Az egyik legszebb tájunknak még a köd is jól áll

Vágólapra másolva!

A páratlan dunakanyari panorámák ígérete csalogatott ki bennünket a börzsönyi csúcsokra, csakhogy a meteorológusok jóslata nem vált be teljesen, délutánra sem akart felszakadozni a köd. Nekünk viszont bejött a ködbe burkolózó erdő, a kontúrjait vesztett táj látványa. A túra végére pedig néhány kóbor napsugár is megérkezett.

Joó Annamária,

Turista Magazin

Vágólapra másolva!

Magyarország utazás Verőce Börzsöny Dunakanyar túrázás Nagyirtáspuszta Kóspallag

Tervezett körtúránk kiindulópontjához, Nagyirtáspusztára Verőce-Kóspallag felől érkeztünk. Autónkat a Szent Orbán Erdei Hotel melletti parkolóban hagytuk, ahová viszonylag keskeny, de jó minőségű aszfaltút vezet, amely végig ki van táblázva. Innen a zöld kereszt jelzésű turistaúton indultunk el első kilátópontunk, a Nagy-Sas-hegy csúcsa felé.

Forrás: Turista Magazin/Somogyvári D. György

A semmi határán

Rövid, murvás útszakasz után az erdészházat megkerülve vágtunk neki az erdei túrának. Nem túl megerőltető emelkedő következett, talpunk alatt sárgásbarna, pusztuló levélszőnyeg borította a talajt. Körülöttünk kopasz, imbolygó bükkök magasodtak a süvítő szélben és az enyhe ködben, léptek surrogtak az avarban. Igazi léleknyugtató séta.

Miután rátértünk a zöld sáv jelzésre a Nagy-Sas-hegy oldalában, megváltozott a növényzet. Alacsonyabbak és tömörebbek lettek a fák, inkább a cserjék, bokrok uralták a terepet. Pár kisebb kanyar következett, és már a zöld háromszög jelzésű

meredek, szűk ösvényen, mohás kövek között

kaptattunk a csúcs felé. Sűrűbb ködfátyol ereszkedett a tájra. Kicsapódó pára kövér cseppjei hulltak a gallyak közti magasból a síkos földre. Néhány méter izzasztó emelkedőt leküzdve elértünk a Nagy-Sas-heg 609 méteres csúcsára, és elénk tárult – a semmi.

A máskor csodás panorámából most tényleg semmit sem láttunk. A Börzsöny déli lankái és a Só-hegyi-rét teljesen ködbe vesztek. Köd előttünk, köd utánunk. De minket ez nem zavart, mert már a felfelé vezető út is nagy élmény volt.

Iszonyú jól nézett ki, ahogy a köd a hegycsúcs felől beszűrődött a fák, bokrok közé.

A ködülte hegytetőn lenni pedig olyan érzés volt, mintha a semmi határára érkeztünk volna.

Ugyanazon a meredek ösvényen, amelyen feljutottunk a Nagy-Sas-hegyre, visszaereszkedtünk a zöld jelzésig, majd néhány száz métert gyalogoltunk a Nagy-rétig. Sűrű köd lepte el a tisztást, szürke lett a világ. A nedves félhomályból magányos fák kontúrjai bukkantak elő, mintha mindent puha pólyába csomagolt volna a pára. Az öreg tölgyek ágai recsegtek-ropogtak a feltámadó szélben. Nem volt félelmetes vagy horrorisztikus a ködbe vesző rét, inkább szelíd és mélabús.

Egyedi panoráma

A következő csúcson, a Só-hegyen (584 méter) még mindig a tejfehér semmit nézhettük a horizonton. De nem bántuk meg, hogy feljöttünk, mert az ide vezető út szintén szép, erdős részen vitt keresztül. Innen a zöld sáv jelzésen lefelé haladtunk a Lengyel-rétek tisztásáig, ahol már az idő is tisztulni kezdett. Húzósabb, szuszogtató emelkedő következett, majd a zöld háromszög jelzést követve elértük harmadik kilátópontunkat, a Kopasz-hegy (539 méter) ormát. Ezen a páratlan fekvésű magaslaton ízelítőt kaptunk abból, hogy miről is maradtunk le korábban.

A Só-hegyről még mindig csak a semmit nézhettük Forrás: Turista Magazin/Joó Annamária

A kúp alakú, sziklás orom már-már alpesi panorámával lepett meg. A kopasz tetőn álló kereszt mellől a Börzsöny hullámzó lankái – még a ködös idő ellenére is – lenyűgözőek voltak. A távolban a Duna kanyargó csíkja is feltűnt. Az egyedi panorámának és a Kopasz-hegy népszerűségének tudtuk be, hogy míg utunk során eddig egyetlen kirándulóval sem találkoztunk, itt rögtön öttel is összefutottunk.

A Kopasz-hegy panorámája még ködben is szép gazin/Joó Annamária

A Kopasz-hegyen kavargó erős szél nem csupán a felhőket kergette szét az égen, de minket is majdnem leröpített, így jobbnak láttuk, ha mielőbb továbbállunk. Visszabaktattunk a Lengyel-rétekig, ahol becsatlakoztunk a zöld kereszt jelzésbe, amely végigvezetett a látványos Bükkös-árkon. A Bezina rétnél átváltottunk a piros keresztre, és egy enyhe emelkedőn

25 perc alatt elértük a transzbörzsönyi kisvasút nagyirtáspusztai állomását.

Ennek közelében, a piros kör jelzésen érdemes kis kitérőt tenni a Vasas-kúthoz, amely igazából nem is kút, hanem forrás. Vize iható, kőépítménye mutatós, és szép, rendezett környezet veszi körül.

A vasúti vonal vége előtt rákanyarodtunk a sárga és zöld keresztre, és a köves úton alig néhány perc múlva megérkeztünk oda, ahonnan elindultunk, a Szent Orbán Erdei Hotel parkolójához. 14 kilométert gyalogoltunk, felkapaszkodtunk három csúcsra, láttunk ködbe vesző erdőket, réteket és panorámákat, rácsodálkoztunk a Kopasz-hegy kilátására, szóval ezúttal is megérte csatangolni a Börzsönyben.