160. Momade Zsuzsa - Kumasi, Ghána

Vágólapra másolva!
Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma a ghánai Kumasiból válaszol Momade Zsuzsa.
Vágólapra másolva!

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz?
Majdnem húsz éve élek Ghánában. Ghánai férjemet egyetemistaként ismertem meg. Végzés után összeházasodtunk, férjem doktorált, megszületett a kislányunk, de abban az időben nem volt mód arra, hogy Magyarországon maradhassunk, pedig nagyon szerettünk volna. A férjemet majdnem kitoloncolták az országból. Tízévi ott élés, család, lakás, munkahely - mindez semmit nem számított a hatóságok emberbarát ügyintézőinek. Én egy évvel később 1988-ban követtem őt, az akkor négyéves kislányunkkal. Szorongásokkal teli, nehéz szívvel, angol nyelvtudás nélkül vágtam neki az útnak. A megérkezés sem volt kevésbé drámai. Sötét, gidres-gödrös utak, rettentő párás levegő, petróleumlámpások és szokatlan ételek jellegzetes szaga az út szélén - ez volt az első benyomásom a repülőtérről "hazafelé". Ha tehettem volna, már másnap repültem volna vissza Magyarországra. De nem tehettem. A kulturális sokkot túlélni nem volt könnyű. Megtanultam angolul, nem adtak el egy kecskéért, és lassanként megtanultam az itteni szokásokat is. Kumasiban élünk, ahol az itteni műszaki egyetemen tanítok immár tizenkét éve, vegyészmérnök- és anyagmérnök-hallgatókat. Októberig két éven át az anyagmérnöki tanszék vezetője is voltam.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Ghána Nyugat-Afrikában az Egyenlítőtől néhány fokkal északra fekszik, a nulladik hosszúsági kör majdnem a fővároson, Accrán megy keresztül. Lakossága kb. 20 millió, területe 2,5-ször nagyobb Magyarországénál. A hivatalos nyelv az angol, de számtalan nyelvet, nyelvjárást beszélnek országszerte. Kumasi 1,5 millió lakossal a második legnagyobb város, kb. 250 kilométerre északra a fővárostól, a maradék esőerdők zónájában. A természet gyönyörű. Minden növény buján nő. Óriás fák, virágos bokrok a banán,- plantén- (főzőbanán), kakaó-, narancs- és pálmafák között az országutak mindkét oldalán áthatolhatatlan sűrűségben. Sajnos az esőerdő a kormány minden erőfeszítése ellenére itt is megállíthatatlanul fogy. A helyi ételek finomak, bár általában nagyon csípősek. Sok paradicsomot és chili paprikát használnak. A nők, még a legszegényebbek is, nagyon csinosan öltöznek nagymintás, színes pamutból varrt jellegzetes stílusú hosszú ruhákban. A férfiak sem félnek a színektől. Ettől igazi színkavalkád egy utca. Az egyetemen, ahol tanítok, több mint 20 000 diák tanul Bachelor szinten. A campus olyan, mint egy nagy park, sok fával, nagy füves területekkel. A közlekedés viszont katasztrofális. Tömegközlekedés nincs, mikrobuszok (tro-trónak hívják őket) és taxik teszik túlzsúfolttá az utakat. A szabály az, hogy nincs szabály. Azaz hogy van, de senki nem tartja be. Osztott pályás kétsávos úton nyugodtan számíthatsz arra, hogy szembejönnek.

