Kislexikon

Magánjog
A jogrendszerek magánjogra és közjogra oszthatók fel. A magánjog szabályai a polgárok és szervezeteik (gazdasági társaságaik, egyesületeik, alapítványaik stb.) egymás közötti kapcsolatait rendezik. A magánjogi jogviszony a felek önálló akaratából jön létre, s benne a felek mellérendeltségi viszonyban állnak. A magánjog körébe tartoznak pl. a vagyonjogi, öröklési jogi, családi jogi szabályok.

Közjog
A jogrendszerek magánjogra és közjogra oszthatók fel. A közjog az állam (illetve szerve, hatóságai) és a polgárok közötti jogviszonyokat öleli fel. A közjogi jogviszonyokból hiányzik a felek egyenjogúsága, a szervezeti kapcsolatokban általánosan az alá-fölérendeltségi viszony a meghatározó. A közjogi jogviszonyok körébe tartozik pl. az alkotmányjog, a közigazgatási jog, az adójog.

Polgári törvénykönyv (Ptk.)
Az 1959. évi IV. törvény az ötvenes évek terméke. A Ptk. ideológiai szempontból egyfajta kompromisszum eredménye. Az eredeti törvényszöveg sok, az 50-es évekre jellemző, az állam privilegizált helyzetére utaló szabályt tartalmazott: az állami tulajdon fokozott védelme, a szerződések jogának számos szabálya (ún. tervszerződések). Emellett előbukkannak a Ptk.-ban a klasszikus magánjog eredményei. A Polgári Törvénykönyv átfogó reformjának igénye a rendszerváltás következtében fokozott mértékben jelentkezett.

Code civil
1804-ben, a francia forradalom politikai és társadalmi vívmányait összegező, de a forradalom előtti francia jogegységesítő törekvésekre visszanyúló, Napóleon irányításával elkészült Polgári Törvénykönyv. A kódex összegzi a magánjog legfontosabb területeit (személyek, tulajdonjog, szerződések joga, családi jog). Nagy hatással volt az európai (a dél-amerikai, sőt az ázsiai) jogfejlődésre.

Kódex (törvénykönyv)
Egy-egy nagyobb életviszony-csoportra vonatkozó egynemű jogszabályok rendszerbe foglalása, szerves egységbe ötvözése. Az ún. kontinentális (nem angolszász) jogrendszerekre jellemző törvényalkotási forma. A magyar jogban a legfontosabb kódexek: a Polgári Törvénykönyv, a Büntető Törvénykönyv.

Szuverenitás
A független államokat megillető, idegen államoktól nem érintett teljhatalom. Megkülönböztetünk belső és külső szuverenitást. Belső szuverenitás az állam belső döntéshozó mechanizmusának önálló kialakítását és működését jelenti. A külső szuverenitás (állami szuverenitás) a külkapcsolatok önálló alakításának jogát jelenti.

Kontinentális jogrendszer
A kontinentális jogrendszerekre a közjog-magánjog megkülönböztetés és a magánjog szabályainak törvényhozási úton történő megalkotása jellemző. A bíró nem alkotja, hanem értelmezi és alkalmazza a törvényt. Ilyen pl. Magyarország vagy Németország jogrendszere.

Esetjogi jogrendszer (common law)
A magánjog forrásai elsődlegesen a bírósági döntések (precedensek). Ilyen pl. az Egyesült Királyság vagy az Egyesült Államok jogrendszere.

Európai Unió
Az Európai Unió három pilléren nyugszik. Első pillérét az Európai Közösségek gyűjtőnéven ismert három Közösség alkotja: az Európai Szén- és Acélközösség, az Európai Gazdasági Közösség - melynek neve ma egyszerűen Európai Közösség - és az Európai Atomenergia-közösség. Az Európai Szén- és Acélközösség feladatait 2002 nyarától az Európai Közösség vette át. Az Unió második pillére a közös kül- és biztonságpolitikával, a harmadik a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos. Az Európai Közösségnek saját jogrendje van.
Az Unió jelenlegi tagállamai:
Ausztria, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország;
Csatlakozó országok:
Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia;

Európai Tanács
Az EU legfőbb döntéshozó testülete az Európai Tanács (European Council), legfontosabb feladata a jogalkotás. Az Európai Unió Tanácsa a nemzeti érdekek megjelenítésének fóruma. Témakörtől függően a tagállamok miniszteri szinten képviselik magukat, és küzdenek a saját tagállami céljaik figyelembevételéért. A Tanács az Európai Parlamenttel együtt vagy saját hatáskörében fogad el jogszabályokat.
A Tanács konkrét összetétele a napirenden szereplő kérdésektől függ. A tagállamok állam- és kormányfői rendszeresen, évente kétszer csúcsértekezletet tartanak, ahol az uniós politika irányvonalának meghatározására kerül sor. A Tanács minden ülését követően jelentést, valamint éves beszámolót nyújt be az Európai Parlamentnek.

