340. Rettig Attila - Hamburg, Németország

Vágólapra másolva!
Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Rettig Attila tartalmas beszámolója olvasható a többarcú Hamburgról, Európa negyedik legmagasabb életszínvonalú városáról, bevándorlókról, északi nyugiról, LCD-tévéről, késelésről. A német precizitás csak egy mítosz.
Vágólapra másolva!

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
2001 áprilisában jöttem Hamburgba, annak idején az ELTE-n tanultam német szakon és kaptam egy ösztöndíjat. Akkor azt gondoltam, hogy jót fog tenni a német tudásomnak, ha egy kis időt német nyelvterületen töltök. Otthon (Budapest) mindenem megvolt, remek család, barátnő, saját lakás, biztos állás, de kalandvágyból belevágtam az utazásba. Semmit sem tudtam a városról, senkit sem ismertem itt, azt gondoltam, hogy Hamburg egy piszkos, unalmas észak-német ipar- illetve kikötőváros. Az egy szemeszterből kettő lett, aztán három, dolgoztam gyárban éjszakánként, call centerben telefonosként két éven keresztül, volt, amikor nem volt pénzem egy normális ebédre, most meg azon kapom magam, hogy lakást bérelek a barátnőmmel, konyhabútort nézünk az Ikeában, német és külföldi barátaim vannak, munkahelye(i)m van(nak), adót fizetek, integrálódtam, egyszóval migráns lettem. Németet tanítok.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Hamburg Németország második legnagyobb városa (1,78 millió lakos, az első Berlin 3,4 millióval), igazi észak-német kikötőváros, itt található Európa második legnagyobb kikötője (az első Rotterdam), amely a város összterületének (755 km2) egytizedét teszi ki. Hamburgot leginkább a víz és a zöld területek határozzák meg, a város közepén terül el a lakosok által nagyon kedvelt Alster-tó (területe 164 hektár, összehasonlításként: a Margitsziget 96 hektár), rengeteg csatornával. Itt folyik az Elba, a Balti- valamint az Északi-tenger egyaránt kb. 100 km-re van. Akár hiszitek, akár nem, Hamburgban több híd van, mint Londonban, Amszterdamban és Velencében együttvéve, ezzel az egykori Hanza-nagyhatalom több mint 2500 híddal Európa "híd-fővárosa". Itt van a világ legnagyobb parktemetője, a világ legnagyobb modellvasút-kiállítása, itt találták ki a Niveát, itt gyártják (más városok mellett) az Airbus-t és persze állítólag innen származik a hamburger. Németországi viszonylatban itt lakik a legtöbb milliomos és itt található a legtöbb cabrió autó. Ebben a "Bundeslandban" (szövetségi tartomány) a legmagasabb a külföldiek aránya és itt az egyik legmagasabb az életszínvonal az EU-ban. Híres még a Reeperbahn, a leghíresebb mulatónegyed, helyesebben "mulatóutca", híres a halpiac, minden vasárnap reggel kb. 5-től kb. 10-ig óriási kirakodóvásár van. Levegős, szellős, tiszta város.

Hogy miben jobb? A stresszfaktor lényegesen alacsonyabb, mint otthon, köszönhető egyrészt a város földrajzi adottságainak (sok zöld terület, víz mindenhol, legyen az csatorna, folyó, vagy tó), másrészt a város gazdasági adottságainak (az átlagjövedelem bruttó kb. 800 ezer forint körül van, az élelmiszer, a technikai cikkek és a könyvek kb. ugyanannyiba kerülnek, vagy olcsóbbak, mint otthon), harmadrészt pedig az észak-németek nyugodt mentalitásának. Jobb még, hogy itt nem sport a másik fikázása, csak azért mert ő nem te. A politikai kultúra. A szolgáltatás(ok) minősége. A tömegközlekedés. Az egyetemi professzorok kedvessége, segítőkészsége és lazasága.

Miben rosszabb? Az önirónia és a humor fájó hiánya, az észak-németek arroganciája és tudatlansága. Az általános érzelmi hidegség. Hogy nincsenek hegyek, de dombok sem, a város legmagasabb pontja valahol délen található (pesti viszonylatban Csepel), 116 méter. A napsütés hiánya.