Mi hiányzik Magyarországról?
A szüleim, rokonaim, a kultúra - csupa nagybetűvel (komolyzenei koncertek, színház, magyar nyelvű könyvek, a magyar nyelv minden árnyalatával, a pirospaprika, a közönséges kenyér, a népzene és karácsonykor a hó.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az én életem már itt van berendezve. Hiányozna a munkám, az itteni barátaim, a megszokott életvitelem, a háztartási alkalmazott, sok étel, hogy nem fontos a látszat, hogy az emberek nem műproblémákat találnak ki, és örülnek, amikor sikerül megoldani, hogy nem a sovány nő a menő, akiket a férfiak megnéznek. Egy meggyökeresedett fát már nem lehet tövestül kitépni.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az ellentétek óriásiak. Az átlagember életszínvonala sokkal alacsonyabb, mint otthon. Rengeteg a szegény, aki az abszolút szegénységi küszöb alatt él, főleg az ország északi területein és az apró falvakban, de a nagyvárosokban is megvannak a nyomornegyedek. Sajnos. A lakosság egy kis része viszont rendkívül jól él. Az általános szegénység miatt a prioritások mások, emberibbek. Nem azt nézik például, hogy milyen márkájú a sportcipője a gyereknek, hanem hogy van neki. A ghánai emberek amolyan varázslók, mert a legszegényebbek is valahogy megélnek. Az emberek kiegyensúlyozottnak tűnnek, mindig mosolyognak. Ha találkozol egy ismerőssel, az az első kérdése, hogy hogy vagy. Persze nem illik mélyenszántó választ adni. Az itteni mentalitás szerint a legjobb megoldás egy problémára az, ha nem csinálsz semmit. Majd idővel minden elrendeződik. Ezt én még ma sem tudom elfogadni.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolási díjat az idén vezették be, de csak a város központjában. 1 óra 0,3 dollár (52 forint). Buszjegy nincs, mikor felszállsz egy tro-tróra, akkor készpénzzel fizetsz, attól függően, hogy milyen messzire mész. Tőlünk a városközpont kb. öt kilométer, ami kb. 0,5 dollár (87 forint). Ghánai specialitás az olyan taxi, amely kötött útvonalon halad, bizonyos helyeken megáll, és az utasok ki-be szállhatnak. Ez drágább, mint a tro-tro valamivel. Ha kibéreled a taxit egy útra, az a legdrágább, a városközpontig 3-4 dollár (525-700 forint). Én nem utazom ezekkel, mert kocsival járok. Otthoni értelemben vett mozi nincs. A sör hét deciliteres, üzletben 1 dollár (175 forint) körül van. Az emberek itt nem kávéznak, hanem üdítőt isznak. Egy három deciliteres üveg 0,3 dollár (52 forint).

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bére a belvárosban?
A belvárosban nincsenek kiadó lakások. A kiadó lakások bére a helytől függően 100-600 dollár (17 500-105 000 forint) között van. Általában legalább három szoba plusz nappali, és inkább családi házak, mint lakások. A lakbért nem havonta kell fizetni, hanem előre, egy összegben általában két évre.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Akinek gyerekei vannak, az tudja, hogy a pénz a gyerekekre megy el. Magamra gyakorlatilag nem költök az étkezést nem számítva. Félretenni nehéz, de muszáj. Arra gyűjtök, hogy kétévente haza tudjunk utazni Magyarországra a két gyerekkel. A repülőjegy minimum 1300 dollár (227 500 forint) fejenként. Azonkívül építkezünk a fővárosban már egy ideje. Itt kölcsönt nem lehet kapni csak horribilis kamatra, így az építkezések hosszú évekre elhúzódnak.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Nem. Sosem akartam tanítani. Mérnök vagyok, és az iparban jobban szerettem volna dolgozni, de a vegyipar Kumasiban gyakorlatilag nem létezik. Mivel a férjem már az egyetemen dolgozott, mire mi jöttünk, a város adva volt, nem volt választási lehetőség. Aztán meg is szerettem ezt a munkát. Mindig fiatal emberek között lenni, rányitni a szemüket dolgokra, segíteni a személyes dolgaikban, ha tanácsért fordulnak hozzád, mind jó érzés. Amúgy nagyon nehéz jó munkát találni, ami a szakképzettségednek is megfelel.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Sokkal oldottabb. Senki nem siet, mindenki ráér pár szót váltani az ismerősével bárhol. Ennek persze az a következménye, hogy mindenki mindenhonnan elkésik, de az itt nem számít. Mindenki mosolyog és köszön, sokszor még akkor is, ha nem is ismered. Az emberek a felszínen nagyon barátságosak mindenkivel.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Tartok a betegségektől, mert az egészségügyi ellátás nem olyan szintű, mint otthon, azonkívül drága is. Reménykedem, hogy a tizenegy éves fiamat is tudom majd anyagilag finanszírozni egyetemi tanulmányai végéig. Reménykedem, hogy orvostanhallgató lányom talál külföldi ösztöndíjat, hogy szakorvos lehessen. Reménykedem, hogy mindkét gyermekem megtalálja helyét a világban és a boldogságot.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Most a politika. Ebben a friss demokráciában jövőre tartják a harmadik szabad, többpárti választásokat. Rengeteg az önjelölt a három nagyobb pártban, akik a pártjuk támogatásával meg akarják szerezni az elnökjelölti pozíciót. Az egyik párt kongresszusa a hétvégén volt itt az egyetemünkön. Azóta is vitatják, miért azt választották, meg, akit. A kormányzó párt kongresszusa pedig a hétvégén lesz, a pályázók esélyeit latolgatják. Aztán az is sok indulatot váltott ki, hogy 2700 muzulmán zarándok hét-nyolc napra élelem és szállás nélkül a repülőtéren rekedt, mert nem érkezett meg értük a charter gép, hogy Szaúd-Arábiába vigye őket, mire kezdődött a zarándoklat. Mindig vannak szaftos témák.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
"Az NPP (kormányzó párt) kongresszusa", "A jelöltek nem boldogok, hogy az ország elnöke nyomja az egyik jelöltet (a 17 közül)."