Európa Tanács (Council of Europe)
Az Európa Tanács nem azonos az Európai Tanáccsal. Az Európa Tanácsot 1949-ben 16 európai állam alapította, a strasbourgi székhelyű szervezetnek immár 40 állam tagja. Az Európa Tanács különösen nagy figyelmet fordít az emberi jogokkal, szociális ügyekkel, az oktatással és kultúrával kapcsolatos ügyekre. Az Emberi Jogok Európai Bizottságát és az Európai Emberi Jogi Bíróságot azért hozták létre, hogy kikényszerítse az Európa Tanács Emberi Jogok Védelméről szóló Egyezményét.

Európai Bizottság (European Commission)
Az Európai Unió döntés-előkészítő, javaslattevő, s bizonyos esetekben végrehajtó, illetve végrehajtást ellenőrző szerve. A Bizottság feladata a közösségi érdekek és a közösségi politikák megtestesítése. Feladatai közül kiemelkedő jelentőségű a közösségi jog és az intézmények által alkotott jog betartatása, a törvénykezdeményezés, valamint az Unió diplomáciai képviselete. Az Unió politikájának napi irányítása és a továbbfejlődés irányainak meghatározása az Európai Bizottság kezében van. Az Európai Bizottság 20 tagból áll, tagjait a tagállamok delegálják, 2-2 delegált képviseli a nagyobb és 1-1 a kisebb országokat. Minden delegált az EU ügyeinek egy-egy meghatározott területéért felel, tevékenységüket függetlenül, a Közösség általános érdekeinek szolgálatában végzik (például közös kereskedelmi politika, külpolitika, közlekedés stb.).
Az Európai Bizottság székhelye Brüsszelben található, rendszeresen, hetente ülésezik.

Európai Parlament
Az EU közvetlenül a tagállamok állampolgárai által választott képviselőtestülete, amelynek jelenleg 626 tagja van, akik függetlenül attól, melyik tagállamban választották meg őket, képviselőcsoportokat, nemzetközi pártfrakciókat alkotnak. Az Európai Parlament nem az EU fő törvényhozó szerve, mivel jogalkotó, döntéshozó szerepe korlátozott. Ugyanakkor az eredetileg csak vélemény-nyilvánító funkcióval létrehozott testület az évek során - az alapító szerződések módosításain keresztül - egyre komolyabb hatásköröket szerzett. Az Egységes Európai Okmány, a Maastrichti Szerződés, valamint az Amszterdami Szerződés fokozatosan ruházták fel társ-jogalkotói feladatokkal a Parlamentet, amely így ma már a közösségi döntéshozatal jelentős részében a Tanács mellett egyenrangú és megkerülhetetlen, sőt számos kérdésben meghatározó szereppel bíró társ-döntéshozóként lép fel.
Az Európai Parlament tagjai konzultálnak az Európai Bizottság javaslatairól, a parlament tagjai elmondhatják véleményüket, kiegészítéseket javasolhatnak és néhány esetben együtt határozhatnak a törvényekről a Tanáccsal. Az Európai Parlament mára az Európai Unió egyik kulcsfontosságú szervévé vált, bizalmi szavazást kérhet a Bizottsággal szemben, az EP képviselők kérdéseket tehetnek fel a Bizottság és a Tanács részére, valamint interpellációt is benyújthatnak.

Európai Bíróság (Európai Közösségek Bírósága)
Az Európai Közösségek legfőbb bírói fóruma, amely független testületként biztosítja a közösségi jog egységes alkalmazását. Az Európai Bíróság és a mellette működő Elsőfokú Bíróság a közösségi szervek, a tagállamok és a magánszemélyek egymás közötti jogvitáiban hoznak döntést. A Bíróság ezen kívül a Közösség nemzetközi szerződéseit is véleményezi, és megválaszolja a tagállami nemzeti bíróságoknak a közösségi jog értelmezésével kapcsolatos kérdéseit - ez az ún. előzetes döntéshozatal.

Európai Számvevőszék
A Számvevőszék az Unió pénzügyi és számviteli ellenőrzését végzi, és külön figyelmet fordít az Európai Unió különböző alapjaiból történő kifizetések felügyeletére.

