Schumi bajnoki címmel távozott a Benettontól

Vágólapra másolva!
Az 1995-ös év ugyanúgy kezdődött, ahogy az előző véget ért.
Vágólapra másolva!

Továbbra is Schumi és Hill szolgáltatta a szenzációt, ám ekkor már mindkettejük autójában azonos motor dobogott. Schumi ismét elverte riválisát, és kétszeres bajnokként búcsúzott a Benettontól.

Ebben az évben a Benetton erősített: a leglelkesebb kerítővadász, Briatore sikerrel járt, megszerezte a Renault V10-es motort (igaz, ehhez előbb meg kellett vennie a Ligier csapatot), így Schumacher pihenőidejét azzal tölthette, hogy a Ligier rakétáját nyúzta, ismerkedvén a motorral.

Ezt mondta a sajtónak januárban: "Eddig is sejtettem, de most már megbizonyosodtam róla, a Renault motor az F1 legjobbja". Állítását igazolta a tény, Estorilban a négy Williams-Renault volt a leggyorsabb: Hill, Coulthard, Boullion és Collard vezetésével. A teszteken részt vehetett egy ifjú német is, Jörg Müller, F-3-as pilóta - közvetlenül Schumi meghívására, aki így hozzásegítette a fiatal tehetséget egy komoly lehetőséghez. A tesztelésen jelen lévő IndyCar csapatfőnök, Roger Penske szereplési vágytól hajtva kijelentette: Schumacher 96-ban a McLarennel versenyzik majd. Na igen.

1995-ben a Benetton már a csapat világbajnoki címet is megnyerte, amiben oroszlánrésze volt Schumacher 102 pontjának, illetve megbízható csapattársának, Herbertnek, (45 pont) aki a második számú versenyzők mindkét futamát megnyerte (Angliában és Olaszországban Hill hátulról ütközött Schumacherrel, mindkétszer kiestek).

A télen még többesélyesnek tűnő versenyfutás hamar kétesélyessé apadt, újra Schumacher és Hill kergette egymást a tabellán, viszont ezúttal egyforma, V10-es Renault motorjuk volt. A Ferrari elhatározta magát a 10 hengeres motor mellett (de végül nem vetette be), a McLaren kirúgta Peugeot-t és a Mercedesszel egyezett meg, de túlságosan friss volt ez a kapcsolat, nem termékeny, inkább szűz.

A szezonkezdetet izgalmas búvárkaland előzte meg. Schumi: "Lehorgonyoztuk a yachtot, lemerültünk a barátaimmal, és amikor az oxigénpalack kezdett kiürülni, feljöttünk a felszínre. A hajónknak nyoma sem volt. A távolban láttunk egy parányi pontot, nem volt más választás, elkezdtem teljes erőből úszni, reménykedve, hogy a yacht lesz az. Teljesen elkészültem az erőmmel, mire utolértem, gyorsan sodródott. Órákkal később is remegtem az izgalomtól, akkor éreztem először halálfélelmet."

Hill kicsúszott az idénynyitón, Schumacher örökölte a vezetést, úgy győzött, miközben Coulthard (Williams) második lett. Az ELF-et benzinmanipulációkkal vádolták, sebtiben elvették a két istálló brazíliai pontjait. Michael többet kockáztatott, mint valaha (aminél többet felvállalni szinte lehetetlennek tűnt, amennyit csak a Ferrarinál fog produkálni), szinte állandóan esett-kelt az edzésen, egy elfékezés itt, egy megpördülés ott, egyre csak csúszkált, korrigált. A tavalyinál motorikusan erősebb Benetton alvázával gondok voltak, elégtelen volt a kocsi útfekvése kis önsúlynál, kevés benzinnel (edzéskörülmények között). Az argentin futamon Hill győzött, majd megismételte azt San Marinóban - Schumacher nagy hibát követett el a nedves pályán, kicsúszott és összetörte a kocsiját! Elképesztő hiba volt. A spanyol és a monacói versenyen szerzett győzelmekkel tápászkodott fel újra, és ezután már ő diktálta a világbajnokság kimenetelét.

