Főnök, van egy kis gondom!

Elmennénk a Bahamákra pár hétre nyaralni, majd családi építkezésbe fogunk. Ja, és kiderült, gyereket várunk. Milyen sorrendben sokkoljuk a főnökünket a magánéleti híreinkkel?

Munkahelyünkön azt várják tőlünk, hogy tudásunk legjavát adjuk, és mindig teljesítsünk kiválóan, de legalábbis jól. Viszont, ha épp magánéleti problémáink vannak, azok rányomhatják a bélyeget a munkánkra és teljesítményünk látványosan romolhat. Mit tegyünk ilyen esetekben? Szóljunk minél hamarabb a főnöknek, vagy várjuk meg, míg ő kéri számon rajtunk a hanyag munkát? Mikor jó beszélni és mikor bölcsebb hallgatni?

Ha magánéleti problémánkat akarjuk vázolni munkaadónknak, három tényezőt vegyünk figyelembe. Először is, milyen a főnökünk: megértő, toleráns típus, vagy érzéketlen, csak a teljesítményre koncentráló fajta? Ehhez képest döntsük el, hogy ha beszélünk vele, akkor azt mikor tegyük, és miként tálaljuk a problémánkat.

Ha toleráns a főnökünk, akkor érdemes minél hamarabb beszélni vele, de lehetőleg ne egy sikertelen tárgyalás után, vagy egy késő délutánra csúszott ebéd előtt tegyük ezt. Legjobb a lehető legőszintébbnek lennni. Ha főnökünk kevésbé toleráns, akkor leginkább a soha a legjobb időpont a probléma elővezetésére, ám ha mégis muszáj előállnunk a farbával, akkor csakis azután tegyük ezt, hogy munkavállalói jogainkat és kötelességeinket szóról szóra betanultuk.

És ha jön a gyerek?

A legklasszikusabb dilemma, hogy mikor mondjuk meg a főnöknek, ha gyermeket várunk. Váci Tímea jogász szerint, ha valaki terhes, és ezt már orvosilag is tudja igazolni, akkor a legjobb, ha azonnal szól a munkáltatójának, mert a terhesség teljes tartamára, majd ezt követően a szülési szabadság és a gyed-gyes ideje alatt is felmondási védelem alatt áll, azaz rendes felmondással nem szüntethető meg a munkaviszonya. Az élet persze ennél sokkal kacifántosabb, van úgy, hogy a kis jövevény próbaidőben kopogtat, amely időszakra, terhesség esetén nem él a felmondási tilalom.

"Egy hónapja dolgoztam egy új helyen, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok" - mondja Andi, aki titkárnő volt egy kereskedelmi cégnél. - "Próbaidős voltam, sokat hezitáltam, szóljak-e a főnökömnek a terhességemről. De mivel elég sokat voltam rosszul, volt, hogy otthon is kellett maradnom, és nem akartam már hazudozni, így végül megmondtam, mi a helyzet. A főnök nem örült a hírnek és a próbaidőm lejárta után nem hosszabbították meg a szerződésemet. Hát, mit mondjak, az az időszak anyagilag nem volt egy leányálom. Ma már sajnálom, hogy a próbaidő alatt megmondtam, hogy terhes vagyok. Ha várok vele két hónapot, ma minden másképp van."

Munkajogi szempkntból Andi nagyon jól tette, hogy nem várt a bejelentéssel még egy hónapot, akármyennyire is csábító volt a lehetőség, Váci Tímea szerint ugyanis könnyen munkajogi pert akaszthat a saját nyakába az, aki a próbaidő alatt elhallgat a főnöke elől olyan információkat, amelyek később a munkavégzését befolyásolhatják. Ha valaki próbaidő alatt esik teherbe vagy lesz esetleg beteg, akkor is szólni kell arről a felettesének, ha mindez azzal a veszéllyel jár, hogy netalántán elveszíti a munkáját.

Ha egyéb magánéleti problémáink adódnak - például egy orvosi vizsgálat vagy neadjisten egy hozzátartozó halála, ápolása -, sokszor nem is tudjuk, hogy a törvény ilyen esetekben is munkaidő-kedvezményeket biztosít, vagy biztosíthat nekünk, ezért nem mindig érdemes eltitkolnunk a gondot főnökünk elől.

