Nő reverendában

Az episzkopális egyház megválasztotta a püspöki kar első női elnökét, az anglikánok pedig megszavazták: hat év múlva már lehet női püspökük. A katolikusok egyelőre ellenállnak, sőt, II. János Pál halála óta még jobban.

"Valaki, akinek Jézus Krisztust kell jelképeznie különleges módon, lehet-e nő?" - kérdezett vissza John Hinddel, Gibraltár és Európa anglikán püspöke arra a kérdésre, hogy ő miként ítéli meg a női papok tevékenységét.

Az Új Ember című lap riportere hat évvel ezelőtt annyiban hagyta a dolgot, pedig érdemes lett volna kifejteni, hogy mire is gondol a püspök, hiszen egy pár sorral feljebb kifejtette: "A női papok kérdésében nem is a lelkipásztori tevékenység ellátása kelt feszültséget, hiszen azt a gyakorlatban egy nő is ugyanolyan jól el tudja látni, mint egy férfi. A vita - miként más egyházakban is - a teológia szintjén zajlik. Én például nem szentelek fel nőket, ám testvéri szeretetben igyekszem élni azon püspöktársaimmal is, akik igen."

A női papok helyzete máig nagy vitákat vált ki, nem csak a katolikus, de például még az anglikán egyházban is, amely 1994 óta a harminchat autonóm tartománynak körülbelül a felében szentel nőket is papokká.

Liberális szelek

Az anglikán egyházban ma minden hatodik parókia élén nő áll, de eleddig megtagadták tőlük a ranglétrán való feljebb emelkedést. A 77 milliós anglikán közösségen belül az elmúlt években több éles disputa is folyt a konzervatívok és a liberálisok között (egyebek közt a meleg papok felszentelésének kérdésében is). "A többség örül tevékenységüknek, ám egy erős kisebbség nem tudja őket elfogadni" - nyilatkozta korábban Hinddel. Az anglikán egyházban a nők pappá szenteléséről 12 éve született döntés azt az eredményt hozta, hogy több anglikán hívő is átlépett a katolikus egyházba - amely tartja magát a tradicionális elvekhez.

Ugyanakkor a változás szele nem csak megérintette, de folyamatosan "éri" is az egyházi szervezetet: július elején ugyanis az anglikán zsinat 288-119 arányban megszavazta a nők püspökké emelkedésének elképzelését, azzal az indokkal, hogy "a koncepció immár teologikusan igazolt".

Az amerikai episzkopális egyház többre jutott: a nyár elején úgy döntöttek, hogy miután a nőket már harminc éve pappá szentelhették a szervezetben, idén kinevezik a püspöki kar első női elnökét is (akinek a kiválasztása azért nem ment kritikai felhang nélkül). Az 52 éves Katharine Jefferts Schori az egyház 400 éves története alatt az első, aki a pozíció birtokába jutott, és kilenc évig szolgálja majd a szervezetet elnökként. Az életútja egyébként nem csak ebben rendhagyó: eredetileg repülőgép-pilótaként és oceanográfusként kereste a kenyerét.

A katolikus egyház eleddig ellenállt annak, hogy a nők akár csak papok is lehessenek, annak ellenére, hogy II. János Pál pápa már 1995-ben megfogalmazta, hogy "erősíteni kell a női jelenlétet az egyház belső szervezeteiben". A volt pápa szerint "ez nem egy újszerű gondolat", hiszen "már maga Krisztus is bevont nőket az egyház szervezésébe - annak ellenére, hogy a püspökei mind férfiak voltak". "Az egyház egyre inkább figyelmes arra, hogy erősíteni kell a nők szerepét a szervezeten belül" - nyilatkozta több mint tíz évvel ezelőtt II. János Pál.

Az azóta eltelt években túl sok ebben a tekintetben a katolikus egyházban nem változott: a szervezet ismét a konzervatív ortodoxia felé fordult. XVI. Benedek pápa a színre lépése óta hangsúlyozta: ellenzi a nők pappá szentelését, azt "az igaz tanítás védelme, valamint az egyházi közösség egységének megőrzése érdekében" utasítja el.

"A Sátán uniformizál"

A római katolikus és az ortodox egyházban a nők pappá szentelésének elutasítását bibliai okokkal magyarázzák: "Jézus egyetlenegy nőt sem szentelt pappá, még Máriát sem. Az egyházi hagyomány mindig azt tartotta irányadónak, amit Jézus tett. Mindig ez volt a mérték. A nők pappá szentelése ellentmondana a bibliai menyasszony szimbólumnak: Krisztus a vőlegény, az egyház a menyasszony; az oltárnál a pap Krisztus" - indokolja a római katolikus Fr. Friedjan Deluz azt, hogy miért is ódzkodnak az egyházak a nők pappá szentelésétől.

