Vissza a jövőbe

Az USA-ban már külön szakma segíti a szülés után a munkába visszatérni akaró nőket.

Ennek ellenére még a világ legfejlettebb országaiban is viszonylag kevés anyának sikerül zökkenőmentesen visszaállni a munkába. A trend okai + megoldások.

Délután fél öt. A 38 éves Caterina Bandini normális esetben ilyenkor már rég lázasan a híreket nézi, főcímek és cikkek után kutat, és az ötórai híradóra készül az íróasztala mellett az NBC bostoni stúdiójában. Ehhez képest ma otthon ül a tévé előtt, és lábát kényelmesen az asztalra rakva várja, hogy elkezdődjön kedvenc tévéműsora. A fiatal híradós októberre várja ikreit.

Amerikában a médiában dolgozóknak nincs lehetőségük arra, hogy a szülés után évekig otthon maradjanak gyerekükkel - Bandini elődje például mindössze fél év múlva újra dolgozni kezdett. Ő azonban már augusztusban úgy döntött, hogy abbahagyja a munkát, és főállású családanya lesz, miután a kicsik megszületnek.

"Tudom, hogy óriási kockázatot vállalok ezzel - nagyon nehéz lesz később majd a munkába visszatérnem -, de az első néhány év, amit a gyerekeimmel töltök, nagyon fontos a számukra" - mondta a Newsweek (NW) című amerikai hetilapnak. Bandini tisztában van azzal: nincs garancia rá, hogy egy pár év múlva várni fogja a régi helye a hírszobában - és nem ő az egyetlen, a karrierjét is fontosnak tartó nő, aki hasonló dilemmával szembesül.

Egy régi probléma új kezelése

Egy pár évvel ezelőtt Bandini a tipikus példája lett volna annak a munkaerő-piaci trendnek, amit a feministák visszalépésként értékeltek: jól kereső nők csapot-papot hátrahagyva kiléptek a munkahelyükről: "beleugrottak" a gyerekvállalásba, inkább az idős szüleik ápolása mellett döntöttek vagy egyszerűen csak elegük lett a hajtásból, és elutaztak a világ másik felére.

Most azonban úgy tűnik - legalábbis az NW cikke szerint -, hogy a "Miért lépnek ki a nők?" vita újabb fordulatot vesz. Az utóbbi években Amerikában ugyanis "inkább az volt a kérdés, hogy miért is hagyják ott a jó pozíciót betöltő nők a karrierjüket", mostanra egyre több tanácsadó és jogvédő szervezet foglalkozik azzal, miként is lehetne segíteni azoknak, akik nagyon nehezen találják meg az utat vissza a munkába egy pár év kihagyás után.

Az NW szerint az USA-ban egyenesen egy külön szakma van alakulóban arra, hogy a nők nem lineáris karrierpályáján felmerülő problémákra jó megoldások szülessenek.
A probléma, hogy a nők miként egyeztessék össze a karrierjük építését a gyerekneveléssel, egyáltalán nem most merült fel először: karrier-tanácsadók, pszichológusok és más szakemberek már évtizedek óta foglalkoznak a kérdéssel.

A dilemma legújabban egy, a Harvard Business Review című folyóiratban, tavaly publikált kutatás miatt került fókuszba. A felmérés eredményei szerint az egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkező, általánosan középvezetői pozícióban lévő nők 37 százaléka hagyja ott a munkáját valamilyen ok miatt, és átlagosan 2,2 évet maradnak otthon. A válaszadók legtöbbje a szünet után vissza akart térni a munkájába, de csak 40 százalékuknak sikerült teljes állást találniuk.

Céges lépések

Nemrég Monica McGrath, a pennsylvaniai Wharton egyetem vezetéstechnikai professzora egy kutatást végzett abban témában, hogy miként jó vagy rossz beszélni egy állásinterjún a munkától távol töltött időről - írta HVG.

McGrath szerint érdemes megalkuvást nem ismerően őszintének lenni a kihagyott pár évvel kapcsolatban, de hosszas ömlengés helyett fontos a beszélgetés fonalát gyorsan ráterelni a jelenre. "Érdemes elmondani a munkából való kilépés körülményeit, majd megemlíteni, hogy az illető milyen módon tartotta karban a tudását ez idő alatt" - tanácsolta McGrath.

"Semmiképpen sem szabad mentegetőzni a távol töltött hónapok, évek miatt. Ehelyett olyan hangot kell megütni, amely erőt és tettrekészséget sugároz" - véli a professzor.
Ezzel együtt - áll a Wharton tanulmányában - a hölgyeknek szembe kell nézni a majd később felmerülő problémákkal, s már abban a pillanatban el kell kezdeni a felkészülést a visszatérésre, amikor kilépnek az irodából, akár szülési szabadság, akár egyéb ok miatt.

