A média vonzó, erőszakos hőse

A média által közvetített erőszakos jelenetek erősen hatnak a fiatalok gondolkodására és viselkedésére. Mit tehet egy szülő, hogy a gyerekét a lehető legkisebb negatív hatás érje?

Miután az amerikai Boston Neighborhood Network (BNN) kábeltelevízióban, májusban lement egy igencsak "erős" videóklip -, amelyben fegyveres férfiakat megszíjazott táncosnők vesznek körül (és amely egyébként semmiben sem különbözik a Music Television-ön (MTV) naponta 15-ször is látott filmektől) -, Boston város egyik vezetője, Jerry McDermott nem bírta tovább cérnával. Összehívott egy nyilvános vitát, amely a szándékai szerint végre már élesen rávilágít arra, hogy "minden, ami abban a klipben megjelent, totálisan negatív és elhibázott".

McDermott felkérte a helyi média, illetve a rendőrség képviselőit, és a fiatalokat is, hogy adják elő, mit gondolnak "a média által közvetített negatív üzeneteknek", illetve azoknak a fiatalkorban elkövetett bűncselekményeknek az együtthatóiról, amelyek a bandákba verődött tinédzser lányok számláira írhatók.

Tény, hogy Bostonban, az elmúlt öt évben egyre több fiatal lány sodródik olyan helyzetbe, hogy erőszakos cselekményeket követ el, általában bandákhoz csapódva. Ezzel együtt a városban nőtt a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők száma is. "Bandákba verődött lányok mindig is voltak, de őket inkább áldozatoknak kell tekinteni" - mondta a gyűlésen Kelley O'Conell bostoni nyomozó.

Egy másik bostoni nyomozó, David Singletary szerint is egyre agresszívebbé válnak a fiatal lányok a városban, mint mondta, például "fegyvert viselnek és drogot fogyasztanak". "A gimnazista lányokat nagyon könnyű olyan bandákba beszervezni, amelyek önmagukban is erőszakosak, és amelyekben aztán maguk is elkövetnek erőszakos bűncselekményeket" - állította Singletary.

"Vajon a BNN-en futott rapzenei klipnek - amelyben fiatal férfiak különféle gangjeleket és fegyvereket mutogatnak, fiatal nők pedig körülöttük táncolnak egy szál bugyiban -, van-e ahhoz köze, hogy a városban egyre erősödik a fiatalkori bűnözés?" - tette fel a kérdést nem minden él nélkül McDermott.

Miközben arra, hogy vajon a média hat-e a fiatalok életstílusára és attitűdjeire, nagyon könnyű rávágni, hogy igen, de elgondolkodtatók a következő kérdések. Felelős-e önmagában a média a társadalomban megjelenő vagy erősödő bűncselekményekért? Ha igen, vagy csak részben, akkor megoldás-e a cenzúra? Ha nem, akkor mi minden válthat ki a fiatalokból erőszakos cselekedeteket? És végül: kinek a hibája, ha a tinédzserek nem vesznek részt olyan "népnevelő programokon", amelyek mindezeket a témákat feszegetik?

Akcióhősök és harcosok

Régi filozófiai kérdés, hogy a művészet utánozza-e valóságot vagy a valóság a művészetet. Ezt a kérdést a 20. és 21. században feltehetnénk úgy is: vajon a média utánozza-e a valóságot vagy a valóság a médiát?

A nap, mint nap ránk zúduló vizuális információs tömegében temérdek az erőszakos képsor és nagy kérdés, hogy mindez miként hat ránk, különösen pedig a gyerekekre és a fiatalkorúakra. Vajon tényleg megváltoztatják-e az agresszív jelenetek a fiatalok attitűdjeit és világlátását?

Az erőszak definíciója

"Az erőszak meghatározásánál három tényező kap hangsúlyt: a szándékosság, a károkozás fizikai természete, illetve a károkozás élőlényekhez, és humanizált szereplőkhöz való kapcsolódása" - áll az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) egy tanulmányában. Az erőszak "a testi erővel való, hihető fenyegetés, illetve a testi erő alkalmazásának nyílt ábrázolása, amelyben a fizikai károkozás szándéka egy élőlény(ek), illetve humanizált szereplő(k) ellen irányul. Erőszaknak tekintjük a fizikai erő alkalmazásának olyan következményeit is élőlények, illetve humanizált szereplők ellen, amelyekben az erőszakos tett nem látható. Ilyen módon az erőszak definíciója a fenyegetésre, a magatartásra és a káros következményekre is kiterjed" - így a tanulmány.