Jogalkotás az Európai Unióban
Az Európai Unió jogforrásai között megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos jogot. Az elsődleges jog alkotói a tagállamok, ilyenek az Alapító Szerződések és a Csatlakozási Szerződések. A másodlagos jog a Közösségek intézményei és szervei által alkotott jogforrások. Másodlagos jogforrásként az Unió szervei rendeleteket, irányelveket bocsátanak ki, határozatot hoznak, ajánlásokat vagy véleményeket fogalmaznak meg.
Rendelet: Kötelező jellegű aktus, valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó norma, amely vonatkozik a tagállamokra, a természetes és jogi személyekre, a közösség intézményeire és a kibocsátóra is.
Határozat: A közösségi jog alkalmazását szolgáló kötelező erejű, egyedi aktus. A határozat címzettjei lehetnek tagállamok vagy magánszemélyek, akikkel a határozatot közölni kell. A Határozat magánszemélyek által megtámadható a Bíróságon.
Irányelv: A jogharmonizáció fő eszköze, címzettjei a tagállamok. Kötelezően elérendő eredményt fogalmaz meg, amelynek formai és tartalmi beiktatását (implementálását) a tagállamokra bízza. Az irányelvben foglaltaknak az irányelvben megjelölt határidőre kell megfelelni. Az implementálást rendszerint a tagállamok belső jogszabályainak módosításával, hatályon kívül helyezésével vagy új jogszabályok hozatalával érik el.
Vélemény, ajánlás: Ezek az aktusok nem rendelkeznek kötelező erővel. Lényegük, hogy kifejezzék alkotójuk álláspontját bizonyos kérdésekben.

Döntéshozatali eljárás az Európai Unióban
Legalább 50 különböző döntéshozatali eljárás létezik, amelyeket az egyes Szerződések rögzítenek a döntés tárgyához igazodóan.
1. Klasszikus eljárás
Tanács a Bizottság javaslatára a Parlament véleményének figyelembevételével dönt. A Biztosság javaslatot tesz, a Parlament véleményt nyilvánít, a Tanács dönt. A Tanács a Parlament vélemény-nyilvánítását köteles megfontolni.
2. A Tanács és a Bizottság a Parlament nélkül eljárva dönt
A Tanács a Bizottság javaslatára a Szerződésben meghatározott szavazási arányban (minősített többséggel, egyhangúság szerint) dönt. A Tanács kikérheti a Parlament véleményét, de erre nem köteles.
3. Kooperációs eljárás
A Biztosság javaslatára a Parlament véleményét kikérve a Tanács minősített többséggel közös álláspontot alakít ki. Ezt a Tanács indoklásával és a Bizottság véleményével együtt eljuttatják a Parlamenthez. Ha a Parlament jóváhagyja a közös álláspontot vagy 3 hónap elteltével sem határoz, akkor a Tanács a közös állásponttal egyező jogi aktust fogad el. Ha a Parlament abszolút többséggel elutasítja a közös álláspontot, a Tanács csak egyhangú döntéssel fogadhatja el az aktust.
Amennyiben a Parlament módosításokat javasol, a Bizottság ismét előveszi eredeti javaslatát.
4. Együttdöntési eljárás
Az együttdöntési eljárásban a Bizottság megküldi a javaslatát a Parlamentnek és a Tanácsnak. A Parlament megküldi a véleményét a Tanácsnak. Ha a Parlament módosításait nem fogadja el a Tanács, ebben az esetben nem döntés, hanem közös álláspont készül. A módosítások el nem fogadása esetén egyeztető bizottságot állít fel a Tanács és Parlament. Ha e két intézmény nem tud megállapodni, a jogalkotás megfeneklik, ha megegyeznek, akkor mindkét szervnek meg kell szavaznia az elfogadott szöveget.
5. Egyetértési eljárás
A Bizottság javaslatát a Tanács csak a Parlament jóváhagyásával fogadhatja el. A Parlament ebben az esetben módosítást nem tehet, vagy elfogadja, vagy elveti a javaslatot.

Az Európai Közösség alapszabadságai
- Áruk szabad mozgása;
- Letelepedés szabadsága;
- A munkavállalók szabad mozgása, a személyek szabad mozgása;
- A szolgáltatásnyújtás szabadsága;
- A tőke szabad áramlása;

Ancien régime
fr. A francia polgári forradalom (1789) előtti hűbéri önkényuralmi államrend

Citoyen
fr. állampolgár