Ennyi csókolózó embert még sehol nem láttam

Világos hajú külföldi nőként nem olyan nehéz érvényesülni a forgatagban

A múlt hétvégén véget ért Rio de Janeiró-i karnevál egészen más volt, mint ahogy elképzeltem. Szambatudásra nem volt szükség, kosztümből viszont mindennap másik kellett. A végén pedig nem ártott pár nap szabadság. Helyi barátaim segítségével tapasztalhattam meg, miért ez a karnevál a világ egyik legjobb bulija.

A karnevál második napján, reggel tizenegykor még a nappali kanapéján ébredeztem, amikor szállásadó barátom teljes farsangi kosztümben rám kiáltott:

Öt perc múlva indulunk a buliba, készülj!"

A nyitónapi dínomdánomtól még mindig kábultan a párnám alatt győzködtem magam, hogy egészen biztosan csak viccel. Nem viccelt.

Pontosan öt perc múlva nagyot nevetett rajtam, és egyszerűen otthagyott. Megmondta, melyik téren kell majd több tízezer ember között megtalálnom, és figyelmeztetett, hogy ne felejtsem otthon a telefonom. Ja, és kapcsoljam ki a ventilátort, mielőtt elmegyek.

Reggeli buli a pálmafák között Forrás: Darányi Lea

A karnevál alatt minden jól működik

A farsangi mulatság alatt teljesen más arcát mutatta a város és a benne élők, mint amit a három itt töltött hónapom során megszoktam. Az időhöz általában sajátosan viszonyuló brazilok most óramű pontossággal érkeztek a bulikba. Akár reggel 7-kor is.

Mert ugye karneválkor az is normális kezdőidőpont. Az egyébként kaotikus városban pár napig minden szervezetten és tökéletesen működött.

Nem volt hiány kukában, éjjel-nappal járt a metró, mindig volt mobil vécé a közelben,

és még csak iszonyatos sorok sem kígyóztak előtte.

Az ember úgy nő fel, hogy irigykedve tekint azokra, akik már jártak a Rio de Janeiró-i karneválon. Egyrészt mert Brazília messze van és egzotikus, másrészt mert nem éppen pénztárcabarát a túra Magyarországról. A retúr repülőjegyárak 200-300 ezer forint között mozognak, a karnevál ideje alatt a legolcsóbb hosztelekben öt-nyolcezer forint egy hálótermi ágy egy éjszakára, ami a duplája a szokásosnak, ráadásul sok helyen kötelező az egész esemény idejére foglalni.

Senki sem késik a karneváli bulikról Forrás: Darányi Lea

Sehol egy pucéran szambázó párducnő

Leegyszerűsítve, a karnevál két fontos elemből tevődik össze. A világ elsősorban a különféle fizetős műsorokat ismeri, ilyenek a szambaiskolák bemutatói. A hivatalos adatok szerint 578 szekció volt ebben az évben a Sambadroméban. Ennek alapján

azt hittem, a város minden pontján egy szál semmiben popsit riszáló hölgyekkel találkozom majd,

hatalmas dísszel a hátukon. Aztán kiderült, az üres pénztárcájú halandó nem botlik lépten-nyomon ilyen hölgyekbe, ők ugyanis nem adnak ingyenshow-t az utcákon.

Őket csak a tévében láthattuk Forrás: AFP/Yasuyoshi Chiba

A legtöbb ember számára tehát nem erről szól a híres riói móka, hanem az ingyenes blocóról, amely magyarul nagyjából háztömböt jelent. Meghirdetett helyszínen és időben összegyűlnek a zenészek, táncosok és a bulizni vágyók, majd a környező háztömbök körül menetelnek zenélve-táncolva pár órán vagy akár egy egész napon keresztül. Idén 451 hivatalos blocóban lehetett teljesen ingyen mulatni.

A blokkok különféle témák köré csoportosulnak. Idén volt például

szambásított Beatles, playboyparti, szinglibuli, szabad a csók

bloco, de még takarodjon az elnök blokk is. Temer elnöknek egyébkent saját dala is született, valószínűleg nem tenné boldoggá, ha hallaná. A politikai helyzet az elmúlt hónapokban elég forróvá vált Brazíliában. A "Fora Temer!" (Takarodj, Temer!) Rióban nagyjából bárhol, bármilyen formában feltűnik: graffitiken, pólókon, dalokban, random rigmusokban.

