Vásáry Tamás

Liszt Ferenc - a médium és a média

Az élő zongorajátékkal illusztrált előadás a zenetörténet egyik legnagyobb egyéniségét idézi meg, Liszt Ferenc intenzív életének, szenvedélyes személyiségének összetett világába nyújt betekintést. Az alkalom sugallja a meghatározást: Liszt Ferenc a mindentudás egyetemes zenei jelensége. Ez teszi képessé arra, hogy magába szívja és kivetítse előző korok művészetét, saját kora alkotásait, sőt hogy megjósoljon eljövendő stílusokat. A gondolatmenet középpontjában a h-moll szonáta elemzése áll, amelyet a művész önarcképének tekinthetünk.

I. A sokarcú Liszt
Lisztnél széles vászonra vetítve, rivaldafényben, lenyűgöző módon nyilvánul meg az emberi tulajdonságok, képességek elképesztő sokasága - és ezt halljuk zenéjében is.

II. A kortársak médiuma - a jövő hírnöke
Amit ma a rádió, a televízió és a hangfelvétel tesz, azt Liszt a maga korában egy személyben valósította meg. Úgy nyúlt egy-egy szerző műveihez, hogy azok méltó és tökéletes médiuma, közvetítője lett.

III. Társművészeti inspirációk
Liszt nemcsak Európa tájait örökítette meg zongoradarabjaiban, de bejárta a festészet, a szobrászat, a költészet birodalmát, és - mint a mindentudás reneszánsz mestere - az ott szerzett leginspirálóbb benyomásairól beszámol a kottalapjain.

IV. A h-moll szonáta: Liszt önarcképe
Liszt egyik főműve, a h-moll szonáta címe akár Faust-szonáta is lehetne - az elemzés amellett érvel, hogy miért törvényszerű, hogy a mű végül mégsem lett így elkeresztelve.

1. A mitikus kezdet: Faust színre lép
2. Az önarckép kikerekedése: Mefisztó és Margit
3. Faust meghasonlása
4. A kóda

Tovább