Cseh Anna Mária: A fotókon nem magamat látom

Csütörtökön A fény ösvényei című film főszereplője és rendezője járt a Vendégszobában. Cseh Anna Máriát a modell-lét buktatóiról, nevének írásmódjáról és persze férjéről, Kovács Lajosról is faggatták a csetelők. Mispál Attila beszélt első nagyjátékfilmje megvalósulásának körülményeiről, kedvenc jeleneteiről, a szereplők kiválasztásának szempontjairól, valamint arról is, hogy mely rendezők voltak rá nagy hatással.

- Miről szól a film? (MayaNgyaLka)

Mispál Attila: Ha még nem láttad, nem akarjuk lelőni a poént, ha meg már láttad, úgyis tudod. A szembenézés lehetőségéről. A barátságról és a reményről. Egy modell és egy ötvösmester párhuzamos történetéről.

- Milyen típusú filmeket kedveltek? A fény ösvényei milyen? (chatcsylla)

Mispál Attila: Én minden műfajú filmet szeretek, a lényeg, hogy igazán minőségi legyen. Persze vannak kedves szerzőim, és sok film is, amelyeket nagyra tartok. A fény ösvényei a mese és a valóság határán egyensúlyozó, helyenként álomszerű film, ami nagyon is valóságos kérdéseket feszeget.

Cseh Anna Mária: Számomra nagyon fontos, hogy legyen ott egy bizonyos "üzenet".

- A szereplőválogatáson miért pont Cserhalmi Györgyre és Kovács Lajosra esett a választása? (A fiú aki)

Mispál Attila: Zoltán, az ötvös szerepére egy érett korban lévő, de még nagyon férfias és vonzó férfi színészt kerestem, akinek erős tartása és büzkesége van. Eredetileg egy kevésbé indulatos, inkább csak befelé figyelő mesteremberre gondoltam, de befolyásolta a döntést az őt kísérő karakter, Janó, az ötvössegéd személye is. Soós Attila törékeny, áttetsző, meditatív karaktere mellé tökéletesen illik Cserhalmi lobbanékonysága. Kovács Lajos elemi ereje és folyamatos százszázalékos jelenléte volt a döntő. Az ő története a legkevésbé megmutatott, kevés jelenetből kell felépítenie egy öntörvényű lényt. Idősebb embert kerestem a tékozló modell mellé, hogy így összetettebb és izgalmasabb legyen a köztük kialakuló férfi-nő viszony.

- Mekkora volt a film költségvetése? (afrost)

Mispál Attila: Majdnem száznyolcvan millió forint (ami alacsonynak vagy legfeljebb átlagosnak mondható a magyar viszonyok között), de a látványon ennél sokkal több látszik. Nem ott spóroltunk, nem azokban az elemekben, amelyek a vásznon láthatók. Rengeteg támogatónk is volt, akiknek a hozzájárulása összegszerűen felmérhetetlen. Nagy András operatőrnek még arra is volt lehetősége, hogy egy különleges laboreljárással tegye ragyogóbbá a fényeket és mélyebbekké a színeket a leforgatott anyagon. Mind az öt moziban látható kópia szinte kézműves igényességgel készült.

- Melyik volt a kedvenc jelenetetek a filmben? (m-a-cs-k-a182318)

Cseh Anna Mária: Nekem sok kedvenc jelenetem van, például Janó és Zoltán kemencés jelenete, és amikor Janó leírja a már nem látó ötvösmester számára az elkészült tűzzománc érme színeit. A másik pedig az ebéd, amikor Törőcsik Mari elveszi a levesemből a csirkecombot.

Mispál Attila: Az én kedvenc jelenetem, amikor Janó a vak Zoli bá kezébe dobja a pingponglabdát, Zoli bá pedig egy reflexmozdulattal elkapja, a finom humora miatt. No és persze A fény ösvényei nagyjelenete, az 58-as (súgja Anna), a "meggyulladás", a hatalmas intenzitású totális feszültsége miatt.

Cseh Anna Mária: Nekem van még egy: az első divatbemutató lassított felvétele, amikor a cigarettát látjuk leesni, és a két kéz majdnem összeér. A jel...

Kovács Lajos, Cseh Anna Mária, Töröcsik Mari és Mispál Attila a film forgatásán | Nézz sok képet A fény ösvényei-ből!

- Milyen volt együtt dolgozni Kovács Lajossal, Cserhalmi Györggyel és Törőcsik Marival? (A fiú aki)

Cseh Anna Mária: Megtisztelő, feledhetetlen, zseniális, örök élmény.

- Szerintetek mi fog történni a két főszereplővel a film vége után? Összejönnek? Beszéltetek erről? Vagy mindenkinek megvan a saját teóriája? (csibegéza)

Mispál Attila: Sokat viccelődtünk azon, hogy majd a második, harmadik, sokadik folytatásban melyik szereplő milyen módon fog visszatérni a túlvilágról, ki kivel fog házasságot kötni és egy újabb bírósági jelenetben kitől fog elválni. De a tréfát félretéve, a film éppen azért végződik nyitott módon, azon a ponton, ahol (a két főszereplő megáll egymással szemben, "félúton", és egymásra néz), hogy benned, bennünk, mindenkiben dolgozzék tovább, és kényszerítse ki mindenkiből a maga válaszát.