Kállai Gábor: A nehéz döntésekben segít a sakktudás

Kállai Gábor sakknagymester sakkpályafutása egy véletlennek köszönhetően indult 14 éves korában: édesapja az asztalitenisz szakosztályt kereste, de a sakkszakosztályra bukkant. Polgár Zsuzsát azóta ismeri, később edzője is lett. Volt hogy hét európai csapatban játszott. Szerencsésnek tartja magát, hiszen szenvedélye adja megélhetését. Közreműködésével indult a Maróczy Géza Központi Sakkiskola, kurátora a Tehetséges Magyarországért alapítványnak. A sakkot könyvekben, cikkekben folyamatosan népszerűsíti. A játékról, versenyzésről faggatták a Vendégszoba látogatói.

Hogyan tudná valakivel megszerettetni a sakkot, aki nem tud játszani? [Spinesi]
- Először is rengeteg érdekes sakk-mesét mesélnék neki, utána pedig olyan egyszerű sakk-logikai feladatokat mutatnék neki a táblán, amiket biztosan meg tud oldani. "Step by step."

Mekkora presztízs Magyarországnak, hogy olyan nagymesterekkel rendelkezik, mint Lékó Péter vagy Polgár Judit? [Spinesi]
- Nyilvánvalóan elfogult vagyok: óriási presztízs, különösképpen Judit mint a világon valószínűleg legismertebb magyar hölgy ér fel három külügyminiszterrel, de Péter is kitesz kettőt. Még egyszer hadd mondjam el, hogy én nyilván elfogult vagyok.

Meddig fejleszthető a sakk? Úgy értem, van még elég variációs lehetőség a partikban, vagy egyszer csak kimerülhetnek azok? [2Bálint]
- Még a számítógépek is csak karcolgatni tudják a játék végtelenségét. A következő néhány évtizedben nem hiszem, hogy tartani kéne attól, hogy kimerülnek a játék lehetőségei, ha már az eddigi 2000 évben sem merültek ki...

Bárki meg tudja tanulni a sakkot profi szinten? Ez csak gyakorlás kérdése, vagy ez azért ennyire nem egyszerű? [___ModelFotós]
- Bárkiből erős nagymester lehet, még talán nálam is erősebb:) Viszont olyan játékos, mint Lékó, Polgár Judit, Kaszparov vagy Anand csak ritkán születik.

Érdeklődnék, hogy Lékó össze tudja-e még szedni magát? Mióta kikapott Kramnyiktól, azóta nem találja magát... Érdekes módon Topalov is valami hasonlót él át.... [Srác Tb.]
- Érdekes megfigyelni, hogy azok a játékosok, akik a sikerhez hozzászoktak, nehezebben viselik el a kudarcot. Persze az is lehet, hogy egyszerűen periodikusan meg kell újítani a tudásunkat. Lékónak még jó esélye van a világbajnoki címre, de az az érzésem, hogy olyan közel, mint Kramnyik ellen volt, nagyon ritkán jut az ember. Ez az esély elszállt, de máris itt a következő világbajnoki ciklus, ahol nem csak ő, hanem akár Judit is férfi világbajnok lehet.

Ha választania kellene, akkor Lékó-Kramnyik, vagy Portisch-Szpasszkij meccset nézne inkább? És miért? :) [Spinesi]
- Szakmailag a Lékó-Kramnyik meccs nyilván erősebb játékosok csatáját ígéri, ugyanakkor a Portisch-hoz és Szpaszkij-hoz hasonló sakklegendával csak ritkán találkozhat az ember. Szerencsére, akinek internetje van, annak nem kell a két meccs között választania, már csak azért sem, mert időben sem esnek egybe.

Adott már komolyabb szimultánpartikat amatőröknek? Ha igen, akadt meglepő veresége? [Spinesi]
- Évről évre 2-3 szimultánt szoktam játszani, olykor külföldön is. Manapság, talán a rutinomnak köszönhetően nem vesztek sokkal gyengébbek ellen, épp elég az a vereségmennyiség, amit az ember a hasonlóktól, meg a jobbaktól begyűjt.

Miért tapasztalhatók széthúzások a magyar sakkéletben? [cébéhéccázötven]
- 2001 óta dolgozom a Sakkszövetségben, azóta én nem tapasztalok széthúzásokat. Korábban voltak táblaviták a válogatottban, de amióta az éljátékosok megegyeztek abban, hogy az utolsó élőpontszámaik alapján játszanak, azóta semmilyen vita nem fordult elő.