Fillérekért jutottunk el a Szentföldre

izrael
Ezért a pálmafás hangulatért érdemes télen is Eilatba utazni
Vágólapra másolva!
Viszonylag sokszor jártam Egyiptomban búvárkodni, szívtam is a fogam a drága charter jegyárak miatt. Ezért aztán, amikor felfedeztem az új eilati járat igencsak nyomott árait, egyből elkezdtem kalkulálni. Bármi is a kedvező árak oka, a 15-18 ezer forintos retúrjegynek nem lehet ellenállni. Izrael nem olcsó úti cél, de nem is mindennapi élmény.
Vágólapra másolva!

Először felmerült bennem, hogy az eilati érkezés után inkább Jordánia vagy a Sínai-félsziget egyiptomi nyaralóhelyeit célozzuk meg, de aztán győzött a józan ész. Izraelben is lehet búvárkodni, a felszínen pedig annyi a látnivaló, hogy igazán érdemes az országban tölteni pár napot.

Ezért a pálmafás hangulatért érdemes télen is Eilatba utazni Forrás: Gonda Rudolf

Ráadásul a ki- és belépési illetékeket úgy szabták meg, hogy többe kerül Izraelből átlépni Jordániába, mint a Budapest-Eilat repülőjegy oda-vissza. Szóval nem biztos, hogy nagyon megéri.

Hotelrengeteg a sivatag és a tenger között

Izrael évezredes múltú helyszíneivel szemben Eilat nem dúskál történelmi látnivalókban. Az ország legdélibb csücskében fekszik, 250 kilométerre a legközelebbi nagyvárostól. A rövidke vörös-tengeri partszakaszon kiépült nyaralóvárosban szinte csak hotelek, éttermek, turisztikai szolgáltatók vannak, no meg a fontos kereskedelmi kikötő.

Érdekesség, hogy van egy reptér a város közepén. A nemzetközi járatok nem ide érkeznek, hanem jó 50 kilométerrel távolabb, az Ovda reptérre, amelyet a hadsereg is használ. Mindenesetre önmagában

az is látványosság, ha az ember a belvárosban leszálló gépeket nézi,

amelyek néhány méterre a hotelektől repülnek el. Igaz, hamarosan megszűnik ez a helyzet. Új eilati repülőtér épül a városon kívül, amely mind az ovdait, mind a belvárosi belföldi repteret kiváltja majd. Az utóbbit teljesen fel is számolják.

A repülőrajongók örülhetnek, amíg működik a belvárosi reptér Forrás: Gonda Rudolf

A kicsit csicsás Eilat nem nyűgözött le. Hotelrengeteg a sivatag és a tenger közé ékelődve. Megnéztük a pálmafás parkokat, a strandot, elvetődtünk a bazársorba, ahol elképesztő mennyiségű gagyit árultak.

Nagy forgatag inkább csak nyáron van, amikor az izraeli nyaralók elözönlik a fürdővárost. Pedig a mi éghajlatunkhoz képest itt a november, a december és a január is remek.

A víz 23 fokos volt, nappal 30 fokos kánikulában lehetett napozni,

miközben idehaza a váratlanul kellemes 10-12 fokoknak örülhettünk.

A strandolásra csábító eilati tengerpart Forrás: Gonda Rudolf

Nem olcsó, de profi

Izraelben az ember egyik első benyomása az, hogy tényleg nagyon figyelnek a biztonságra. Bőven látni felfegyverzett katonát és rendőrt, igaz, nagyon ügyelnek rá, hogy tényleg csak szükség esetén lépjenek fel. Így aztán egy idő után már fel sem tűnik a jelenlétük.

A másik nagyon feltűnő és nagyon pozitív élmény a szolgáltatók profizmusa. Legyen szó transzferről, búvárkodásról, hotelről, étteremről, szervezett kirándulásról,

mindenhol beszéltek angolul, készségesek és pontosak voltak.

