Vásáry Tamás

Liszt Ferenc - a médium és a média

I. A sokarcú Liszt

1. ábra

2. ábra

3. ábra

4. ábra

5. ábra

6. ábra

Gyakran merül fel a kérdés egy-egy alkotó esetében: hogyan lehetséges, hogy mint művész és mint ember ilyen különböző képet mutasson? A legjobb példa erre a Liszthez legközelebb álló kortárs zseni, az istenekről szóló muzsikájában istenire, emberi mivoltával rácáfoló Wagner. Nos, Liszt esetében művei nem szolgálnak cáfolatul, ellenkezőleg, hű portrét festenek alkotójukról. Gondoljunk csak néhány festményre, képre, rajzra vagy akár karikatúrára: Liszt mint zenefejedelem, a nők bálványa, az abbé, a jóságos ősz mester tanítványai körében, a kortárs műveket bemutató karmester. De mind e vizuális ábrázolásoknál hívebb és hitelesebb az, amit halhatatlan zenéjében hallhatunk, és hallatlan játékában hallottak. Ennyi formában, színben megmutatkozó sokféleség láttán joggal kérdezhetjük: vajon egyetlen emberről, avagy a mindenkiről szóló ábrázolások- é ezek?

7. ábra

"Mi csupán egy-egy színei vagyunk a napfénynek. Liszt viszont maga a napfény, ami az összes színt magában egyesíti."

Tudjuk, minden emberben más és más arányban, potenciálisan ott van minden tulajdonság. Egyesek napvilágra kerülnek, mások homályban lapulnak. Lisztnél széles vászonra vetítve, rivaldafényben, lenyűgöző módon nyilvánul meg az emberi tulajdonságok, képességek, különbözőségek elképesztő sokasága - és ezt halljuk zenéjében is. A mai alkalom sugallja: Liszt a mindentudás egyetemes zenei jelensége. Ez teszi képessé arra, hogy magába szívja és kivetítse előző korok művészetét, saját kora alkotásait, sőt megjósoljon eljövendő stílusokat.