I Love Mobil

A britek 80 százaléka szex közben sem kapcsolja ki a mobiltelefonját, sőt többségük "egyetlen napot sem bírna ki nélküle". Világszerte igaz: a mobil egyszerre épít közösséget és idegenít el, és változtatja meg radikálisan az emberi kapcsolatokat.

Végre-végre összejön a szürke, ámde nagyszívű és kedves reklámügynökségi accountlány élete nagy szerelmével, a jóképű kreatívval az Igazából szerelem (Love Actually) című filmben, egy karácsonyi bulin (ilyen már tényleg nincs, gondoljuk), hogy aztán a későbbi szexjelenetnél, a folyton csöngő mobiljával kergesse ki a pasit az ágyából - és talán az életéből is. Jó, jó, persze, a csajnak van oka rá, hogy ne halkítsa le azt az átkos mobilt: az öccse egyedül van egy elmegyógyintézetben, az egyetlen, akire számíthat, az a nővére, és hát karácsony van... meg egyébként is: mi van, ha történik valami...?!

Mindig van ok arra, hogy élesben maradjon a telefon: lehalkítjuk a megbeszélésen, de azért bevisszük a tárgyalóba, a moziban zümmögőre kapcsoljuk, még szex alatt is ott van az ágy alatt (jó, ha legalább a tévé nem szól). És miközben minden egyes csörrenésre kicsit azért összerezzenünk (lássuk be: nagyon kevés normális csengőhang van), önigazolva látjuk a cselekvésünket: azért van a mobil, hogy elérjenek.

Tengernyi

Magyarországon körülbelül kilenc- és fél millió a hívásfogadásra képes, aktív SIM-kártyák száma (2006 április, a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) adata). 100 lakosra körülbelül 94 előfizetés jut (a hívásfogadásra képes, aktív SIM kártyák száma, a KSH által publikált, legfrissebb népességszámhoz viszonyítva). A három mobilszolgáltató - a T-Online, a Pannon és a Vodafone - már évekkel ezelőtt felosztotta a piacot. A távközlési szektor 2005-ben több, mint 51 milliárd forintot költött reklámozásra a TNS kutatóintézet adatai szerint (ebben persze benne van a földi szolgáltatók hirdetéseire költött pénz is).

Egyszerűen el sem tudjuk már az életünket képzelni mobil nélkül, pedig alig tíz évvel ezelőtt még viccesnek hatottak a rádiótelefonok (az megvan, hogy a menedzserek táskában hordták az aksit?). A mobil olyannyira az életünk részévé vált, hogy - az egyéb technológiai eszközökkel együtt - erős hatást gyakorol a társadalmi kapcsolatokra, a kommunikációs folyamatokra, az élet minőségére is. Rácsörögni a szeretteinkre azzal, hogy kicsit késünk ma, általánosan a megbízhatóság jelképének tartott dolog. Egy fantasztikus és abszurd éjszaka egy idegen városban már nem, lehet teljes anélkül, hogy elmesélnénk azt minden részletébe menően telefonon, a legjobb barátunknak. Kivéve, ha éppen New York-ban vagyunk: ott ugyanis már addig jutottak a dolgok, hogy a nyilvános helyek nagy részén tilos mobilt használni.

I can't go on...

Nagy-Britanniában a brit felnőttek 80 százaléka szeretkezés közben sem kapcsolja ki a mobiltelefonját - írta az MTI. Egy, a szigetországban végzett felmérés szerint - amelyben majd 17 ezer embert kérdezett meg a Carphone Warehouse (CW) kommunikációs eszközökkel foglalkozó cég, és a Mirror napilap publikálta - minden tíz brit felnőttből kilenc "egyetlen napot sem bírna ki a mobilja nélkül". Az egynegyedük "teljesen elszigeteltnek érzi magát, ha elveszíti mobilját" és kilenc százalék "úgy érzi, képtelen lenne normálisan élni, ha nem lenne a telefon".