A politika is átszőtte az idei karnevált. ”Takarodj, Temer” Forrás: Darányi Lea

Vannak a kreatívok meg a merészek

Furcsának tűnhet, de egyetlen blokkban sem lógtam ki azzal, hogy nem tudok szambázni. Ha az ember mellőzi a helyiek által vicces európai táncstíluselemnek tekintett két mutatóujjal az ég felé lövöldözést, az nagyjából elég is arra, hogy beolvadjon. A kirakatszambát meghagytuk a profiknak, akiket közösen néztünk a tévében döntőzni. Az a szerda, illetve csütörtök volt a két kvázi pihenőnap a karnevál közepén, csupán pár blokk volt aktív.

Én nem öltöztem be semminek, meg is kaptam, milyen unalmas alak vagyok. Mégis ki tudta, hogy ide hacuka is kell? Ez valahogy általában kimarad a híradásból Rióval kapcsolatban.

Pedig a helyiek igen komolyan veszik a jelmezkérdést. Minden napra mással készülnek.

Vannak a kreatívok, és a hozzám hasonló lusták vagy tudatlanok, akikkel az első napon találkoztam is a helyi Ecserin, ahol annyian voltak, mint karácsony előtt bármelyik áruházban. Barátom segítségével az utolsó pillanatban beszereztünk egy kiló csilivili glittert, egy rózsafüzért, egy macskafület és egy vízipisztolyt. Tűzoltásképp.

A színes konfettikben fürdeni is lehetett Forrás: Darányi Lea

A jelmez egyébként tág fogalom. A lényeg, ha jól érzékeltem, hogy az ember vagy kreatív legyen vagy merész. Azaz minél kevesebb ruha, és ezzel arányosan minél több glitter legyen rajtad. A biztonság kedvéért egy szilveszteri csomagot is be lehet készíteni, minden jöhet, ami színes és rumlit hagy. Én legközelebb minimum Superwoman leszek, de a vízipisztolyt megtartom. Mindjárt elárulom, miért.

Szabad a csók

A tömegnyomor Rióban egészen mást jelent, mint Európában. Itt valahogy senkit nem érdekel, ha egy vadidegen izzadt, pucér mellkasa hozzácuppan a testéhez. Ha van egy öt méter széles útszakasz, az emberek biztos a középső háromban táncolnak egymáshoz préselődve. Ezt egyrészt marha nehéz megszokni – bár ha kellően bekattan a ritmus, akkor már nem olyan zavaró –, másrészt jó alkalom a vérprofi piti tolvajok, illetve a könnyed csókra vágyók számára.

Világos hajú külföldi nőként nem olyan nehéz érvényesülni a forgatagban Forrás: Darányi Lea

Tolvajokkal szerencsére nem hozott össze a sors, és egyetlen ismerősömtől sem hallottam rossz sztorikat, de tény, hogy nem távoztak üres kézzel a buliból. A verekedések azonban csúnyák és látványosak voltak.

Nagyjából mindennap végig kellett néznem, hogy egy pasi püföli a másikat,

például mert ránézett a barátnőjére.

Márpedig itt mindenki mindenkire szabad prédaként tekintett. Sose láttam még ilyen hajszát a csókokért (és ennyi megvalósult csókot sem). Majdnem mindenki számolta, hány kapása volt aznap, komoly versengés zajlott. Sokan füzért, cukorkát vagy miniszíveket osztogattak a nyálas cuppanósért, de bámulatba ejtő módon a legtöbbször még csak hangos szó sem zajlott.

Két ember felvette a szemkontaktust, egymáshoz léptek, két perc után pedig szétlibbentek, és viszontlátásra. A már említett vízipisztoly például hatásos fegyvernek bizonyul. Tüzelsz a kiszemeltre, ártatlan mosoly, és már kész is.

A sok Pókember nem akart semmiről lemaradni Forrás: Darányi Lea

Kiváltképp a karneváli főszezonban a laza ismerkedésből Rióban nem csinálnak nagy ügyet. Akárhová mentem, nem győzték hangsúlyozni, hogy itt mindent szabad. Talán pont ezért van ekkora sikere az eseménynek. Lehetsz bárki, jöhetsz bárhonnan, nem számít, tudsz-e táncolni, beszélsz-e portugálul. A cariocák (azaz a rióiak) minden erejükkel azon vannak, hogy megmutassák a világnak: ezen a jó néhány napon nincs Riónál szabadabb város a világon.