Illik tudni

Mi vagyunk a hibásak, hogy a férfiak zöme azt gondolja, manapság már egyáltalán nem kell udvariasnak lenni a nőkkel, vagy csak elődeikhez képest lettek figyelmetlenebbek a 21. század hímjei? Szakértőt kérdeztünk.

Egyik nap a pasim - aki egyébként egy roppant udvarias ember - megkérdezte: "Ugye nem baj, hogy amikor beülünk a kocsiba, nem nyitom ki neked az ajtót? Az olyan idétlen dolog." Ez természetesen nem zavar, és persze azt sem várom el, hogy kezet csókoljon, amikor találkozunk, de mégis vannak olyan apró gesztusok, amiket ha nem tenne meg, hiányoznának. Például, hogy nem vág a szavamba, előreenged az ajtóban, vagy hogy rám segíti a kabátomat. Óriási tévhit ugyanis, hogy a férfiaknak már nem kell udvariasnak lenniük, mert a nők úgysem igénylik az effajta odafigyelést.

Illemtannal a problémák megoldására

Görög Ibolya illemtanár azt a nézetet vallja, hogy az etikett lényege nem csak a külsőségekben rejlik. "Sok ember azt hiszi, hogy csak a nők miatt éri meg figyelmesnek lenni, pedig ez nem így van. A hivatalos protokoll szerint az illedelmes viselkedés átsegíthet egy kapcsolatot a válsághelyzeten, és annak, aki megtanulja használni, magabiztosságot és sikerélményt ad, hiszen az egész illemtant eredetileg a konfliktushelyzetek feloldására találták ki. Arról nem beszélve, hogy az udvariasság olyan tulajdonság, amit a nők még akkor is értékelnek egy férfiban, ha annak egyébként nincs más eszköze, amivel felkelthetné a nő érdeklődését."

Mert kivel nem fordult még elő az a jelenet, hogy rohant a villamos után, és a pasas, aki utoljára szállt volna fel, megvárta, míg odaér, maga elé engedte, és utána még ő is kényelmesen felfért, mielőtt a jelző megszólalt volna.

Mindegy, melyik oldal

"Ha egy kicsit jobban belegondolunk, az egész helyzet megfejtése abban áll, hogy a férfi nem kizárólag magával és a saját gondolataival van elfoglalva, hanem képes odafigyelni arra is, hogy a másiknak éppen mi esne jól" - magyarázta Görög Ibolya, de hozzátette: "Sok férfi azonban a valódi törődés helyett olyan illemszabályokhoz ragaszkodik, amik a nő számára semmit nem jelentenek. Például, hogy a hölgy az utcán csak a jobb oldalukon mehet, mert ugyebár mindenki ismeri a klasszikus szabályt, hogy a férfi jobbján vezeti feleségét, balján menyasszonyát, édesanyját vagy anyósát (esetleg nőrokonát)."

Azt azonban hajlamosak elfelejteni, hogy a nők azt sem tudják, melyik a jobb kezük - persze tisztelet a kivételnek -, így általában észre sem veszik, hogy melyik oldalon mennek.

Felesleges szabályok, fontos gesztusok

Az ilyen, gyakorlatilag értelmetlen szabályoknál sokkal fontosabbak azok a gesztusok, amelyek azt fejezik ki, hogy a nő számíthat a férfira, aki biztonságot nyújt neki minden helyzetben. "Például amikor lépcsőn együtt mennek, és valami miatt a nő bizonytalanul lépked (nagy a tömeg vagy magas sarkú cipőben van), a legelső udvariassági formula, hogy a férfi a karját támaszul nyújtja a hölgynek" - vetett fel egy példát az illemtanár.

Nem kell teátrális mozdulatokat tenni, egészen egyszerűen: a férfi lazán behajlítja a karját, és a szemével jelez, hogy partnere támaszkodhat rá. Nagyobb tömegben a férfi előreengedi a hölgyet felfelé menet, lefelé menet viszont előtte jön. Nem kell semmiféle további magyarázat ahhoz, hogy egyértelmű legyen: ez a férfi részéről a védő magatartást fejezi ki a hölgy esetleges megbotlása, meglökése, elesése esetén.

