A világ legszebb falvaiban bringáztunk, amíg tudtunk

2016.04.14. 21:01

Bár többször bejártam az olasz csizmát a Dolomitok égbe törő sziklakoronáitól az Etna füstölgő csúcsáig, ez a vidék sokáig elkerülte a figyelmemet. Ám elég volt egyetlen pillantást vetni Manarola vagy Riomaggiore színes házaira és a föléjük tornyosuló Liguri-Appenninek lenyűgöző hegyvonulataira, máris szerelembe estem a Ligur-tenger különleges partszakaszával, Cinque Terrével.

Március végén ötnapos kerékpártúrára indultunk Liguria vidékén. Igaz, a meglehetősen hegyes vidék bejárására nem éppen a kerékpár a legalkalmasabb eszköz, de számomra pont a nehézség adja meg az utazás szépségét.  Az autó pillanatok alatt maga alá gyűri a hegyeket, szerpentineket, így viszont bárhol megállhatunk, gyönyörködhetünk a kilátásban, a hegyvidéki falvak és a természet csodáiban.

Ilyen emelkedőkkel kell számolni, ha bringával merészkedünk ideForrás: Puskás Zoltán

A felkelő nap tengerpartján

Fárasztó, tizennégy órás autóút után szálltunk nyeregbe Corniglióban. Ez a csendes, olasz kisváros az Appenninek Pó-síkság felőli oldalán található. Fent a hegyekben még nem köszöntött be a tavasz. Kopár, szürke tájakon tekertünk egyre magasabbra, a Ligur-tenger csábító partvidéke távolabbinak tűnt, mint eddig bármikor.

Az Appenninek még télies arcát mutattaForrás: Puskás Zoltán

Az 1250 méter magas Cirone-hágót még hófoltok borították, de a folytatás sem volt sokkal kellemesebb. Szűk folyóvölgyekben, hatalmas hegyláncok között haladtunk, mögöttünk a magashegység havas csúcsai meredtek az égbe, semmilyen jel nem utalt arra, hogy hamarosan tengerparton leszünk.  Ezen a vidéken ugyanis a hegyvonulat meredeken zuhan bele a tengerbe.

Nehéz volt elképzelni, hogy hamarosan napsütötte tengerpart vár ránkForrás: Puskás Zoltán

Másnap reggel azonban már Riva Trigoso üdülőfalu homokos tengerpartján élveztük a napsütést és az áhított meleget. Riviera di Levante, a felkelő nap tengerpartja.  Így hívják a Genova és La Spezia közötti partszakaszt. Rövid homokos strandok, hatalmas zöld hegyek, apró félszigetek, kis öblök és roppant igényes, színes tengerparti települések váltakoznak itt.

Ennek a résznek szerencsére nem sok köze van az olaszoknál megszokott, végtelennek tűnő homokos partokhoz, az úgynevezett lidókhoz, és az ott tapasztalható eszméletlen forgalmi káoszhoz. Fent, a hegyekben csak nagy ritkán találkoztunk autóssal, de itt is főleg helyiek járták az utakat.

Ragyogó reggel Riva Trigoso homokos strandjánForrás: Puskás Zoltán

Óriások potyogtatták le a házakat

Bőséges reggeli után vidáman indultunk neki a meredek partszakasznak. Hála az útépítőknek, eleinte nem kellett sokat másznunk, hiszen tizenegy hosszabb-rövidebb alagúton jutottunk át Moneglia, majd Deiva Marina üdülőfaluba. A dolog szépséghibája csupán az volt, hogy ezek egyirányú alagutak voltak, és a haladási irányt jelző lámpákat nem éppen a mi sebességünkhöz kalibrálták. Szerencsére nem estünk kétségbe, gyorsan kimatekoztuk, hogyan juthatunk át rajtuk a legkönnyebben.

Két alagút közt várjuk a szabad utatForrás: Puskás Zoltán

Miután elhagytuk Deiva Marinát, a hegyek hátán folytattuk utunkat. Ahogy kaptattunk felfelé, úgy tárultak fel előttünk a vidék meredek olajfaligetei, citrusültetvényei és bájos hegyvidéki falvai. A házak olyan összevisszaságban tarkították a domboldalt, mintha egy óriás potyogtatta volna oda őket saját kénye-kedve szerint. Több mint négyszáz méterrel voltunk a tenger szintje fölött, térképként rajzolódott ki alattunk a táj: a partvidék apró öblei, az üdülőfalvak homokos strandjai.

