Mintha a Marson jártunk volna, pedig el sem hagytuk Magyarországot - képek

Marsbéli táj

Már az utolsókat rúgta a tél, a tavasz pedig csak lassan közeledett, amikor idén felkerekedtünk, és kicsit körbenéztünk a Vértesben, Csákvár és Gánt környékén, írja az Origónak Pénzes Gyöngyvér. Az időjárás javulásával és a természet „berobbanásával" azonban az itteni programok még sokkal színesebbek lehetnek, így érdemes erre kanyarodva akár rövidebb sétákat is tenni.

Szombaton nem túl korán érkeztünk meg Csákvárra, és a tervezett programunk sem volt túlbonyolítva: egy tanösvény bejárása után sétálunk egyet a belvárosban, megcélozzuk a helyi (egyébként óriási népszerűségnek örvendő) cukrászdát, és beülünk egy lélekmelengető vacsorára az egyik helyi étteremben.

A Haraszt-hegyi tanösvény Csákvár végéből indul, összesen 3,5 kilométer hosszú, és ugyanide érkezik.

Szintkülönbségben 150 métert kell le és felmenni, cserébe több szép kilátópont is útba esik. Itt érdemes akár egy magunkkal hozott ebédet is elfogyasztani, ahogy mi is tettük a szeles idő ellenére. A tanösvény bejárására a legjobb időszak talán a május lehet a számos, itt megtalálható növény virágzása miatt.

Délután besétáltunk a városba, ahol egyébként bőven akad látnivaló. A római katolikus templom, a Tűztorony, a Fazekas Emlékház, vagy a Geszner-ház, illetve az Esterházy-kastély (amelynek jelenleg a parkja szabadon látogatható) mind-mind érdemes lehet a megtekintésre.

Ahol vöröslik a föld

Vasárnap, a nem túl korai kelés után a gánti Bauxitbányászati Múzeum és Földtani Park felfedezése volt a fő célunk. Gánton utoljára jó pár évvel ezelőtt jártunk, még az Országos Kéktúra-teljesítésünk hajnalán, amikor egy elég kimerítő túranap után csak a szokásos cél lebegett a szemünk előtt: energiapótlás meleg étel formájában és a szállás mielőbbi elfoglalása. Feszes időbeosztásunk miatt akkor elkerülte a figyelmünket a bauxitbánya meglátogatásának lehetősége, így most mindannyian szerettük volna komótosabban bejárni.

Mi a faluból sétáltunk fel a sárga jelzésen. Ez a kis körtúra mintegy 6 kilométer hosszú, így mindenki számára teljesíthető, de a földtani park kocsival is elérhető, ha valakinek épp sietősebb. Ezen felül hosszabb körtúrát is lehet tenni, de a parkban egy-másfél órát mindenképp érdemes elidőzni.

A park látogatása belépődíjas, ennek fejében végigjárhatjuk az egykori bányagödröt, betekinthetünk egy régi tárnába, amelyben a bányászathoz használt régi eszközök is fellelhetőek.

A régi bánya területén egy 13 megállós, 3,5 kilométeres tanösvényt is bejárhatunk, melyhez kapcsolódik egy QR-kóddal leolvasható kvízjáték is. A tanösvény táblái bevezetnek minket a környék és a bánya múltjába, illetve megtudhatjuk, milyen ásványok és kőzetek találhatóak a területen.

A színek kavalkádja minket még úgy is elvarázsolt, hogy hiányzott a tavaszi, erősebb színvilág. Néha úgy éreztük, mintha egy Marson járnánk. Bár a bánya területe nem nagy, érdemes bejárni keresztül-kasul, felfedezni a színárnyalatokat, formákat, mélyedéseket. Mi is így tettünk.

Maga a bánya egykor Európa legnagyobb bauxitkitermelő helye volt,

amelyet 1920-ban fedezett fel Balás Jenő bányamérnök – a múzeum és a park is róla van elnevezve. Pár éves előkészítés után meg is kezdték a kitermelést, a 30-as években pedig már a világ legnagyobb bauxitbányái közé tartozott. A legtöbbet az ötvenes években termeltek itt, összesen 10 millió tonna bauxitot exportáltak innen szerte a világba. Az utolsó külszíni fejtés a nyolcvanas években indult és fejeződött is be – eddig volt nyereséges a kitermelés. Ennek a helyén van a mai látogató park.

A környéken természetesen túraútvonalak is vannak bőven, így nincs akadálya a hosszabb túrák tervezésének és a környék sokkal alaposabb bejárásának sem. A tömegközlekedés jó, busszal és vonattal is megközelíthető, így kiváló túracélpont lehet.