Mi hiányzik Magyarországról?
Család, barátok. Most jön a többi: eltekintve a túróruditól, a szalámitól, az Erős Pistától, a gulyáskrémtől, a somlóitól és a boroktól (ezek pótolhatóak és szállíthatóak), leginkább az önirónia, a nők nőiessége, háziassága és a férfiak férfiassága, az udvariasság, a magyar (ma-lac) szó- és egyéb viccek, a szerénység, és a humor. A melegszívűség. Az igazi nyár és az igazi tél. Fröccsözés és borozás a gangon vagy a Balaton partján, lehetőleg Badacsonyban. Az éjszakai és hajnali pálinkázós filozofálgatások. A lepukkant kelet-európai művészek.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A tipikus észak-német nyugi. Hogy az emberek mosolyognak a buszon (nem mindig, de általában). Hogy ha bemegyek egy boltba, udvariasan köszönnek és megkérdezik, hogy miben segíthetnek (nem minden boltban, de általában). Hogy anyagilag megbecsülik a munkámat. Hogy a szolgáltatás színvonala magas, legyen az bank, csomagküldőszolgálat vagy posta. Hogy nincs "halálfélelmem", ha gyalogosként közlekedek az utcán. A multikulti, azaz a különböző kultúrák együttes jelenléte/keveredése, legyen az nyelv, konyha vagy bőrszín (a barátaim nagy része külföldi). A kivagyiság és a vélt anyagi jólét kényszerű és állandó prezentálásának, röviden a rongyrázásnak a hiánya. A biciklizés kultúrája és ezzel együtt a kulturált közlekedés.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonalat tekintve egyértelmű a válaszom: sokkal magasabb. A helyi statisztikai hivatal aktuális (2008. március) információja szerint a férfi munkavállalók havi átlagbére bruttó 4123, a nőké 3139 euró, ami nagyjából 990 ezer illetve kb. 750 ezer forintnak felel meg. Mit lehet venni egy normális/átlagos órabérből? Hat korsó sört egy krimóban; másfél vadi új dvd-t; kb. 25 liter tejet; öt csomag cigarettát; négy bőséges ebédet az egyetemi menzán. Három-négy órabérből ki lehet fizetni a havi telefon-, internet- és mobilszámlát és 25 órabérből lehet venni egy nagyképernyős márkás LCD-tévét. Hamburg pár évvel ezelőtt az EU-n belül a legmagasabb életszínvonallal büszkélkedhetett, mostanában Luxemburg, London belvárosa és Brüsszel mögött a negyedik helyen tanyázik, ami azért még mindig nem rossz. Az emberek nyugodtabbnak tűnnek, nincs annyi agresszió az utcán, barátságosabb a hangulat. Persze ez attól függ, milyen kerületekben mozog az ember, egy-két külvárosi részben a mindennapok része a verekedés, a kés, a lőfegyver.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolás a repülőtér környékén és a belvárosban 2,50-3 euró óránként (kb. 600-730 forint), egy buszjegy kb. (átlagot vontam, elég bonyolult a rendszer) 2,60 euró (kb. 605 forint), egy mozijegy 4,50-6,50 euró (kb. 1090-1570 forint), egy sör nagyjából mindenhol 2,50 euró (lepukkant kocsma, ha van egyáltalán ilyen) és 3,50 euró (elegáns étterem) között, azaz kb. 600 forint és kb. 850 forint között mozog. Kávé: az árak aránylag 2 és 3 euró között vannak (kb. 500 és 750 forint), a főiskolai menzán (Hochschule für Bildende Künste, itt tanítok) viszont 1,50-ért (kb. 360 forint) isteni cappuccinót lehet inni.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Éppen most költöztem, úgyhogy árak tekintetében viszonylag jól kiismerem magam: egy lakás viszonylag jó helyen, kb. 50 m2, erkéllyel és kádas fürdőszobával (rezsi nélkül) kb. 550 euró (kb. 133 ezer forint), jobb helyen legalább 700 euró (kb. 170 ezer forint). Ha lakást akar vásárolni a polgárember, akkor egy viszonylag jó helyen lévő ingatlanért legalább 3000 eurót (kb. 720 ezer forint) kell fizetni négyzetméterenként, de ez tényleg az alapár.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Nagyjából mindent felemészt az élet, persze nem élek/élünk rosszul, "normális polgári" lét, a bevásárlás, a lakásbérlés, a szórakozás, néha egy-egy könyv, cd, dvd nem igazán téma, de azért nem megyek el minden évben háromszor nyaralni (nagyjából egyszer, leginkább haza). Az aktuális (vásárlási) projektek, amikre, ha úgy tetszik, spórolunk: ágy, dvd-lejátszó, tv.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Igen, igen, igen. Mindig is tanítani szerettem volna, mindig is bennem volt a küldetéstudat, hogy amit én személyesen átéltem illetve megtanultam, átadjam másoknak, hátha tudok nekik segíteni, ha csak minimálisan is. Mindennap 10-20 ember előtt állok/ülök és prezentálom ma-gam, illetve a tananyagot. Imádom. Nincs megállás, eltekintve a szünetektől, folyamatosan, azaz naponta négyszer (sokszor hatszor) kilencven percen keresztül jelen (kvázi reflektorfé-nyben) vagyok, jelen kell lennem. Persze ez nem teljesen önzetlen ügy, mert én eközben ren-geteget tanulok a tanítványaimtól. Hatalmas nagy szerencsével, személyes kapcsolatok által és egy keveset tapasztalataimnak és tudásomnak/végzettségemnek köszönhetően (nem álsze-rénység, az arányok stimmelnek) németet tanítok. Jelenleg egy iskolában vagyok tanár bácsi, német anyanyelvieket készítek fel az érettségi alatt/előtt lévő vizsgára (ez kb. a gimnázium 2. és 3. osztályának felel meg, Realschulabschluss-nak hívják), irodalmat és nyelvtant tanítok. Ugyanebben az iskolában vezetek egy integrációs kurzust ún. migránsoknak (Németországba betelepült külföldieknek) valamint részt veszek projektek előkészítésében.