Nem könnyű megközelíteni ezeket a mesés falvakat

Az ebédidő már a napsütötte Levanto parti sétányán ért minket. A római korban már lakott, szűk utcácskákkal teleszórt, ódon város az egyetlen viszonylag sík vidék közel s távol. Délután újra kezdhettük a mászást a Cinque Terre Nemzeti Park felé. A Cinque Terre (ejtsd csinkve terre) elnevezés szó szerint öt földet jelent, de valójában öt kis középkori falura utal.

Levanto városa a hegyek szorításábanForrás: Puskás Zoltán

A települések lehetetlen helyeken bújnak meg az élénkzöld, meredek domboldalak és a türkizkék Ligur-tenger között. A sziklák tetejére épült pasztellszínű házaikkal a világon egyedülálló, mesebeli látványt nyújtanak.

Kerékpárral nem volt egyszerű dolgunk, hiszen a falatnyi út fent kanyargott a meredek domboldalakon, a falvakhoz pedig apró leágazásokon, kacskaringós szerpentineken lehetett csak lejutni. Reménytelen feladat lett volna mind az öt település bejárása, ezért aztán Monterossót és Vernazzát csak távolról csodáltuk meg, az út menti kilátókból.

Azok a csodálatos hegyi falvakForrás: Puskás Zoltán

A parkon átvezető út minden kilométere nagy élmény volt. Hol küszködve, lassan kaptattunk felfelé az illatos pineaerdők között, miközben alattunk páratlan kilátás nyílt a tengerpartra, hol meg eszméletlenül száguldva vettük a kanyarokat.

Az olasz útépítők nem zavartak el minket

Már látszottak Corniglia és Manarola házai a távolban, amikor egyszer csak hatalmas fémkerítés zárta el előttünk az egyetlen járható utat. Semmiféle alternatív lehetőség nem kínálkozott, úgy tűnt, hiába másztunk meg ennyi dombot, mégsem tudjuk végigjárni a Cinque Terre partvidékét. Persze nem adtuk fel ilyen könnyen, jó magyar módjára rögtön nekiláttunk a kiskapuk keresésének.

Manarola igazi ékszerdoboz ebben a sziklás, vad világbanForrás: Puskás Márton

Hamarosan már a hozzánk csapódó brit túrakerékpárossal együtt emelgettük át a bringákat és a súlyos csomagokat a kerítésen. A támfalak megerősítésén és a kőhullást gátló hálók cseréjén dolgozó vidám olasz útépítők szerencsére együtt éreztek velünk, és gond nélkül átengedtek a lezárt szakaszon.

Jó hosszú gurulás után Manarolában, Cinque Terre legnagyobb és legfelkapottabb falucskájában találtuk magunkat. A település előtt hatalmas parkolót alakítottak ki az út mentén, mivel a szűk, meredek utcákban, sikátorokban már csak gyalog lehet közlekedni. A színes házak között zajlott az élet, a szemközti meredek oldal teraszairól pompás kilátás nyílt a nyüzsgő főutcára.

Manarola csak gyalogosan járható beForrás: Puskás Zoltán

Hagyják tönkremenni a Szerelmesek útját

Cinque Terre falvait egyébként vonattal is meg lehet közelíteni. A vasútvonal Levante és La Spezia között javarészt alagútban halad, csupán néhány rövid villanás erejéig tör a felszínre. Ilyen Manarola vasútállomása is. A városból a sziklafal oldalába vájt kis sétányon lehet átjutni a szomszédos településre, Riomaggioréba.

Az utat, amely a katalógusok szerint a világ egyik legszebb tengerparti sétánya, 1920-ban, a vasútvonallal együtt építették. A neve Via del Amore, a Szerelmesek útja. Mindkét oldalán részletes leírást tartalmazó, esztétikus tájékoztató táblákat találtunk, ám alig száz méter után megint akadályba ütköztünk. Egy masszív kapu és egy elsárgult olasz felirat jelezte, hogy az út – a karbantartás hiánya miatt – 2012 szeptembere óta zárva van.

Via del Amore, a szerelmesek rögös útjaForrás: Puskás Zoltán

Megint találtunk rést a pajzson, így folytathattuk kalandos utunkat Riomaggiore felé. A katalógusok nem túloznak, fantasztikus ez a tengerparti útvonal, érthetetlen, miért hagyják lepusztulni. A másik oldalon már nem tudtuk átemelni a bringákat a kapun, úgyhogy csak gyalogszerrel tudtuk bevenni a patak szurdokvölgyében épült elragadó halászfalut.