A 18-24 évesek több mint a fele szereti a randevúkat telefonon megbeszélni. Ez a korcsoport többnyire úgy látja: a mobiltelefonok javítottak az életük minőségén, sőt: a brit időskorúak 45 százaléka állítja, hogy a "maroktelefon" a lehető legjobb módja annak, hogy az unokáikkal tartsák a kapcsolatot.

A régi, már kimustrált telefonokat a brit válaszadók egyharmada megtartja (nyilván nosztalgiából). A kutatás azt is kimutatta, hogy a dolgozó megkérdezetteknek a fele mobilon intézi az üzleti ügyeit.

Nagy-Britanniában 61 millió mobiltelefon van használatban, a mobilpiac értéke körülbelül 14 milliárd fontot, azaz 5600 milliárd forintot tesz ki. Az Egyesült Királyság még így is - egyes elemzők szerint - 18 hónappal van elmaradva a mobiltechnológiai fejlesztések tekintetében, mint például Japán (ott annak idején, jó öt évvel azelőtt jelentek meg a fényképezős telefonok, mint hogy azok fölbukkantak volna a briteknél). Ennek természetesen nagyon sok oka van - gazdasági környezet, gyártási kapacitás, az inkább a mobil-, mint a PC-technológiára épülő kultúra -, de a tapasztalatok szerint egyébként is hosszabb ideig tart elfogadtatni a britekkel valamilyen technológiai újdonságot.

Nincs ez másként Magyarországon: az emberek először félnek az új eszközöktől, aztán, amikor már megszokták azokat, akkor egy új status quo részévé válnak.

A 21. század kerítése

"A mobiltelefon - mint kommunikációs eszköz - tönkretette a közösség fogalmának korábbi definícióját, és alkalmas arra, hogy a segítségével az ember távol tartsa, sőt kizárja a mindennapi élet nyomását és elidegenítését" - állítja egyenesen Kate Fox társadalom-antropológus, egy londoni kutatóintézet, a Social Issues Reserach Centre (SIRC) igazgatója. - "Ugyanakkor, a mobiltelefonok a "21. század kerítései" is, hiszen "rájuk támaszkodva" eszközök a kezünkben, hogy halljuk a legújabb pletykát vagy társalogjunk egy kicsit a barátainkkal."

"A távközlés, az informatika és a média iparágainak konvergencia-eredményeként kiformálódó új média radikálisan változtatja meg az információhoz, tudáshoz való viszonyunkat, az ember-ember, ember-dokumentum, ember-számítógép közti kommunikáció formáját és tartalmát" - írja Szakadát István (Új média, üzleti kommunikáció, In: Bevezetés a szociológiába, BME). Az új technológiákkal "létrejön egy újfajta információs és kommunikációs tér" - állítja -, "amelyben átformálódnak az olyan társadalmi információ-termeléssel és -fogyasztással kapcsolatos fogalmaink, mint például a befogadás, a közösségi és egyéni tudás, a közösségi és egyéni cselekvés, a centrum és a periféria, a mobilitás, a globális és lokális térhasználat, illetve az emlékezet".

Hogy értette...?!

A mobiltechnológia általános használata magával hozta, hogy szinte minden személyes ügyünket, a magánéletünket is jórészt mobilon intézzük. Amellett, hogy bizonyos fokig a telefon összehozza az embereket, a "drót" - igaz ez egyaránt az e-mailezésre, a chatelésre vagy a mobilozásra is - igen-igen megnehezítheti a kommunikációt.
Nagyon könnyű például félreérteni egy sms-t vagy egy e-mailt, mert hiányoznak azok az apró, "magyarázó" gesztusok, arckifejezések vagy a testbeszéd jelei, amelyekből pontosabban lehet érteni, hogy mit akar a másik. Egy "Persze, menj csak bulizni ma este"-ből óriási veszekedés lehet két ember között, mert sms-en ez az üzenet sokféleképpen érthető, pláne akkor, ha már prekoncepció is létezik.