Egy keresztény szellemiségű site szerint a televízióban látott agressziónak "alapvetően háromféle rossz hatása van az emberekre". "Növeli az erőszakot" - állítja az Eden Communications -, mivel "több tanulmány is alátámasztja, hogy a tévében (vagy egyéb médiumokban) látható erőszak agresszív viselkedéshez vezet, leginkább utánzás révén; az emberek ugyanis mintaként lemásolják azokat, akik erőszakosak a tévében, utánozzák őket".

Másodszor, "érzéketlenné tesz és szívtelenséget szül", ami abban nyilvánul meg, hogy a való életben "az erőszak áldozataival szemben érzéketlenek lesznek". Harmadszor, "rettegést okoz", mert "a gyerekek azt gondolják majd, hogy az erőszak mindenhol ott van, és nincs semmi jó a világban". "Bár ez részben igaz, mégis félrevezető, és nagy károkat okozhat a gyermek fejlődése során" - ijeszti meg az olvasókat a weboldal.

Az Unesco tíz évvel ezelőtt végezte el az első nemzetközi "médiaerőszak" kutatását (Global media Violence Survey), amelyben 93 ország, ötezer 12 éves tanulóját kérdezték meg. A válaszadók 93 százalékának volt akkor hozzáférése televízióhoz, és átlagosan napi három órán keresztül nézték azt. A kutatók megállapították, hogy a tévé a gyerekek életében a legmeghatározóbb médium.

Sok országban már az Unesco-felmérés idején is, a tömegkommunikációs csatornákon, óránként átlagosan öt-tíz erőszakos jelenet volt látható. Az eredmények szerint - egy-egy fiatal néző már meglévő tapasztalataitól, értékrendjétől és kulturális környezetétől függően - a médiatartalom mindenképpen viszonyítási pontként szolgál, meghatározza azt, hogy a gyerek miként reagál bizonyos helyzetekre. "Egy gyerek nem feltétlenül adaptálja azt a viselkedési mintát, amelyet a tévében vagy más médiumban lát, de a média képei modellnek, standardnak számítanak, amelyeket a gyerek normálisnak vagy elfogadhatónak lát" - derült ki a kutatásból.

Az eredményekből kitetszik az is, hogy az agresszív férfihősök minden kultúrában csodálattal töltik el a fiú nézőket, pláne ott, ahol a gyerekek környezetében az erőszak mértéke amúgy is magas. A lányok ezzel szemben inkább popsztárokat választottak ikonként.

Odavágok!

"Az egyik legnagyobb gond, hogy a médiában látott erőszakos képi és hanghatásoknak a fiatalok a legkiszolgáltatottabbak, mivel a ezeket a jeleneteket valóságként, tanulandó modellként kezelik. A konfliktusok megoldása a modellek alapján gyakran vezethet szélsőséges agresszióhoz" - mondta Münnich Iván pszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet (OKI) csoportvezetője.

Az OKI-ban jelenleg is dolgozik egy munkacsoport (Münnich Iván, Kó József és mások részvételével), amely az agressziót kutatja a fiatalok körében, igaz, ebben nem vizsgálják a nemek közti különbségeket (erre vonatkozóan egyelőre nincsenek magyar adatok). A kutatás során iskolás gyerekeknek vetítettek filmrészleteket, három csoportba osztva: az elsőben agresszív részleteket mutattak, a másodikban szorongásost, illetve szorongást sugalló jelenteket, végül pedig egy vidám összeállítást.

A felmérésben az OKI a gyerekekben megjelenő agressziót, illetve egy, a hazugságvizsgálóhoz hasonló műszerrel a vegetatív idegrendszeri hatást vizsgálta.

A tapasztalatok azt mutatták, hogy az agresszióra hajlamosabb fiataloknál az erőszakos filmrészletek nem váltottak ki különösebb reakciót, a vegetatív vizsgálat során a felmérés "alanyai" szinte nem is reagáltak - ugyanakkor bizonyíthatóan fogyasztói lettek az ilyen jellegű médiatermékeknek, tehát egyre több erőszakos jellegű műsort, filmet és más vizuális terméket néztek. "Valódi erőszakos reakció kiváltásához egyre több agresszív vizuális esemény szükséges" - mondta a pszichológus.

