A nagymarosi szelídgesztenyések országszerte híresek voltak a maguk fénykorában. A gesztenye kiváló minőségét jelzi, hogy a piacon nagy perpatvart okozott, ha a nagymarosiként árult gesztenyéről kiderült, hogy mégsem az.
A fákat azonban pár éve Kínából származó kéregrák támadta meg,
ami a populáció jelentős pusztulását okozta. A helyzet nem teljesen reménytelen, de ehhez tenni is kell.
Zeller Zoltán szívügyének tekinti a gesztenyések további sorsát, a tanösvény kiépítése és kialakítása is – többek között – az ő nevéhez és egy sikeres pályázathoz kötődik. Egy verőfényes őszi délelőtt az ő vezetésével vágtunk neki a tanösvény körbejárásának.
A körtúra hét kilométer hosszú, fotózással, táblák bogarászásával és egy-két megállóval is bőven teljesíthető 3 óra alatt.
Ha túljutunk egy komolyabb kaptatón, gyakorlatilag egy szinten haladva álmélkodhatjuk végig az út erdő melletti szakaszát. Csodás kilátópontok nyílnak a környező településekre, hegyekre, a Dunára, a Visegrádi várra és a Szigetcsúcsra.
A tanösvény tájékoztató tábláit nagy gondossággal állították össze, és többféle aspektusát is bemutatják, hogyan „vehet részt" egy gesztenyés egy település, az élővilág, az emberek életében.
Nagymaroson a hegyek tagolása miatt a terep tökéletes helyszínt biztosított a gesztenyések kialakulásának. Az északi lejtőkön emiatt kialakult időjárás, illetve a savas talaj olyan egyedülállóan jó környezetet teremtett, ami általában ettől sokkal magasabb területeken szokott megvalósulni.
Üröm az örömben a kéregrák megjelenése, amivel jelenleg is komoly harc folyik. A fák egy bizonyos fajta oltással ugyan kezelhetőek, de ehhez sokkal alaposabb és gondosabb ápolás szükséges, amire jelenleg nincs keret. A gesztenyések sorsa elég erőteljesen függ attól is, hogy mennyire korlátozzák a település beépíthetőségét, jelenleg ugyanis sok belőlük magánkézben, illetve önkormányzati tulajdonban van.
A gesztenyések rendkívül változatos élővilágnak adnak teret. Mint megtudtuk, élőterülete valahol az erdő és a gyümölcsös közé helyezhető el. Vannak például olyan gombafajok, amik csak itt teremnek meg. A jellemző rovarpopulációról és az itt élő állatok sokaságáról (kétéltűek, madarak és emlősök) a sűrűn elhelyezett, részletgazdag táblákon sok-sok információt kaphatunk.
A tanösvényen végigporoszkálva szép számban találhatunk már halott, sokszor száz évnél is idősebb fákat, magoncokat és csemetéket is. A közhiedelemmel ellentétben
a halott fák is rendkívül fontos részét képezik egy erdős társulásnak.
Bár a legtöbb halott gesztenyefa esztétikailag nem feltétlenül vonzó, odvaik tökéletesek madárfészeknek és „rovarhotelnek" egyaránt, így jó pár évig jó szolgálatot tehetnek egy adott ökoszisztéma fenntartásában.
S hogy mit hoz a jövő? A gesztenyésekkel kapcsolatban egy mondat hangzott el rengetegszer: egy halott gesztenyésből lehet újat létrehozni, de egy beépített terület már sosem lesz alkalmas arra, hogy abból újra egy élő gesztenyés lehessen.
Fontos tudnivalók
A tanösvény első táblája a nagymarosi révnél, a halassal szemben található. Jelenleg a tizedik tábla hiányzik, mert felgyújtották, de hamarosan pótolják. A tanösvény kellemes sétával mintegy 3 órás körtúrává alakítható. Meredek kaptatóval kezdődik, így aki nehezen birkózik meg a hirtelen magasság emelkedéssel, vegyen magához túrabotot. A túra java része az erdőben zajlik, ahol a környezetet óvni kell.Ha a Gesztenyés tanösvényről szeretne megtudni még több érdekességet, ezt az oldalt érdemes felkeresni.