Óránként érkeznek a turistákkal teli hajók

A település vasútállomásánál lyukadtunk ki. A helyszűkéről sokat elmond, hogy az érkező vonatokból csupán két kocsi fut ki a felszínre, a többi az alagútban áll meg. Innen egy hosszú és gyönyörű mozaikokkal díszített aluljáró vezet a völgybe, azaz a városba.

Riomaggiore vasútállomása – félig a föld alattForrás: Puskás Zoltán

Manarolában is sok volt a turista, de Riomaggioréban már moccanni sem lehetett tőlük ezen a napsütötte szombat délutánon. Ám ahogy bevettük magunkat a szűk utcák és lépcsősorok labirintusába, a tömeg megfogyatkozott. Egy idő után már fogalmunk sem volt, merre járunk, de legalább alaposan szemügyre vehettük a két-háromszintes, pasztellszínű házakat.

Minden háznak két bejárata van. Az egyik elöl, a homlokzati oldalon, a másik pedig hátul, amely az egy szinttel magasabban fekvő sikátorra nyílik. Ez az építkezési mód nem csupán a természeti adottságok miatt alakult ki, hanem biztonsági célokat is szolgált a középkorban a szaracénok támadásai ellen.

Riomaggiore főutcáján mindig sok a turistaForrás: Puskás Zoltán

Ezután lesétáltunk a kikötőbe, ahol a vízen színes gozzik (halászcsónakok) ringatóztak, és kiteregetett halászhálók száradtak. Itt megint szembesültünk a turisták tömegeivel. Óránként érkeztek az utasokkal tömött hajójáratok a közeli La Spezia kikötőjéből. Ugyanakkor innen nyílt a legszebb kilátás magára a falura, alig tudtunk betelni az egymás felett tornyosuló színes házak látványával a lemenő nap fényében.

Innen nyílt a legszebb kilátás magára a faluraForrás: Puskás Zoltán

Visszafelé áthaladtunk a falu egyetlen vízszintes helyén, a kikövezett főtéren. Helyi fiatalok fociztak itt, máshol nemigen van lehetőségük ilyesmire. A lebukó nap rozsdavörös fényében újra nyeregbe pattantunk, és elindultunk visszafelé, Manarolába.

Fogaskerekűvel művelik a földet

Innen már csak egy rövidke szakasz maradt a Cinque Terre partvidéki szakaszából, ám ezen az alig 15 kilométeren ismerhettük meg leginkább a táj valódi arculatát. Eddig főleg meredek, erdős sziklafalak felett kanyargott az út, itt viszont gyönyörűen megművelt teraszok mellett tekertünk el.

Szőlőművelés a teraszokon Manarola mellettForrás: Puskás Zoltán

Közel 7000 kilométernyi terméskőfalat építettek itt az elmúlt ezer év során. Kézi munkával több mint nyolcmillió köbméter követ és még ennél is több termőföldet cipeltek fel és le a szinte függőleges hegyoldalon. Az elkészült teraszokon a mai napig szőlőt, zöldséget és fűszernövényeket termesztenek, de olajfákat és citrusféléket is láttunk.

A terep adottságai miatt sok száz éven keresztül minden munkát kézzel végeztek. A hetvenes években épült ki a treninók rendszere: az egy sínen futó kisvonatok segítségével sokkal hatékonyabban tudják megművelni és leszüretelni a szőlőt. De így mélyen a pénztárcájába kell nyúlnia annak, aki meg akarja kóstolni az itt termelt világhírű borokat.

Manapság ilyen egysínű vonatok segítik a földművesek munkájátForrás: Puskás Zoltán

Még egy darabig kaptattunk felfelé a teraszok között, majd egy alagút után feltárult előttünk La Spezia városa az ország legnagyobb hadikikötőjével. A védett öbölben épült százezres nagyváros pálmafás sétányán több száz vitorlás társaságában fogyasztottuk el reggelinket.

A hegyvidéki utak, egymás hegyére-hátára épült házak és meredek hegyoldalak után teljesen újszerű élmény volt széles sugárutakon, hatalmas tereken, parkokban tekerni. Csakhogy máris hiányozni kezdett Cinque Terre bámulatos tengerpartjának sziklás világa.

A rá zúduló turistaáradat miatt Cinque Terre lakosai azt tervezik, hogy korlátozzák az oda látogatók számát, erről bővebben itt írtunk.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK