Mint egy kispárna

Nem történik semmi, drágám - sikoltott rá az Albert Einstein Bizottság az alvó lakókra, és úgy tűnik, ezzel sikerült őket magukra (és ránk) ébreszteni.

Leo rögvest az udvari napfénybe futott, megörült az új zseléjének, gyorsan magára is kente. Érdekes, reggelente nem szeretnek alaposabban tisztálkodni a lakók, csak egy kis optikai tuning, máris indulhat a nap. (Vajon ez jellemző az egész magyar lakosságra? Ez sok mindent megmagyarázna.) Ágica nem érhette meg, hogy Leo ébressze csókkal, mert a fiú belefeledkezett a szemeteszacskók számolgatásába.

Katka máris elkezdte az álmodozást pitékről, emeletes palacsintákról, Milo megelégedett egy fokhagymás pirítóssal, ha már nincs soha el nem fogyó disznósajt. Ezt tegnap Frenki ajánlotta kérésnek, aki mivel a lányok nem tértek még magukhoz, gyorsan rávette őket, hogy holnap tatárbifszteket egyenek, a pacalt úgy tűnik, későbbre tartogatja.

Indián és Marcsi nem volt hajlandó felkelni, ("olyan a szemed, mint egy kispárna" - szólt rá a hangszóróból Dzsambó Stivin, még jó, hogy a női agyvelőig nem jutottunk el.) No, erre a rettegő ápolónő mégis kivánszorgott cigizni. "Húz ki a szívem, olyan jó idő van..." - köszönt rá Katkára. Marcsi, ne olyan hevesen, a Seychelles-szigeteken még jobban süt a nap!