A második munkahelyemen, a helyi Képzőművészeti Főiskolán (Hochschule für Bildende Künste, röviden HFBK) németet tanítok külföldi hallgatóknak. Erre igazán büszke vagyok, mert például Fatih Akin és Wim Wenders is tanítanak itt, egyszóval remek "kollégáim" vannak. A harmadik "munkahelyemen" németet tanítok (mekkora meglepetés) magyar profi sportolóknak, bokszolóknak. Erdei Zsolt már sajnos túl jól beszél németül (kb. 3 évig voltam a tanára), de Balzsay Karcsival még hetente kétszer-háromszor találkozunk, és meg kell, hogy mondjam, az egyik legkellemesebb munka, amit valaha csináltam. Kari intelligens, nagyon vicces és egyből vág mindent, nem kell sokat magyarázni, ideális tanítvány.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Lazább, kiegyensúlyozottab, toleránsabb. Mármint a jobb helyeken (kerületfüggő). Még mielőtt bárki megkövezne, hogy "na, a pasi megint ugyanazt írja, mint a többiek, hogy itt bezzeg mennyivel jobb, mint otthon", muszáj elmondanom, hogy tényleg lazább, tényleg kiegyensúzottabb és tényleg toleránsabb. A német városok közül Hamburg elitvárosnak számít, elegáns, gazdag, divatos stb., de itt is - mint minden nyugat-európai nagyvárosban - található egy nagyon széles lecsúszott réteg, ha úgy tetszik, prolik, nem kevesen közülük migrációs háttérrel. Drogok, alkoholizmus, bűnözés a mindennapok része, nem egy tanítványom az iskolából került már összetűzésbe a rendőrséggel (kábítószer, fegyver, testi sértés stb.). Az egyik fiú nem tud mindig megjelenni az óráimon, mert most éppen metadonkúrán van, a másik srác pedig múlt héten kapott két év felfüggesztettet testi sértésért. Néhányan már valamilyen szinten kapcsolatba kerültek emberöléssel, nem kamu, az egyik srác legjobb barátja tavaly leszúrta a saját hugát (a helyszínen meghalt), mert a (török) lány egy német fiúval randevúzott, és még hosszan lehetne sorolni a példákat.