Ildikó, aki alkalmazottként dolgozik egy vidéki földhivatalban, beteg édesanyját ápolta már hónapok óta. "Nálam úgy nézett ki egy nap, hogy nyolc óra munka, nyolc óra betegápolás, nyolc óra házimunka és gyereknevelés. Alvásra nem nagyon jutott idő. Egyre kimerültebb lettem, sokszor hibáztam a munkában. A főnököm behívatott, és kérdőre vont, mi ez a figyelmetlenség. Nagy nehezen elmondtam neki az otthoni problémámat. Ő rögtön ajánlott egy megoldást, a fizetés nélküli szabadságot. Pár napot gondolkodtam, de aztán beláttam, a főnököm csak jót akar, el kell fogadjam a lehetőséget, különben teljesen összeroppanok."

Ez így teljesen korrekt - állítja Váci Tímea. - "A munkavállaló kérelmére, közérdekű okból vagy személyes és családi körülményeire tekintettel, fizetés nélküli szabadság adható. Ilyenkor munkabér nem jár ugyan, de a munkaviszony folyamatosan fennáll. Bár a fizetés nélküli szabadság csak lehetőség, a munkáltatót semmi nem kötelezi arra, hogy engedélyezze ezt dolgozójának, azért vannak esetek, amikor nincs mérlegelési lehetősége, köteles engedélyezni a fizetés nélküli szabadságot. Ilyen eset például a fent említett is. A törvény kimondja, hogy az előreláthatóan 30 napot meghaladó ápolásra vagy gondozásra szoruló, közeli hozzátartozó személyes, otthoni ápolása céljából legfeljebb két évre fizetés nélküli szabadságot kell engedélyezni."

A törvények olvasgatása azért is hasznos, mert teljesen új dimenziókat nyit meg előttünk a főnökünkkel való, fizetés nélküli szabadságról szóló párbeszédeket illetően. Például akkor se hezitáljunk alkalmazónkhoz fordulni egy hosszabb szabadság tervével, ha az elmúlt évek fizetéseiből annyi rengeteg sok pénzt sikerült félretennünk, hogy abból könnyedén kitelik egy új lakás vagy ház megépítése, és még az sem vág minket földhöz, ha a téglavásárlások mellett, akár egy évig nem kapunk fizetést. A törvény ugyanis kimondja, hogy a munkáltató köteles engedélyezni legfeljebb egy évig terjedő fizetés nélküli szabadságot, ha a munkavállaló magánerőből saját részére lakást épít. Az pedig, hogy mindezt hogyan és mikor adjuk be főnökünknek, már csakis saját kreativitásunkon és/vagy humorérzékünkön múlik.

Hurrá, nyaralunk!

És mi van akkor, ha semmi, a fentebb említettekhez hasonló, különös okunk, problémánk nincs, egyszerűen csak szeretnénk elutazni a Bahamákra egy háromhetes nyaralásra? Hogyan érjük el, hogy főnökünk ne csak végighallgasson, de el is engedjen minket egy efféle túl hosszú üdülésre?

Váci Tímea szerint, ha épp rossz passzban találjuk a főnököt, vagy túl messzire mennénk a szabadságolást illetően, akkor nemlegest választ is kaphatunk a kérésünkre. Ugyanis a szabadság kiadása előtt a munkavállalót meg kell hallgatni, azonban csak az alapszabadság negyedét köteles a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kiadni.

A munkavállaló legalább 15 nappal a szabadság tervezett időpontja előtt köteles tájékoztatni a munkáltatóját, hogy szabadságra kíván menni. A szabadság háromnegyed részével azonban a munkáltató rendelkezik, azaz, adott esetben azt is megteheti, hogy nem engedi el a tervezett időpontban szabadságra munkavállalóját. Aki pedig új munkahelyen kezd, a munkaviszony első három hónapjában nem rendelkezhet szabadságával, azaz csak akkor mehet szabadságra ez idő alatt, ha azt munkáltatója megengedi.

A vállalkozók nem jogosultak a szabadságra, úgyhogy, ha kvázi alkalmazottként dolgozó, megbízási szerződéssel foglalkoztatott kényszervállalkozók vagyunk, nem vonatkozik ránk a Munka Törvénykönyve. Így, semmilyen jogszabályi garanciát nem kapunk arra, hogy szabadságra mehetünk - főleg ha a főnök a nem megértő típusba tartozik, és/vagy rosszkor adjuk elő kérésünket. Ha viszont barátságos főnökünk van, akkor nagy az esély arra, hogy ő, mint megbízónk hallgatólagosan alkalmazza a munkajog szabadságra vonatkozó előírásait ránk, vállalkozóként foglalkoztatott munkatársakra is. Ha meg még jó kedvében is van, akkor el is enged a hosszú szabadságra.

Dukát Csilla