Azok a fiatalok, akik a neveltetésük során azt tanulták, hogy a rájuk zúduló erőszakos médiajelenetek ellenére, amit látnak, azt a való életben tilos követniük, a vegetatív vizsgálat során szélsőséges reakciókat mutattak: konfliktust jelentett számukra, hogy miként tudnak szembenézni az agresszív jelenségekkel, és hogyan tudják azokat feloldani.

(A vidám filmek mindkét csoportnál erős reakciót váltottak ki, természetesen pozitív értelemben.)

"Korunk nagy problémája, hogy a mai kultúrában kialakult egy olyan közhangulat, amely szerint az agresszió elfogadott dolog" - összegezte az eredményeket Münnich Iván.

Fiúk, lányok

Egy Bostonban futott felmérés szerint a fiatal lányok, bár nem bizonyultak az erőszakra nyitottabbnak, mint fiú kortársaik, de megalázottabbnak érzik magukat és az önbecsülésük is kisebb. A lányok reménytelenebbnek látják a jövőt és több szexuális bántalmazásról számolnak be. A lányok kilenc százaléka vallott arról, hogy szexuálisan bántalmazták, hét százalékuk pedig azt állította, hogy a barátja bántalmazta vagy megerőszakolta őt az elmúlt egy év során. A lányok 50 százaléka úgy gondolja, hogy az emberek, akit lehet, kihasználnak.

Az amerikai gyermekgyógyászati akadémia (az American Academy of Pediatrics (AAP)) szerint:

- A médiában látott erőszak növeli a gyerekek agresszivitását - ezer feletti azoknak a tanulmányoknak a száma, ami igazolja ezt;

- 18 éves koráig egy átlag amerikai 200 ezer erőszakos jelenetet lát csak a televízióban;

- A gyerekek a szombat reggeli rajzfilmekben több erőszakot látnak, mint főműsoridőben. A főműsoridőben óránként három-öt erőszakos jelenet látható, míg a szombat reggeli rajzfilmekben ugyanez a szám óránként 20-25;

- A médiában látott erőszak a nyolc év alatti gyerekekre káros a leginkább, mivel ők nehezen tudnak különbséget tenni a valóság és a fantázia között, a tévében látott erőszakos képi és hanghatást valóságként értelmezik;

- Az erőszakos jelenetek növelik az agresszivitásra való hajlamot és az antiszociális viselkedést, növelik az áldozattá válástól való félelmet, illetve miattuk a gyerekek egyre érzéketlenebbek lesznek az agresszióra és annak áldozataira, a gyerekek még több agresszivitásra vágynak a médiában és valóságban is;

- A média sokszor nem helyesen mutatja be az agresszív viselkedés következményeit. Ez különösen igaz a rajzfilmekben, játék reklámokban és videóklipekben. Ennek eredményeként, a gyerekek azt tanulják meg, hogy nincs igazán következménye az erőszakos cselekedeteknek;

- A szülők úgy tudják csökkenteni ezeket a káros hatásokat, ha napi egy-két órára korlátozzák a televíziózást, figyelik, mit néz a gyerek, és nem engedik nézni az erőszakos rajzfilmeket, illetve videóklipeket, valamint nem engedik hallgatni az erőszakos zenét, megtanítják a gyerekeknek, hogy miként lehet nem agresszíven reagálni bizonyos helyzetekben;

- A szülőknek segíteniük kell abban, hogy "a helyes médiafogyasztás" kialakuljon, különbséget kell tenni valóság és fikció között, meg kell a gyerekeknek tanítaniuk, hogy milyen következményekkel jár az erőszak a valós életben, együtt kell nézni a gyerekkel bizonyos filmeket és beszélgetni a látottakról, illetve megkérdezni, mit gondolnak a gyerekek arról, ha az erőszakos cselekedetek a valóságban is megtörténnének (meghalna valaki?, börtönbe kerülne?, valaki szomorú lenne, az erőszak megoldana-e egy problémát vagy épp ellenkezőleg: megteremtené azt?).

Veres Panni