Vizi E. Szilveszter

Egy életem, egy halálom?

Neuroimmun kölcsönhatások. Az élő szervezet működésének és integritásának biztosítása nemcsak magas fokúan specializálódott szerveket és szervrendszereket hozott létre, hanem ezek finoman összehangolt működését és többirányú kommunikációját is. A szervezetet az élet során különböző olyan külső és belső stimulusok érik, amelyekre homeosztázisának megóvása érdekében válaszreakciókkal reagál. Ezek a stimulusok igen sokfélék lehetnek, és típusuktól függ, hogy mely szerv(rendszer) az elsődleges támadáspontjuk. Így a nem-kognitív stimulusok (pl. fertőzés, tumor) esetén az immunrendszerben, míg a kognitív stimulusok (pl. érzelmi hatások) esetén a központi idegrendszerben jönnek létre azok az elsődleges válaszreakciók, amelyek egyrészt közvetlen hatásúak, másrészt beindítják a további védekező mechanizmusokat. Az ábrán feltüntetett kognitív stimulusok hatására egyrészt nagyfokú noradrenalin (NA)-felszabadulás jön létre, másrészt a hypothalamus CRH (corticotropin-releasing hormon) és hatására a hypophysis ACTH (adrenocorticotropic hormon) termelése fokozódik, ami a továbbiakban a mellékvesekéreg glukokortikoid hormon termelésének növekedését idézi elő (ún. HPA axis). A NA az immunsejtek felszínén expresszálódó alfa2- és ß2-adrenoceptorokon keresztül közvetlenül is képes az immunválasz (pl. a citokin-termelés) szabályozására, másrészt a mellékvese glukokortikoid termelésének befolyásolása révén közvetett immunmoduláns (általában immunszuppresszív) hatást is kifejt. A nem-kognitív stimulusok elsődleges célpontjai az immunrendszerhez tartoznak. A stimulusok hatására az immunsejtek különböző olyan mediátorokat (pl. immunglobulinok, citokinek, szabad gyökök, prosztaglandinok stb.) termelnek, amelyek nemcsak az immunológiai védekezés szempontjából fontosak, hanem képesek például a központi idegrendszer működését is befolyásolni. Ezt mutatja be az ábra az IL-1 (interleukin-1) citokin esetén, amelyről a kutatások kimutatták, hogy mennyiségének növekedése a központi idegrendszer működésében jellegzetes elváltozásokat (alvási és táplálkozási zavarok, levertség, láz) idéz elő.

vissza az előadásra