A sziget, ahol minden kicsi, de a szívek és a mosolyok nagyok

Panoráma Vallettából a Három Város egyike, Birgu felé

„Nem tudom, miért, de Máltát vad, sziklás hegyvidéknek képzeltem, holott jól tudtam, hogy fátlan-pálmátlan síkság vagy dombvidék, hol tavasszal rendkívül sok articsóka terem" – olvasom a repülőn Faludy György Másfél év Máltán című novellájában. A máltaiul Nyárfát jelentő Luqa helység repterén így felkészülten landolok: fákra és árnyékra nem számítok, nyárra annál inkább. A szikrázó napsütésben távolsági busszal indulok a sziget közepe felé, bár a „távolsági" jelzőn elmosolyodom, mert Máltán minden kedvesen kicsi. A buszok, az emberek és a távolságok is.

A türelmünk viszont nem árt, ha nagy, úgy könnyebb megszokni, hogy a menetrend itt nem több, mint szórakoztató olvasmány, amellyel gyorsabban telik a várakozás a megállóban. A valós indulás lutri, de ha közelít a jármű, érdemes integetni a sofőrnek, hogy biztosan meg is álljon.

Leszálláskor utastársaim magabiztosan mutatják, merre sétáljak tovább a szállás felé – kár, hogy rossz irányra tippelnek.

Msida tanács szélétől így feleslegesen gyalogolok Birkirkara tanácsig. Málta ugyanis települések helyett hivatalosan tanácsokból áll: 68-ból, plusz 16 minitanácsból. Utóbbiak még a kicsi tanácsoknál is kisebbek. A tanácsnevek jelentése alapján A halász lakhelyétől A folyóvízig megyek el tévedésből, de útközben legalább gyönyörködöm a burjánzó kaktuszokban és a tarka macskákban.

Látkép Sliema vízparti sétányáról a szemközti főváros, Valletta felé Forrás: Dr. Szász Adrián

Az este már Sliema (Béke) kikötőjében ér. Itt először egy The Point (A pont) nevű bevásárlóközpontot keresek, ami komédiába illő kérdezz-felelekhez vezet.

Én: „Jó estét, nem tudja, merre van A pont?" Járókelő: „Miféle pont? Ne hülyéskedjen már!"

Az mondjuk otthonérzést ad, hogy Sliema több pontja is balatoni városkára emlékeztet, csak a parti sétányról itt a túlpart középkori építményei (Manoel-sziget, illetve Valletta) látszanak. Vitorlások parkolnak a vízen, a napszemüveg és a kalap az emberek „fejéhez nőtt". Az erősen tűző napot viszont hőérzetben prímán ellensúlyozza a tenger hűsítő hatása.

Jellegzetes vallettai házfalak a hagyományos máltai, színes, zárt erkélyekkel Forrás: Dr. Szász Adrián

Ha úgy egyébként minden út Rómába, akkor Málta szigetén minden út Vallettába vezet. Legalábbis annak, aki busszal járja be a környéket, jó igazodási és átszállási pont az EU legkisebb fővárosa. Itt időzni is érdemes, mert fantasztikus hangulata van! Nevét az alapítójáról, Jean Parisot de La Valette provence-i johannita lovagról és nagymesterről kapta.

Éltek itt arabok, ostromolták a törökök, birtokolta Napóleon, igazgatták a britek, és ez még csak töredéke a város és a sziget elképesztően változatos történelmének.

Aki pezsgő Vallettára vágyik, hétfőtől szombatig jöjjön; aki a város nyugodt énjével barátkozna, vasárnap érkezzen. A jellegzetes építészetben, a színes ajtókban és erkélyekben ekkor zavartalanul gyönyörködhetünk. A 6315 lakos valamelyike szívesen mesél is, ha kérdezzük.

Panoráma Vallettából a Három Város egyike, Birgu felé Forrás: Dr. Szász Adrián

Birgu, olasz nevén Cittá Vittoriosa (Győztes város) a Vallettával szemközt fekvő Három Város egyike. Ugyanúgy van kikötője és erődje (Fort St Angelo), mint Vallettának (Fort St Elmo), és elragadóan takarosak a dimbes-dombos, szűk utcácskái, az egyedi utcanévtáblái és a portákat díszítő vallási relikviái.