Röviden összefoglalva, Hamburgnak sok arca van, erősen általánosítva három "életérzést" tapasztal az ember, ha kicsit mozog a városban (értékítéletmentesen): 1. gazdag, elegáns, trendi, (esetleg) sznob nagypolgári; 2. balos-alternatív-öko-raszta-retró-egyetemista; 3. külvárosi "proli", valószínűleg bevándorló, diszkóba járó fehér tréninggatyás, mp3 folyamatosan a fülben. Ez kerületektől függően változik, az első hangulatból három metrómegállót utazva rögvest a harmadik életérzésbe kerülhet az ember. Én nagyjából mind a három "feelingben" mozgok (lakóhely, szórakozás, munkahely), átlagot vonva jól érzem magam a városban.

Ami még rendkívül irritáló, az a német állam (Hamburg) következetlensége, és gyakori inkompetenciája (német pontosság és rendszer, hahaha, mítosz). Egyrészt brutális mennyiségű pénzt dobálnak ki felesleges dolgokra (óriási anyagi támogatás arra nem rászoruló munkanélkülieknek és képzetlen külföldieknek, például az elmúlt 15 évben 2 millió orosz bevándorló érkezett Németországba, nagy részük alacsony iskolai végzettséggel, nem tud/nem akar beilleszkedni), másrészt ott spórolnak, ahol nem kellene (óvodák, iskolák, egyetemek). Összevetve mindent, ha az ember turistaként Hamburgba látogat, nagyon jól fogja magát érezni, számtalan kellemes meglepetésben lesz része, gyönyörű, tágas, szellős, zöld, tiszta és főleg nagyon élhető város, és ha lemegy a Gröninger sörpincébe (helyi, óriási üstökben főzött sör, isteni csülök és szalonna), akkor úgy fog hazamenni, hogy "nahát, nem is hittem volna, marha jó volt".

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Amitől tartok: hogy valami baj történik valakivel azok közül, akiket szeretek; hogy a politika bármilyen szinten is befurakodik az életembe és megváltoztat valamit; hogy elveszítem az állásaimat.

Amiben reménykedem: hogy a leendő gyerekeim egészséges, kedves, intelligens és mindenféle szempontból erkölcsös emberkék lesznek; hogy a kapcsolatom a barátnőmmel olyan marad, amilyen most; hogy nem kell majd olyan problémákkal küzdenem, amiket nem tudok befolyásolni; hogy mindig meglesz a lehetőségem, hogy a családomnak emberhez méltó körülményeket tudjak biztosítani; hogy nem kell hülye, inkompetens és nagyszájú (-arcú) emberekkel együtt dolgoznom; hogy mindig lesz majd időm gitározni, írni és futni.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Jelenleg a baráti körben a költözésünk és az ezzel járó küzdelmek, általában a foci, a külföldiek és a németek közötti mentalitásbeli különbségek, a (majdnem mindig) rossz idő. A kollégákkal a "mai fiatalság" motiválatlansága, tudatlansága, üressége és beképzeltsége a téma.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Jörg Haider autóbalesetben életét vesztette. A német fociválogatott edzője kirúgta Kevin Kuranyit a keretből. Marcel Reich-Ranicki visszautasította a német televíziós díjat a ZDF gáláján. Valami barom már megint vasrudakat hajigált egy autópálya hídjáról a kocsikra. Vélemények a tőzsdekrachról.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Tipikus hamburgi népszokás a grillezés. Kedvelt sportág a "Walken", ami gyaloglást jelent síbotszerű izékkel súlyosbítva, iszonyú idétlenül néz ki. Kávézás és sörözés, lehetőleg valami kiülős helyen. Biciklizés, vitorlázás az Alsteren, futás, foci.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Nagyon sok. Mozi (30 darab, 89 vászon), színház (28 kisebb-nagyobb), planetárium, múzeum (kb. 50), biliárd, csocsó, számtalan kocsma, bár, étterem és kávézó, ezermillió mindenféle koncert és természetesen vasárnap hajnalban a halpiac (Fischmarkt), ami kihagyhatatlan, rengeteg standdal és koncerttel (reggel hatkor zúznak a rockerek a Főcsarnokban!)

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Az általános érzelmi hidegség és arrogancia az ellen szól, hogy a gyerekeim itt nőjenek fel, valamint az is, hogy egyre többször lehet hallani brutális erőszakos cselekedetekről. És hát ugye a nyelv. Lengyel mama, magyar papa Németországban. Szóval nem tudom, nincs kizár-va, hogy itt nőjenek fel, de nem fogom erőltetni a dolgot.

<< Előző