81. Tóth Csaba - Perpignan, Franciaország

Vágólapra másolva!
Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Rio de Janeirótól Tallinnig minden iWiW-felhasználónak ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, bízva abban, hogy válaszaik nyomán kiderül: hogyan változnak az életkörülmények városról városra. Ma Dél-Franciaországból, Perpignanból ír Tóth Csaba.
Vágólapra másolva!

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Elbuktam Pesten egy kis pénzt egy játékteremben, majd eladtam a biciklimet, hogy ki tudjam fizetni az albérletem, elhagytam a pénzt, így elveszítettem a munkám is, mert biciklisfutár voltam akkor. Itt Franciaországban csavarogtam egy fél évet, autóstoppolás közben, foglalt házakban kezdtem tanulni a franciát. Majd visszatértem Budapestre, és újra biciklisfutárkodni kezdtem meg szórólapokat tettem autókra, postaládákba. Másfél év múlva két hétre jöttem vissza ide, Perpignanba szőlőt szüretelni, és összetalálkoztam egy '56-os magyarral, aki kémelhárító volt, meg idegenlégiós. Beleszerettem ennek az embernek a megélt történeteibe, és a mindennapi életművészeti tevékenysége volt az, ami itt marasztalt. Tavasszal a barátnőmmel szerveztünk a hajléktalanoknak sátras tüntetést, a városközpontban, a polgármesteri hivatal előtt táboroztunk egy hónapig. Jelenleg dokumentumfilmet vágok, nagyjátékfilmet írok, és nyelviskolába járok, valamint filmfesztiválokra viszem az első filmem, gondoskodom az '56-os haveromról, aki nálam lakik, én meg a szomszédomnál.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz?
A városban nagyon sok a mindenféle nemzetiségű hajléktalan, drogos, fiatal. Ide vonzza őket a napfény, Spanyolország közelsége, ami együtt jár az alacsonyabb kábítószer-, dohány- és alkoholárakkal. Sokakat a gyümölcsszezon vonz ide, és úgy járnak, mint én jártam, nem tudnak innen visszamenni. A lakosság cigányokból, arabokból, katalánokból és franciákból tevődik össze. Az emberek elsőre kedvesek és barátságosaknak, vendégszeretőknek tűnnek, de mindenkiben ott lapul a hátsó gondolat. Ha érzik rajtad, hogy nem csak átutazóban vagy, vagy azt, hogy sántikálsz valamiben, vagy azt, hogy jól érzed magad a bőrödben, akkor már irigyek rád, kiforgatják a szavaid, egyszóval szemétkednek, semmibe néznek. De ezek nagyon kedves gesztusok ahhoz képest, amiben egy elővigyázatlan külföldinek lehet része a hazámban. Autóstoppal jól lehet közlekedni, talán itt működik ez legjobban világszerte. Az országot elszegényedés és globális gyász sújtja. Az elmúlt öt évben az ország két részre szakadt, a nagyon barbár népre és a jószívű kedves emberekre, a középosztályra és a szegényekre. A gazdagok elvándorolnak innen, és más országok keksz- és gyógyszergyárait veszik meg. Nem politizálnak, de megvannak a politikai nézeteik. Tüntetnek sokat, aminek köszönhetően még van valami látszata a "szabadság, egyenlőség, testvériség" nemzeti logójuknak, ezt érezni a törvényekben, ahogy azokat gyakorolja a hatóság.

Miben jobb a hely ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
Itt az emberek nem csak megnézik egymást, de köszönnek is egymásnak, könnyen szóba lehet elegyedni bárkivel, udvariasak a közlekedésben, türelmesek a sorban, a forgalmi dugókban. A mozikban és a TV-ben sokkal több a jó film, és kevesebb a reklámfilm. Sok jó nemzeti és nemzetközi filmfesztivál van, mint ahogy sok más színes kulturális rendezvény, amelyekre ha belépőt kell fizetni, akkor sem drágák! Van az államnak szociális hálója, nem hagyja csöveseit megrohadni az utcán. A szolidaritás még mindig erős lábakon áll, hiába gyengélkedik a nép kedélyállapota.

Miben rosszabb?
Az élelmiszerek, amik olcsók, azoknak sokkal rosszabb az állaga, mint nálunk, nincsen ízük, a gyorséttermek ugyanolyan drágák és unalmasak. Minden négyzetméter ki van építve, betonozva vagy parkosítva, vagy éppen építés alatt van.

Mi hiányzik Magyarországról?
Az ételek íze, a kutyák ugatása, a hétköznaponként olcsó söröktől és remek dj-től lerészegedve áttáncolt éjszakák. A családom, a barátaim.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az emberek közötti különbség, a hegy, a tenger, az állami támogatásom, az adminisztrációs munkák (papírok, ügyek) viszonylagos gördülékenysége.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
A korrupciót nézve itt jobb, a lakhatási körülményeket nézve itt rosszabb, amit a boltban kapsz a fizetésedért, az itt jobb, ami a közbiztonságot illeti, az is jobb itt. Balesetek itt is vannak, de nem olyan sok. A gonoszságból, nyereségvágyból és vak szerelemből lapátra tett lelkekről nem is beszélek.

Mennyibe kerül egy kávé?
1,20 eurótól 1,60 euróig, az utóbbi a tengerparton (300-400 forint).

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
900 euró (225 000 forint).

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Lényegesen.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Nem.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Kiegyensúlyozottabb, lassabb, és így is tartalmasabb és lazább is!

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A munkások elszegényedése, a szezonális munkák, amik a tengerparton most érnek véget, a földeken meg most kezdődnek.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A bevándorlási miniszter, aki azt mondja, hogy év végére kitoloncolják a zsiványokat, ahogy azt betervezték a nagykönyvben!

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
A tenger vagy a hegy, vagy az utazás.

Visszajössz?
Persze hogy visszamegyek, a globális fölmelegedés miatt Magyarországon sokkal jobb lesz a helyzet, mint itt.

<