A kanadai eset jól mutatja, hogy a mindenáron győzni akarás érzése (akár a korábbi nagy versenyzőket) néha őt is becsapja. Figyelmeztették, kímélje a motort. Nem hallgatott az okos szóra, nyírta az autót, megpróbált másképp vezetni, még erőteljesebben. A kormány váltógombját oly vadul nyomkodta, hogy az tönkrement. Ki kellett mennie új kormányért, és egy elektronikai felülvizsgálatért. Ez a győzelmébe került, utána már hiába futotta a körrekordokat, hiába hozott az előtte haladó Panison körönként 3 másodpercet, már képtelenség volt felzárkóznia. A tiszteletkörben felvette a stoppoló Alesit, a francia első és egyetlen győzelmét a Benetton tetején lovagolva ünnepelte.

Az edzések - mily meglepő - Williams-Renault fölényt mutattak. Gyakran már a pénteki idejével kibérelte az elsőséget Hill vagy Coulthard, ami jól demonstrálta a Williams kocsikban lévő műszaki tartalékokat. A verseny viszont kihozta Schumacher kvalitásait. Úgy vezetett, mintha időmérő köröket futna, ádáz, elszánt munkát végzett a volán mögött, felvitte az élre a Benettont, és ott is tartotta. Hogy is mondta Jackie Stewart? "A verseny az, ami a legerősebbnek kedvez". Ezen túlmenően a kerpeni józanul, számítóan is vezetett, nem készített előre taktikai terveket, hanem mindig rugalmasan fogta fel a dolgokat. Ross Brawn összegyűjtött annyi tapasztalatot, hogy a tudás magasabb fokát prezentálja, a csapat menet közben képes volt taktikát változtatni. Schumacher maga erőltette a tempót rendesen, de eközben figyelt, értékelt és gondolkodott. Miközben lekörözött 1-2 versenyzőt még arra is volt energiája, hogy rádión megbeszélje elképzeléseit Ross Brownnal...

A taktikai versenyzés ékes példája volt a Francia Nagydíj. Hill vezetett, Schumi követte, amikor befogták az utolsókat. Hill nem tudott elmenni mellettük, hiába próbálkozott, és volt még tíz köre a kerékcseréje előtt. Schumi viszont kapcsolt, látva a forgalmat azonnal kiment a depóba, mintsem feltartsák. Amikor aztán kijött, tiszta volt előtte a pálya, ment ami a csövön kifért, miközben Hillt még mindig feltartották ugyanazok. Amikor aztán Hill is túltette magát a tervezett kerékcserén, és bejött a pályára, Schumi már 10 másodperccel vezetett...

Tanulságos volt még taktikai szempontból az Európa GP. Jean Alesi 45 másodperc előnyből sem tudott győzni, mert Schumi több részre szabdalta a távot, és mindig friss abroncsokkal és kevés üzemanyaggal ment, nagykanállal ette meg a közöttük lévő különbséget. Három körrel a cél előtt beérte és megelőzte a gumijával takarékoskodó Alesit.

Adelaide azért volt csak érdekes, mert az egy évadban szerezhető 10. győzelem lehetősége a levegőben lógott Schumi számára - amely új világcsúcs beállításával kecsegtetett. Mansellé volt a rekord még ekkor, 9 győzelemmel, 1992-ből. A rajt után a két Rothmans Williams húzott elöl: Coulthard és Hill. Mögöttük Berger (Ferrari), Schumi és Alesi (Ferrari) következett. Schumi megelőzte Bergert, majd később ment kereket cserélni, és az élről mehetett a depóba. Amikor visszatért, Alesi mögött volt egy kocsihosszal. A megtankolt Benettonnal azonnal megpróbálta előzni a franciát, az egyenes végén belülre is került, de mindketten elszámították az egymástól becsült távolságot, a Ferrari kereke hozzáért a Benettonéhoz, mindkét autó megpattant, ugrott egyet, de úgy tűnt, mehetnek tovább. Pár perc múlva viszont Alesi a depóba kanyarodott, és kiszállva feladta a viadalt. Schumi gépét fél percig vizsgálgatták, aztán kiengedték a pályára. De ezzel még nem volt megoldva a gond, a német visszatért a szerelőihez, újabb fél perc várakozás, a kocsi javíthatatlannak bizonyult, Schumi is feladta a versenyt. Elgondolkodtató volt, hogy relatíve több üzemanyaggal ment olyan gyors köröket, mint az ellenfelei üresebb tankkal! Amikor viszont az ő autója volt könnyebb, akár egy másodperccel is gyorsabban teljesítette a köröket.