Birguban egy fokkal intimebb élmény a helyiek között sétálni, mint a tőle egyórányi buszútra fekvő Mdinában, pedig utóbbit hívják a Csendes városnak.

Én inkább a szép utcalámpák hazájának nevezném a régi fővárost, amely egy kicsit túlzsúfolt turistákkal.

Autókat nem engednek be, ám egy-egy szelfiző csoport minden történelemillatú sikátorból előtűnik, meg-megzavarva az időutazást.

Csendélet a Csendes Városban, Mdinában – már amikor tényleg csendes Forrás: Dr. Szász Adrián

Ha még autentikusabb környékre vágyunk, induljunk délkeletnek, Marsaxlokk (Délkeleti kikötő) felé! Ide tartva terven kívül leugrom a buszról Tarxien (Nagy kő) tanács területén, ahol Gábriel arkangyal eljövetelét ünneplik.

Kék-sárga ünnepi díszekbe öltözött a városka: aranyozott oszlopok, szobrok, azúrszín szalagok, mély vallásosságról árulkodó díszlet, amerre a szem ellát.

Szívesen maradnék és ámuldoznék itt egy fél napot, ám az újabb érkező buszra visszaszállok Marsaxlokk felé – ki tudja, mikor jön a következő. Még éhen maradnék, pedig a halászfaluba tengeri finomságokat fogyasztani érkezem. A kikötőben ringatózó színes hajócskákat nézve pompásan csúszik a kagyló és a kardhal.

A tarkabarkára festett csónakok, kishajók nélkül elképzelhetetlen Marsaxlokk kikötője Forrás: Dr. Szász Adrián

Mégsem itt eszem a legfinomabbat, hanem már újra Sliemában, a Ta' Kris nevű étteremben, a tulajdonos Kris által is üdvözölve. A máltai halászlé elképesztően gazdag, sűrű tengeri halragu, szó sincs leveses állagról.

De a grillezett, olívás-paradicsomos szósszal és grillzöldségekkel tálalt Lampuki – hawaii nevén Mahi-mahi – is mennyei.

Magyarul aranymakrahalnak hívják ezt a vándorló halfajt, amely minden évben csak akkor halászható, amikor Málta partjaihoz ér a raj, tehát szezonális fogás az étlapon. Kifogtam! Desszertnek elém varázsolnak egy négyféle édességből álló válogatást. Nagy szem eper kíséri a kannolit (ricotta alapú krémmel töltött tésztarolád), a helwát (pirított mandulából készült, élesztőállagú massza), az imqaretet (máltai csokis „rétes") és a pisztáciás vaníliafagyit.

Máltai desszerttál: eper, pisztáciás vaníliafagylalt, imqaret, kannoli, helwa Forrás: Dr. Szász Adrián

A finomságok mellett a Kék-lagúna tengervízének színe is igazi „hűha-élmény". Comino (jelentése: Fűszerkömény, valaha sok termett itt belőle) szigetére hajózom, hogy lássam ezt az idilli tengeröblöt. A hajón egy önjelölt idegenvezetőtől megtudom, hogy

a máltai kereszt fecskefarok-formájú nyolc sarka azt a nyolc boldogságot jelképezi, amit Jézus Krisztus hirdetett.

A bácsi kaktuszfüge-pálinkával is megkínál, de csak beleszagolok az üvegbe, mert kell a józanság a túrához, amit napozás helyett a Kék Lagúna feletti sziklákra teszek. A surranó gyíkokat követve szebbnél szebb panorámákba „botlom".

A Kék-lagúna vizének valószínűtlenül kék árnyalatai egy szikla tetejéről Forrás: Dr. Szász Adrián

Volt már szó kaktuszokról, macskákról, halakról, gyíkokról – de milyenek Máltán az emberek? Bár testmagasságra kicsik, a szívük és a mosolyuk hatalmas! Mindenhol biztonságban éreztem magam köztük, egy percig sem voltam egyedül. Kiválóan tudtunk angolul csevegni, ami a máltai mellett az anyanyelvük is.

Díjazták, ha fotóztam őket vagy a portájukat.

Cserébe mindegyiküknek megígértem, hogy visszajövök, azt a rendkívül sok articsókát, amiről Faludy írt, úgyis elfelejtettem megkóstolni.