Cartagenában, Kolumbia északi, karib-tengeri oldalán már egy sima naplementének is részegítő hatása van. De egy produktívabb nap után, vidám és harsány asztaltársaságban, jól megérdemelt sörrel a kézben valahogy még szebbnek tűnik a látvány.
Már egy héttel a digitális nomádoknak szervezett kéthetes, workshopokkal tarkított Nomad Cruise hajóút előtt gyülekezni kezdtek a résztvevők a forró karibi nyárban. A világ összes pontjáról érkeztek, hogy a vízre szállás előtt még dolgozzanak egy kicsit, illetve barátságokat kössenek, hogy a hajón már jó ismerősökként élvezhessék a naplementéket.
A digitális nomád társaságba bárki beleillik, aki nem a megszokott irodai formában, hanem a laptopjáról, online végzi a munkáját. Voltak itt programozók, designerek, írók, coachok, mindenféle konzultációs feladatokat végzők, virtuális asszisztensek, cégtulajdonosok, de még egy nemzetközi DJ-vel is találkoztam. A lényeg az, hogy ezek az emberek nincsenek egy bizonyos helyhez kötve a munkájuk miatt, ezért akár folyamatosan utazgathatnak, hiszen
teljesen mindegy, hogy Budapesten, Balin vagy a Kanári-szigeteken végzik el a feladatukat.
Johannes Voelkner, a Nomad Cruise német származású alapítója az elsők között ismerte fel az új trendet. Az általa létrehozott Facebook-csoport volt a legelső fórum, ahol a digitális nomádok tömörülhettek. Még e-bookot is írt arról, hogyan lehet a maximumra járatni ezt az idilli életet. „A könyvem ugyan nem lett nagyon népszerű, viszont mindenképpen szerettem volna valamit kezdeni a közösséggel, amely időközben elég nagyra duzzadt a Facebookon." Ezt már egy budapesti kávézóban mondta, ugyanis gondolt egyet, és iderepült, hogy egy hónapig innen dolgozzon.
„Mikor már növekedett a közösség, elkezdtem az akkori bázisomon, Tarifán eseményeket szervezni. Kitaláltam a workation kifejezést, amely a munka (work) és a vakáció (vacation) szó összegyúrt változata. A workation arról szól, hogy összegyűlünk,
napközben közösen dolgozunk, majd a szabadidőnket is együtt töltjük,
mintegy nyaralásként. Ezután álltam elő a Nomad Cruise tervezetével."
Az alapötlet az, hogy 100-300 digitális nomád együtt szeli át az óceánt, és közben megosztja egymással tudását előadások, workshopok, kiscsoportos fejlesztő foglalkozások formájában. A hajóút során több területen is tágítottam az elmém: social business indításáról, keresőoptimalizálásról, marketingről, bitcoinokról, fotózásról hallgattam előadásokat, egy új-zélandi lánytól pedig még három grafikai program kezelését is elsajátítottam.
Ha valaki korábban azt mondja nekem, hogy részt veszek egy ilyen hajóúton, sőt életem egyik legjobb élménye lesz, biztosan kinevetem. Azt hittem, egy ilyen út maga az unalom, és csak egy bizonyos kor után lehet élvezni. Nagyot tévedtem.
Persze volt itt minden, amit az ember egy óceánjáróról elképzel:
korlátlan étel- és italfogyasztás, jakuzzik, diszkó, színház, medencék, edzőterem, pingpongasztalok, futó- és kosárlabdapálya.
Megálltunk két szigeten a Karib-tengeren, majd Madeirán is eltöltöttünk egy kirándulós napot. Viszont a közösség annyira magával ragadott, hogy egy idő után már nem is tudtam, milyen nap van, és hány napja vagyunk úton, mert el voltam foglalva azzal, hogy minden percet maximális kiélvezzek.
A 15 napos út egyébként nagyjából kétszázezerbe kerül, ami csak egy kicsivel több, mint a repülőjegy ára. Ha beleszámoljuk a szállást, ellátást, szórakozást, szigetlátogatásokat és a rengeteg kapcsolatot, illetve tudást, ez az ár meglepően olcsónak számít. A legtöbben egyedül foglalnak, az út végére viszont barátokra, későbbi utastársakra, üzleti partnerekre, vagy akár szerető(k)re is lelnek.