Félelem, gyanakvás, szkepticizmus

De vajon a mobiltelefonok ilyen mérvű elterjedése és azoknak a társadalom működési mechanizmusaira való, óriási hatása a fejlett világban azt jelenti-e, hogy az emberek teljes mértékben elfogadják ezt a kommunikációs eszközt, és nem félnek tőlük egy kicsinyt sem? Nem egészen.

Egy 2004-es felmérés szerint a britek például alapvető gyanakvással néznek mindenfajta új technológiára - nem úgy, mint a japánok, az amerikaiak, a németek vagy az olaszok. Egy másik kutatásból kiderült: hét évvel ezelőtt, a britek 70 százaléka mondta, hogy ordított már rá, magából kikelve a számítógépére a munkahelyén, valamivel kevesebben pedig azt is bevallották, hogy okoztak már fizikai sérülést a gépnek (a hardware ököllel való ütése által például) , ha az nem produkált valami "tőle elvárhatót".

A munkahelyi frusztráció, már ami a technikai eszközöket illeti, nem kifejezetten brit karakterisztika. Magyarországon is ugyanúgy jellemző a tünet, ami a számítógépeket illető képzés hiányosságainak, az irreális elvárásoknak és a valószínűleg nem túl inspirált vezetőségnek tudható be. A gyanakvás meglétére az egyik legjobb bizonyíték egy ominózus kérdés: "...és miért van nekem erre szükségem?" (ahelyett, hogy "Mikor tudjuk installálni?").
"Kérdés, hogy ez a fajta bizalmatlanság, hogyan hat egy ország egészére - képtelennek lenni arra ugyanis, hogy haladjunk az idővel, nem éppen a sikeres gazdaság jellemzője" - teszi fel a kérdést Elanor Taylor, a SIRC egy munkatársa.

"Miközben tehát gátlások nélkül és hangosan tárgyaljuk meg a magánéletünket az utcán, ejtjük a pasinkat egy sms-sel, vagy szinte "real time" látjuk, miként nyaral a barátunk a haverjaival (mert óránként küld egy fotót), ha egy kicsit mélyebbre megyünk a sztoriba, rögtön előtűnik az eredendő cinizmus, és a szemfülesség azzal kapcsolatban, hogy a mobilon való kommunikáció mégiscsak kicsit furcsa. Ez pedig ellenállást gerjeszt, és nem segíti elfogadtatni a mobilkommunikációs forradalom minden új vívmányát az emberekkel" - írja Taylor.

A CW kutatása a britek körében*

Mikor kapcsolja ki a mobilját mindenképpen?

Moziban: 50 %
Találkozókon: 33%
Étteremben: 24%
Éjszaka: 24%
Nyaraláson: 14%
Ha valakire nagyon figyelek: 14%
Hobbi vagy aktív pihenés művelése közben: 14%
Szex közben: 14%
Munkahelyen: 10%
Otthon, a szabadidőmben: 9%

Mikor tartja udvariatlannak, értelmetlennek a mobilkészülék használatát?

Vonaton: 9%
Pub-ban vagy bárban: 14%
Étteremben: 50%
Nyaralás alatt, ha a munkahelyről hívnak: 58%
Ünnepekkor (pl. esküvő) vagy temetésen: 73%
A vacsoraasztalnál, otthon: 78%

Hogy érezné magát, ha elveszítené a telefonját?

Teljesen felkavarva: 15%
Nem érdekelne túlságosan: 18%
Megkönnyebbülten: 2%
Izoláltan és elérhetetlenül: 25%
Nem is tudom, hogy bírnám ki: 9%
Aggódva amiatt, hogy mennyibe fog kerülni egy úja szerezni: 28%

Mit gondol arról, ha valaki vezet és mobilozik egyszerre?

Általában biztonságos úgy vezetni, hogy az ember az egyik fülét a mobilon tartja: 2%

Általában biztonságos, ha az egyik kéz szabad: 40%
Soha nem biztonságos: 56%
Nem tudja: 2%