Ugyanilyen jelentősége van annak is, ha egy férfi csak annyit kérdez a bevásárlásból hazafelé cipekedő nőtől, hogy: "Segíthetek?" (Egyébként a protokoll szerint udvariatlanság úgy segítséget nyújtani valakinek, hogy nem kérdezzük meg előtte az illetőt, szabad-e.)

Mit szeret a nő?

A nők általában azokat a helyzeteket szeretik, amikor egy férfi olyankor is udvarias, amikor nem is számítanak rá: átadja az ülőhelyet a buszon, amikor az egyébként nem lenne indokolt - a nő nem vár gyereket, nem is idősebb nála, és nincs is sok csomagja. Ez olyan helyzet, amihez a nők egyáltalán nincsenek hozzászokva, de egészen biztos, hogy szimpatikusnak fogják találni a gesztust, hiszen arról tanúskodik, hogy a férfi önzetlen, és a nő az első a számára.

Persze az nagyon kiábrándító tud lenni, ha egy pasin látszik, hogy erőt kell vennie magán, hogy udvarias legyen. Amikor például előremegy az ajtóban, és rájön, hogy elrontott valamit, visszahátrál, beleütközik a nőbe, helyet cserél vele, és a kezével jelzi, hogy parancsoljon előre menni.

Görög Ibolya szerint azonban nem mindenki gondolja, hogy szükség van az etikett alkalmazására: "Sok olyan nő van, aki kikéri magának, ha valaki előre akarja engedni vagy segíteni akar neki, és bemutatkozáskor is igyekszik elsőnek kezet nyújtani. Nekem az a véleményem, hogy ezek az abszolút emancipált nők a nők ellenségei, mert éppen azokat a gesztusokat utasítják vissza, amelyek azt fejezik ki, hogy embernek néznek bennünket."

Nem kell a puncsolás

Valóban sokan vannak, akik nem is értik, miért lenne szükség udvariasnak lenni, hiszen anélkül is tökéletesen el lehet boldogulni a világban. Erre példa az alábbi néhány internetesfórum-idézet, ahol fiatalok arról beszélgettek, vajon szükség van-e az etikett betartására:

"Ha jólesik, böfögök egyet, ha a buszon jön rám, akkor ott! Állampolgársági jogom a szabadság, és ott fogok ásítani, ahol akarok, és ezt nem mondja meg nekem senki, hogy hogyan csináljam. És ez a gárés duma... Hát ez hülyeség. Mikor látott valaki olyat, hogy egy nőnek feladják a kabátot? Most nem ez a divat, csak annyi, hogy Jó a segged, kő kóla?"

"Tudod, azt nem szeretem, hogy arra hivatkozunk, hogy azért fontos az illem, a tiltó meg a regulázó szabályok, mert segítik az emberek közti szeretet burjánzását... Mondom máshogy: az én képzeletemtől nem idegen egy olyan világ, ahol az emberek nem borzadnak el, ha nyálas szájakat és még tán fogra tapadt spenótdarabkákat is látnak embertársuk ábrázatában."

"Én mondjuk nem szeretném látni senkinek sem a nyállal teli száját, vagy nyelvét, vagy akár a torkát, ha az illető éppen ásít. De a te érvelésed alapján akár azt is mondhatnánk, hogy ugye miért kell késsel-villával enni, mert úgyis megfoghatjuk kézben a kaját, meg miért kéne a hölgyeket előreengedni, hisz utánunk is bejöhetnek...."

"Részemről meghagyom az etikettet a királyi családoknak - akik jól kiröhögik az egészet, amikor csak tehetik, mer már piszkosul unják. A hétköznapi emberek meg jobban járnának, ha a saját dolgukkal törődnének, mint hogy azt kutassák (és kutatják, hajjaj!), ki milyen szájjal ásít vagy köhög. Elvégre mindkettőhöz a nyitott száj a legideálisabb. Persze ha valaki tudja, hogy tébécés, az más. De akkor úgyse fog a metrón az arcodba krákogni, de nem etikettből, hanem jóérzésből."

Hát, igen. Udvariasnak lenni nem azért érdemes, mert "úgy illik", hanem azért, mert ezzel fejezzük ki, hogy mennyire számít nekünk a másik. Nem kell vörös szőnyeget teríteni a nő elé, ha kilép az utcára, de például simán jól esik egy "segíthetek?" kérdés, ha éppen tele a kezünk, vagy éppen a kabátunkkal bénázunk. Persze attól függ, ki milyen benyomást szeretne tenni.