet nyomában című animációs Linklater-filmben is feltűnnek együtt egy álomjelenetben.)


Az idősebb korosztályból kiemelhetjük, hogy Jeremy Ironsnak az a szerencse adatott meg, hogy két hatalmas élő színészlegenda partnere is duplán lehetett. A szerencse forgandó-ban elvetemült feleséggyilkost alakít (vagy mégsem?), kómában fekvő milliomos neje Glenn Close, míg A francia hadnagy szeretőjé-ben Meryl Streepel játszanak forgatáson belül és kívül is szerelmes színészeket. 1994-ben a Kísértetház lebilincselő történetében mindkét díva visszatért Irons oldalára, összjátékuk színészet a legmagasabb fokon.


Kicsit a Thurman - Travolta-féle kínos nosztalgiázásra hasonlít, de filmtörténelmi szempontból némileg nagyobb szám, hogy 31 év után Robert Altman egyik leggyengébb filmje, a Divatdiktátorok újra összehozta Sophia Lorent és Marcello Mastroiannit, akik a Tegnap, ma, holnap pikáns vetkőzös jelenetét idézték fel humoros retróként. Sophia persze remekül mutatott matrónaként is, de Marcello szempontjából ez a közepes film utolsó lehetőségnek bizonyult a legendás kettős felidézésére, hiszen másfél év múlva elhunyt.