Két lenyűgöző várat is megnéztünk egy túra alatt - képek

13. Kilátás a vár legmagasabb pontjáról

A novemberi túrázás sokakat elrettent a korai naplementékkel és a barátságtalan időjárással, mi azonban szeretünk ilyenkor is kimozdulni. A ködös-párás erdőjárás, a közelítő tél illata az erdőben, a kevesebb túrázó mind olyan dolgok, amelyek vonzóvá teszik a barangolást a természetben. Mivel eddig teljesen kimaradt a bejárt vidékek közül, a Karancs-Medves felé vettük az irányt. A második napra tervezett túrát ugyan elmosta az időjárás, de a rögtönzött programunk is nagyon jól sikerült.

Túránkat szombaton délelőtt indítottuk a Dunakanyarból, és két óra alatt elértünk az eresztvényi látogatóközpont parkolójához. Az impozáns épület még nem volt nyitva, de ha valaki segítséget kérne az itteni programjai megtervezéséhez, azt egyébként itt megteheti. Ráadásul a túra után sem sem volt rossz itt kávézni egyet.

Az alábbi képre kattintva galéria nyílik!

Előre letöltött útvonalat követve nekivágtunk az aznapra tervezett 14 kilométeres túránknak, amelyben két vár és sok erdő felfedezése szerepelt (ezt az útvonalat követtük). Az időjárás közepesen elviselhető arcát mutatta: ködös-felhős, de csapadék- és hidegmentes délelőtt indultunk a somoskői várhoz, amely alig pár kilométerre található onnan.

A ködben elbújt vár már Szlovákiában található, épp a határ mellett, a Cseres-hegység tájvédelmi körzetben.

A 13. század második felében emelt épület belépődíjas, de felmenni mindenképp érdemes. A kis vulkáni csúcsra épült várból több helyről is látványos panorámát élvezhetünk, s a felfele vezető ösvényen a Petőfi kunyhóba is bekukkanthatunk (a kunyhó Petőfi látogatásának emlékére épült.)

A vár körbejárása után pár lépcsőfok lefelé, és egy újabb érdekességet nézhetünk meg: a bazaltorgonát. Ez a bérihez hasonlóan európai ritkaságnak számít, a 16 méteres bazaltoszlopok ugyanis hajlott formát vesznek fel. A tanösvényen (és egyben a túraútvonalunkon is) tovább sétálva egy hatalmas kőtengert is szemügyre vehetünk.

Kellemes kezdet után a túraútvonal a vár körül kanyargott, és jó nagy kanyart megtéve kerülte meg a várat, majd tért vissza Magyarországra (a mobilalkalmazás igen nagy segítségünkre volt itt is). Útközben egy kőparktanösvényt is bejárhattunk, amely a környék jellegzetes kőzeteit mutatja be.

Innen kicsit megszaporáztuk a lépteinket, mert még igencsak a túra elején jártunk.

Az erdőn átvágva leginkább abban reménykedtünk, hogy mire átérünk Salgó várába, felszáll a köd, és látunk fentről is valamit az egyébként tényleg vadregényes környékből.

Rövid túraútvonalunk addig is tartogatott még néhány érdekességet.

Elhaladtunk a Margit-bánya mellett, ahol több táblán is olvashatunk információkat az egykor itt működő kőbányáról és az itt futó kisvasútról. Nemsokára pedig egy kis bányató kékje vonta magára a figyelmünket, ami igazi meglepetés volt. A Közép-bánya tóban édesvízi medúzák is élnek, de a bazaltszikfalfallal határolt tó partja is különleges atmoszférával szolgál.

Továbbhaladva és némi emelkedést legyűrve hirtelen Salgó vára alatt találtuk magunkat. Itt azért már megszaporodott a turisták száma, hiszen a vár egy sokkal rövidebb útvonalon is megközelíthető. Örömmel nyugtáztuk viszont, hogy

az alig előforduló köd ezúttal nem takarta el a kilátást, amely egyébként csodálatosan szép minden irányba.

A vár a 13.században épült, Petőfi itt is járt (az emléktábla mellett Salgó című verse erről tanúskodik). A várat a nyolcvanas években kezdték fel feltárni és felújítani, hogy megmentsék a pusztulástól. Látogatása ingyenes, és ha erre járunk, kötelező felvenni a látnivalók listájára.

Miután bevettük a várat, és a hideg szél lekergetett, már csak pár kilométerre voltunk az autótól. A túra végén azonban sikeresen eltévedtünk, mivel benéztünk egy-két jelzést. De soha rosszabb eltévedést: az egyre halványabb fényben meseszép erdőszakaszokon, fenyveseken keresztül barangoltuk.

Mire betájoltuk magunkat, egy alagút elé vitt minket a túraösvény.

A helyiek által „Dunelnek" nevezett alagútba éjszaka fejlámpa nélkül egészen biztosan nem mennék be (egyedül fejlámpával sem), de így maradandó élmény volt átsétálni a mintegy 200 méter hosszú alagúton, amelyet egykoron kőszállító kisvasút miatt építettek az erdő közepén.

A másnapi túraterveinket elmosta az eső és a pára, amely egész napra tartósnak ígérkezett. Szerencsére kocsival voltunk, így gyorsan újraterveztük az utat, és Garáb felé vettük az irányt. A szép fekvésű falucska egyik jelenlegi fő látnivalója a világ legnagyobb hangtálja és az ehhez kapcsolódó hangfürdő programok.

Az alábbi képre kattintva galériát nézhet!

A Juhász György által létrehozott kis szentélyben egész nap zajlik az idegenvezetés, ahol bemutatják a hangtálat, az itt alapított Mahayana Egyházat, egy csendes elvonulási helyszínt fantasztikus kerttel, pávákkal, Buddha-szoborral fűszerezve. Az itt szervezett programokra érdemes előre bejelentkezni, ha pedig valaki hosszabb elmélyülésre vágyik, érdemes megszállni is az aprócska, de festői nógrádi faluban.