A cikk megjelenése óta számos amerikai cég kezdett el másképpen foglalkozni a problémával, mint ahogy azt korábban tette - hiszen az az ő érdekük is, hogy a már tapasztalatot szerzett munkatársaknak helyet biztosítsanak a munkaerőpiacon.

Tavaly novemberben például - így az NW - a Lehman Brothers nevű pénzügyi befektető vállalat 75 olyan nőt hívott meg egy szemináriumra, akik korábban a New York-i üzleti negyedben, a Wall Streeten dolgoztak. A kurzuson olyan technikai és banki ismereteket oktattak a nőknek, amelyek az általuk otthon töltött idő alatt jelentősen megváltoztak. Fontos része volt a programnak az is, hogy megtanítsák a résztvevőknek, miként beszéljenek a kimaradt néhány évről például egy állásinterjún.

A Lehman - az NW szerint - a kurzust megismételte tavasszal, és ugyanezt tervezi novemberben is. A programnak köszönhetően összesen 16-an kerültek a vállalathoz alkalmazásba - és emellett a cégnek is sikerült a saját imázsát pozitívan alakítania.

Más cégek is vannak már az USA-ban, amelyek megpróbálják a munkába visszatérő nőket segíteni. A Booz Allen Hamilton (BAH) nevű tanácsadó cégnél például jelenleg is fut egy olyan program, amelyben száz, valamikor teljes állású nő - és egypár férfi - vesz részt. A vállalat egy sor munkát (például kutatási anyagok összeállítása) "ad ki" a program résztvevőinek, akik az elvégzett munka után jövedelmet kapnak, sőt, még arról is külön tárgyalhatnak a céggel, hogy milyen feltételek mellett végzik majd el azt a feladatot (hány napot dolgozzanak egy héten, be kell-e menniük?).

"Azt érzem, hogy még úgy is lépek előre a karrieremben, hogy közben otthon vagyok a gyerekemmel" - kommentálta a programpot egy fiatal kismama, Ani Singh, aki 2002-ben hagyta ott szülés miatt a BAH-t. A cég szintén pozitívan nyilatkozott Singhről, hiszen az elmúlt években sokat "invesztált" a képzésébe.

Szintén a trend része, hogy számos USA-béli üzleti iskola kifejezetten a munkába visszatérni vágyó nőknek kínál már programokat, amelyek nem csak az elmúlt pár év fejlődésével ismertetik meg a hallgatókat, de arra is lehetőséget nyújtanak, hogy a kismamák kapcsolatba kerüljenek újra a munkahelyi környezettel, és a hozzájuk hasonló helyzetben lévő nőkkel.

Tanácsok visszatéréshez

Ferenczi Krisztina tanácsadó szerint a következőket kell tenni, ha valaki a szülés után vissza akar térni a munkába:

- Már a szülési szabadság előtt beszélni kell a főnökkel vagy a személyzeti vezetővel a továbbképzési és részmunkaidős lehetőségekről, illetve az esetleges kisegítő munkáról a szünet alatt és után;
- "Babaszünet" idején is kapcsolatban kell maradni a munkahellyel, találkozni a kollégákkal;
- Ki kell próbálni az ideiglenes munkákat - amivel bár kevesebbet lehet keresni, mint amennyit alkalmazottként kaphatna valaki, de így legalább megismerhet különböző vállalatokat és feladatokat;
- Le kell teszetleni a piaci igényeket - a munkaügyi központok gyakran az ilyen munkahelyek elosztóhelyei is egyben;
- Informálódni kell! Keresni a továbbképzési lehetőséget, például nőknek szóló tanácsadókon, munkaügyi központokban, a helyi és a regionális sajtóban. Hasznos az álláshirdetések olvasása, hogy a kismama tudja, mire van kereslet;
- Menedzselni kell önmagunkat, és figyelni a saját időbeosztásra! Oldjuk meg a gyermek/ek elhelyezését (fontos, hogy a család is segítsen).
- Együtt kell működni más olyan anyákkal is, akik szintén szeretnének ismét dolgozni. Így érzékelhetővé válhat, hogy azok a problémák, amelyekről valaki azt gondolta, hogy csak az ő életében fordulnak elő, máshol is jelen vannak, és meg lehet őket oldani.