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Templomba és a temetésre járás (viccen kívül)! Persze nem azt kell érteni temetésen, mint otthon. Ez itt legalább egyhetes ügylet. Mondhatnám, hogy halotti kultusz van. Aki meghal, azt a szülőfalujában temetik el, még akkor is, ha igazából nem is élt ott. Nagyon sok szervezést igényel, és rengeteg pénzbe kerül. Ilyenkor családok el tudnak teljesen adósodni! Újjáépítik az elhunyt családi házát a faluban, vagy legalább felújítják, több száz emberre főznek legalább két-három napra, mert minden résztvevőt etetni és itatni kell. Általános, hogy a haláleset után hónapokig húzódik a temetés szervezése. A holttestet általában pénteken szállítják a faluba. És pénteken felkerekedik az ország, hogy barátok, munkatársak és ismerősök rokonainak a temetési szertartásán részt vegyenek a szülőfalujukban. Az összegyűlt emberek a ház körül vagy egy közeli téren ülnek, hangos, vidám zene szól, beszélgetnek, esznek, isznak. Péntek éjjel a felravatalozott halott nyitott koporsója mellett virrasztanak, de megint csak jó zene mellett. Szombaton aztán átviszik a koporsót a templomba és a mise után végre eltemetik. De ezzel nincs még vége, visszamennek a házhoz, és tovább ülnek a rokonokkal. Hétfőre aztán megint mindenki megjelenik a munkahelyén. Érdekes. Aki meghal, annak nem a halálán búsulnak, hanem az életét ünneplik. Talán így könnyebb elviselni a fájdalmat.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Mióta itt élek, folyamatosan van kis gyerekem, mert a korkülönbség nagy a két gyerek között, így filmnézéssel, internetezéssel, olvasással töltöm a szabadidőmet hétvégén is. Aki jobban szeret kimozdulni, annak ott vannak a klubok, éttermek élő zenével. Az egyetemen a diákok sok programot szerveznek maguknak, semmiképpen sem unatkoznak.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Nem tudom. Sok előnye van Ghánának, de vannak hátrányai is. Én úgy gondolom, hogy egy párból legalább az egyik legyen otthon, hogy ne érezze az ember magát teljesen gyökértelennek. Hogy hol akarnak majd élni, azt nekik kell majd eldönteniük.

<