Az Atlanti-óceán közepén egyébként
a bulival ellentétben a wifi elég pocsék,
cserébe baromi drága, úgyhogy a legtöbb nomád kéthetes digitális detoxon van ilyenkor, és inkább a kapcsolatépítést és a tanulást helyezi előtérbe. Elismerem, ez se nekem, se a fedélzet többi nomádjának nem esett nehezére az all inclusive környezetben.
A Nomad Cruise kiötlője, Johannes 2010-ben vált digitális nomáddá. „Először virtuális asszisztensként dolgoztam, aztán rájöttem, hogy jobb, ha az ember specializálódik valamire, mert úgy többet lehet keresni. Végül online üzletet alapítottam Németországban, amelyik pszichoterápiákban használatos különféle anyagokat árul.
Régóta csak egy laptopra van szükségem a munkához,
így pedig könnyű utazni. Szerintem az irodai munkák felét lehetne gépről végezni, ha jó arc a főnököd, már csomagolhatsz is. Minél jobb szakember az ember, annál egyszerűbb ezt elfogadtatni a cégekkel."
Ezt a kéthetes élményt is a közösség, a jó fej emberekkel töltött minőségi idő tette felejthetetlenné. Pont ez a legfontosabb a digitális nomád életmód fenntartásában. Voelkner szerint „a legfontosabb, hogy csatlakozz egy aktív közösséghez, úgy tud működőképes és élvezetes lenni ez az életmód." Persze nem való mindenkinek ez sem, egy-egy gyönyörű, bakancslistás helyen
nem olyan könnyű rávenni magunkat, hogy leüljünk dolgozni.
„Fegyelmezettnek kell lenni – vágja rá Johannes –, ez az alap. Nekem például kellenek a közösségi irodák, hogy produktív tudjak maradni. De semmire nem cserélném le azt a szabadságot, hogy oda megyek, ahova akarok."
„Sokan utazgatnak két-három évig intenzívebben, aztán a legtöbben találnak egy kedvenc helyet, ahol lehorgonyoznak egy időre. Nekem Fokváros és Tarifa vált ilyen bázissá. Szerintem
az is fontos, hogy a nagy utazgatásban azért megőrizzük a gyökereinket.
Csak azért, mert akárhonnan dolgozhatunk, még nem jelenti azt, hogy hátat kell fordítani az otthonunknak. Fontosnak tartom, hogy minden évben töltsek időt otthon is, a családommal és a gyerekkori barátokkal. Ezer emberrel találkozom, ha úton vagyok, de azért ezek többnyire lazább kapcsolatok. Erre is, arra is szükség van, gyűjteni kell az élményeket."
Budapest is egyre népszerűbb a digitális nomádok listáján, a májusi Nomad Cruise óta folyamatosan özönlenek az új barátaim a városba. Egy digitális nomád desztinációkat osztályozó, nagy honlapon például egyenesen az első helyen áll a magyar főváros. Jó az internet, a közbiztonság, sok co-working iroda van, pezseg a kulturális és az éjszakai élet, és a laptopról dolgozók közössége is egyre nő és folyamatosan aktív. No meg hazánk még mindig olcsónak számít nemzetközi összehasonlításban. Ám ha például Ázsia egyes részei felé vesszük az irányt, még magyar átlagfizetésből is jól élhetünk.
A Nomad Cruise fedélzetén eddig már 500 ember utazott, tanult, ismerkedett és szórakozott. A szeptember végi ötödik kiránduláson a spanyolországi Las Palmas és karib-tengeri Panama útvonalon még nagyjából kétszáz kerül fel majd a listára. A hajóút és maga Johannes is meggyőzően adta el nekem ezt az életformát, de talán nem is az a lényeg, hogy mindenki útra keljen. Mindenesetre bebizonyosodott, hogy az idilli élet nem mítosz, és bár nem való mindenkinek, de sokaknak beválik. Ha főnök lennék, én biztosan számítanék pár alkalmazottam efféle igényére a közeljövőben.