Tomka Zsóka: Hol vannak már az igazi extrém ruhák!

Rotshchild Klára oltotta be a divat szeretetére, nem tartja lényegesnek a divatszíneket, ellenben nagy hangsúlyt fektet ruhái tervezésekor az ember egyéniségére, stílusára. Tomka Zsóka ruhatervező rengeteget mesélt Klári néni híres szalonjáról, előző korok extrém viseleteiről, elmondta a véleményét a fiatalok R&B öltözékeiről, és azt is megtudhattuk, milyen fiatalokat - milyen feltételekkel - vár iskolájába, a Tomka Stúdió Művészeti Szakközépiskolába.

- Mikor kezdett el a divattervezés iránt érdeklődni? (Dorakula)
- Erre már nem nagyon emlékszem pontosan, de elég korán, mióta az eszemet tudom. Én is, mint nagyon sok fiatal lány és fiú, érdeklődtem a ruhatervezés iránt, de azt hiszem, hogy a legmeghatározóbb az volt az érdeklődésen túl, hogy Rotshchild Klári néni szalonjába kerültem, és tőle rengeteget tanultam. A szakma szeretetét és a divat iránti elkötelezettséget, és egy olyan magas minőségi tervezési munkát, amit nagyon szeretnék átadni divatiskolámban a fiataloknak.

- Mesélne Rotshchild Klári néniről? Úgy hírlik fantasztikus volt. De mindenesetre nagyon népszerű az elmúlt rendszerben. Mi volt ennek az oka? (cool)
- Klári néni szüleinek a háború előtt működött egy belvárosi szalonjuk, amit Klári néni nem folytathatott. Az 50-es években azonban rájöttek arra, hogy ez a szalon rengeteg valutát hozhat az országnak, tehát megbízták Klári nénit azzal, hogy a saját neve alatt nyissa meg szalonját. Ezzel lehetőséget kapott arra, hogy minden évben két alkalommal részt vehessen a nagy párizsi divatbemutatókon. Bejáratos volt a párizsi nagy divatszalonokba, Dior, Chanel, Givenchy szalonjaiba - sőt, Givenchy személyesen is nagyon jó barátja volt. A párizsi divatbemutatók után megvásárolta a legszebb anyagokat és snitteket (szabásmintákat), és így késedelem nélkül követhette a legújabb irányzatokat. Elegáns divatbemutatókat rendezett, nagy szó volt ezekre bejutni. A világ nagyasszonyai közül sokan nála szerezték be - fillérekért - a legújabb párizsi modelleket. Magyarországon is népszerű volt a régi nagy sztárok között, mint például Honti Hanna, aki nála varratott. Olyan magas szinten képviselte a méretes szabászat (haute couture) művészetét hazánkban, hogy én úgy érzem, ezt nem szabad hagyni elveszni. Ez iskolám törekvése is. Azt hiszem, hogy egy kis bepillantást nyerhetünk az ő szalonjába, ha elmesélem, hogy Tito feleségének, Jovanka Titónak is az ő szalonjában készítettek ruhát. A szabászaton ott állt Jovanka életnagyságú próbababája, amin állíthatók voltak a méretek. Igényeinek megfelelően ezen a babán készítették el azokat a nagyestélyiket, kosztümöket, amiben Jovanka a világ különféle fogadásain megjelent. Tito olyan elégedett volt a ruhákkal, hogy emlékszem, egyszer a Klári néni felhívott engem a lakásába, kinyitotta a fürdőszoba ajtaját azzal a felkiáltással: "Nézz ide!" S láttam, hogy az egész fürdőkád tele volt orchideával, amit a Tito küldött neki köszönete jeléül. Jovanka már kevésbé volt hálás, egy alkalommal egy talpig gyönggyel hímzett nagyestélyit visszaküldött, amit nem vett át. Ehhez a ruhához megint egy érdekes történet fűződik: Bori néni, a neves direktrisz, a kirakaton keresztül a Váci utcán meglátott egy erős hölgyet, akinek kb. olyan méretei voltak, mint a Jovankának. Kiderült, hogy a hölgy egy amerikai turista, és Bori néni meggyőzte, hogy enélkül a ruha nélkül nem mehet el Budapestről, pedig a ruhának az akkori viszonyok közt igen magas ára volt. Ezt a hölgy belátta, és meg is vásárolta a ruhát. Abban az időben eléggé be volt zárva ez a kis ország, és Klári olyan volt benne, mint egy kis ajtó vagy ablak, amin ki-be lehetet járni, de legalábbis ki lehetett tekinteni.