"Sokak számára a nők pappá szentelésének megtagadása a nemek közti egyenjogúság feladását jelenti. Ellenkezőleg, a nők pappá szentelésének támogatásával feladjuk a férfi pappá szentelés különlegességét, amelyet a krisztusi tradíció alátámaszt" - folytatja Deluz.

Az "elmélet" alátámasztását a női papok ellenzői még egy másik érveléssel is megpróbálják elősegíteni. "Az ok, amiért a nők pappá szentelését elutasítjuk, mind a Bibliában, mind a hagyományban egy antropológiai okban gyökerezik, azaz egy olyan okban, amely előtérbe helyezi az emberi lény mélyen rejlő természetét. A férfi nemz, a nő fogan. Ez a józan ész belátása, amelyet könnyen megérthetnek mindazok, akik szívükben megértették, hogy a kereszténység a megtestesülés vallása" - írja Deluz.

A szerző a nemek egyenlőségéről így nyilatkozik: az ellenzők "nem azonos, hanem arányos egyenjogúságot" követelnek. "...nincs fogantatás nemzés nélkül, a férfiak és a nők teljesen egyenlők. De ez az egyenlőség arányos: a férfi a férfiasságban első (ő nemz), a nő a nőiességben első (ő fogan). Ezért igenis lehetünk a női pappá szentelés ellen a nemek közötti egyenjogúság szellemében, azzal a feltétellel, hogy arányos egyenjogúságról beszélünk, amiben mindenkinek megvan a maga helye..." - részletezi.

A Civiltá Cattolica katolikus lap egy 2004-es cikke szerint "a "nemek ideológiája" veszélyes nézet, mert megkérdőjelezi a házasságot. A nemek ideológiájának az a célja, hogy túllépjen a szexuális hajlamot meghatározó biológiai determinizmuson, a nem megválasztását személyes döntésként értelmezi, és bármiféle együttélésnek, beleértve a homoszexuális házasságot is, ugyanolyan státust tulajdonítanak, mint a családnak. Ma a családot minden oldalról támadás éri, "ez a magyarázata annak, hogy az egyház oly gyakran hallatja a szavát ebben a kérdésben".

Sue Bohlin, egy a keresztény valláshoz tartozó amerikai civil jogvédő ugyanakkor tételesen igyekszik cáfolni az egyház érvrendszerét, ami a nőket és az ő szerepüket a hagyományos elgondolás szerint illeti.

"Az a nézet, miszerint egy nő férj vagy gyerek nélkül nem teljesítheti be a spirituális küldetését, téves" - mondja például. - "Egyes egyházak szerint Isten azért teremtette a nőt, hogy anya és feleség legyen, és ezek a szervezetek rendszerint nem fogadják el, ha valaki például a munkájában sikeres vagy egyedülálló. A hasonló keresztény nőkkel szemben tiszteletlenség az egyház álláspontja, miszerint a szervezet másodrendű hívekként néz rájuk. Elég fájdalmas az, ha valaki nem talál magának társat, pedig nagyon szeretne: nem kellene ezt még azzal is tetézni, hogy a helyzet miatt kiszorul a közösségből is..."

A múlt tévedései?

A Civiltá Cattolica 2004-es cikkében az áll: "Erősen hangsúlyoznunk kell, hogy a 20. század második felében az egyházban nem történt meg a múlt tévedéseinek helyreigazítása a női természet, a nők feladatai és a nők férfiakkal szembeni alárendeltsége kérdésében. Ám azóta a nő-kérdést alaposan újragondolták. (...) II. János Pál az egyházat olyan tanítással látta el, miszerint a nők széles körű elismerést kapnak és amely leszögezi, hogy a nők a férfiakkal azonos méltósággal rendelkeznek." A világ valóban változott - de ez nem jelenti azt, hogy az egyes tradicionális szervezetek vele együtt fejlődnek.

A hinduizmus liberális

"Bharati Tirtha, a négy legtekintélyesebb hindu matha (kolostor, tulajdonképpen meditációs központ) egyikének vezetője - akinek a szerepét gyakran hasonlítják a pápa katolicizmuson belül betöltött szerepéhez - gyakran szólalt meg társadalmi kérdésekben" - írta az [origo]. Tirtha nem tűri a nőkről alkotott lekicsinylő véleményeket. Egy interjúban elmondta: "A szellemi gyakorlatban tényleg semmi előnyük nincs a férfiaknak a nőkkel szemben... ezt kizárólag a férfiak erőltetik."

A buddhizmus feltételekkel bár, de toleráns

A 14. dalai láma, a Nobel-békedíjas Tenzin Gyatso elítéli a vallási türelmetlenséget és megbélyegzést is. Bár a homoszexualitás kérdésében például sajátos álláspontot képvisel - mint mondta, "buddhista nézőpontból (a leszbikus és meleg szexet) téves magatartásnak kell tekintenünk" -, alapvetően úgy véli: "mindenkinek meg kell adni az azonos emberi jogokat".