Szkepticizmus

Pozitív példával szolgálhat a Magyar Grafológia Intézet (MGF) Főnix elnevezésű programja, amely kifejezetten azokat a nőket célozza, akik a szülés után újból munkába akarnak állni. A kurzusra jelentkezőkön egy grafológiai vizsgálatot, illetve egy pszichológiai elemzést végeznek el: ez alapján állapítja azt meg az intézet, hogy az illetőt konkrétan milyen tevékenység érdekelheti, és ahhoz képest milyen munkakörben tudna elhelyezkedni. Az eredmények alapján az MGF személyre szabott javaslatokkal, tanácsokkal látja el a delikvenseket, akiknek az intézet még abban is segít, hogy valóban megtalálják a nekik való állást.

A pozitív trend ellenére hallani azonban kritikus hangokat is. "Ezek hangzatos szavak, de egy komplex problémára nem lehet ennyire egyszerű választ adni" - nyilatkozta az NW-nek például Ilene Lang, a kifejezetten ezzel a problémával foglalkozó, Catalyst tanácsadó cég elnöke. Szerinte még akkor is, ha valakinek sikerül visszatérnie a munkába, a nőknek szembe kell nézniük egy sor egyéb problémával, például, hogy nem nagyon vannak olyan szerepmodellek, amiket követhetnének, vagy pedig, hogy a kihagyott pár évben megcsappan az informális kapcsolat-hálózatuk.

Az is probléma lehet, hogy a család időközben hozzászokik a nő állandó otthonlétéhez, és a nő is elkezdi magát úgy szemlélni "ügyvéd" helyett például, mint egy "otthon lévő kismama", és eközben teljesen elszakad a munka világától.

"Mindez hozzájárul ahhoz, hogy nagyon kevés a női vezető" - mondta Lang az NW-nek.

Máshol tartunk

Magyarország sokkal hátrébb tart a szofisztikált munkaerő-piaci megoldások, illetve az érdekképviselet terén, mint az USA: nem csoda hát, ha még arról sem beszélhetünk, hogy a cégek egyáltalán valamennyire tudatosan állnának hozzá a szülésből visszatérni vágyó nők dilemmáihoz. A nőknek ma idehaza teljesen egyedül kell megoldaniuk ezt a problémát.

Magyarországon rendkívül kevés a részmunkaidős munkalehetőség, és még ha az ember talál is ilyet, a munkaadók általában előítéletesek a kisgyermekesekkel szemben: azt gondolják, a családanyák "kevésbé terhelhetők, nem rugalmasak, és a folyton szabadságra mennek, amikor a gyerek megbetegszik" - ez legalábbis a tapasztalata Krisztának, aki - akaratán kívül - végül négy évig volt otthon kislányával.

"Egy számítástechnikai cégnél voltam asszisztens. Amikor a szülés után másfél évvel vissza akartam menni a munkahelyemre, közölték: már nem bíznak meg abban, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújtok majd, mint korábban. Mostanra sikerült állást találnom, de így is sokkal kevesebbet keresek, mint azelőtt" - panaszolta.

A kismamák tudása a kihagyott pár év alatt valóban veszthet a piaci értékéből - és ezt nehéz bepótolni, mert a tanfolyamok vagy továbbképzések költéségét általában nem állja a munkaadó. A problémára egyelőre nem nagyon látszik itthon szakmai megoldás, legfeljebb a karrier-tanácsadók segíthetnek a dologban és a nagyon tudatos visszatérni akarás.

A Forbes top 10 nője 2006-ban

A Forbes magazin idén is kiadta listáját a világ legbefolyásosabb asszonyairól. A sorrendet annak alapján állítják össze, hogy ki mennyire látható a médiában, illetve mekkora gazdasági hatással jár a ténykedése a világban. Bár a 80-as évek óta egyre több a női felsővezető a különféle gazdasági szektorokban, a Forbes csak 2004-ben közölte az első női listát, addig kizárólag férfiakról készültek hasonló lajstromok.

A rangsorban - egészen az első tíz helyig - a gazdasági életben vezető szerepet betöltő nők követik egymást, ott van például a Xerox másológépeket gyártó vállalat elnöknője, a Citigroup bank pénzügyi igazgatója, és az idén, a százas listán először tűnt fel a chilei és a libériai köztársasági elnöknő, illetve Han Mjung-szuk dél-koreai miniszterelnöknő.

1. Angela Merkel német kancellár
2. Condoleezza Rice, az USA külügyminisztere
3. Vu Ji kínai miniszterelnök-helyettes
4. Indra Nooyi, a Pepsi vezérigazgatója
5. Anne Mulcahy, a Xerox elnöknője
6. Sallie Krawcheck, a Citigroup pénzügyi vezérigazgatója
7. Patricia Woertz, az Archer Daniels Midland vezérigazgatója
8. Anne Lauvergeon, az Areva ügyvezető elnöke
9. Brenda Barnes, a Sara Lee vállalat elnök-vezérigazgatója
10. Zoe Cruz, a Morgan Stanley elnöke