Mondjuk, ennyi jár is cserébe azért, hogy Eilat bizony nem olcsó úti cél. A mi viszonylag egyszerű, de tiszta és rendezett hotelünk épp megfizethető volt (egy éjszaka egy főre nagyjából tízezer forint reggeli nélkül), étteremben enni viszont nagyon drága. De az utcai árusnál vett shawarma sem olcsó (ez a girosz, illetve a döner kebap helyi megfelelője, és nagyszerűen készítik).

A shawarmának is elkérik az árát Forrás: Flickr/Boris Kasimov

Pitában nagyjából 30 izraeli sékel (2300 Ft), tányéron, teljes fogásként 50 (3700 Ft). Egy sör 11-12 sékel (850-920 Ft), egy üveg víz 8 sékel (610 Ft) körül volt. Érdemes a fém aprópénzeknél odafigyelni, nehogy összekeverjük a sékelt a váltópénzzel, az agorával (egy sékel száz agorát ér). A csapvíz iható, sok helyen vannak ivóvizes kutak. És azt is meg kell említenem, hogy rengeteg volt az ingyenes nyilvános mellékhelyiség.

A Vörös-tenger mélyén

A Vörös-tenger víz alatti világának felfedezése igazi élmény errefelé is.

Nagyon profi, nagyon szervezett búvárbázist találtunk.

Hoztak és vittek, minden felszerelést biztosítottak, és jó vezetőket adtak mellénk, merülésenként nagyjából 30 euróért (9400 Ft).

Fontos tudnivaló: Izraelben kötelező búvárkodásra is kiterjedő biztosítást kötni. Lehetőleg olyat válasszunk, amelyiknek van angol nyelvű tájékoztatója, mert ha nem fogadják el, akkor helyit kell kötni elég borsos áron.

A Vörös-tenger ezen a rövidke partszakaszon is igazán színes Forrás: Gonda Rudolf

Az inkább sekély, kényelmes merülések zöme a védett, tengeri nemzeti parkban zajlik, ahol igencsak színpompás korallok, nagy halak tűnnek fel. Nem kell palackot felvenni ahhoz, hogy élvezzük a tenger szépségét, mert

több helyen kényelmesen, mólón juthatunk el a korallkertekig,

és a felszínen úszkálva is rengeteget lehet látni a lenti világból.

A vízhőfok épp elfogadható télen, bár egy neoprén ruhát még azoknak is javaslok, akik csak a felszínről akarnak nézelődni. Búvárkodtam már pár helyen a világon, voltak látványosabb terepek az eilatinál, de aki itt nem talál érdekes látnivalót, az szerintem nem is igazán szeret merülni.

Itt még a víz alatt is találni történelmi sztorit Forrás: Gonda Rudolf

Murénák és polipok élnek a kis zugokban, tűzhalak és tűhalak figyelnek a korallok mellett. A védett övezetben egészen közel engednek magukhoz az állatok, szóval ideális nézelődős, fotós helyszín. Ha visszajutok, tudom, mit szeretnék mindenképpen még egyszer megnézni: az érdekes történetű járőrhajó roncsát, amelyet a hatvanas években az izraeliek elloptak egy francia kikötőből.

Különleges programnak számít Eilatban a delfines merülés.

A Dolphin Reef nevű öbölben élő tengeri emlősök meglehetősen érdeklődőek, egészen közel úsznak a víz alatti látogatókhoz. Bár nagy élmény ilyen közelről látni ezeket az állatokat, mégis egyre kevésbé népszerű az ehhez hasonló program. Még ha nem is kicsi betonmedencébe vannak zárva ezek a delfinek, akkor sem szívesen gondol arra az ember, hogy fogságban élnek.

Kicsit hűvös volt a Holt-tenger

Két nap búvárkodás után beiktattunk egy kirándulós napot. Szervezőt nem volt nehéz találni. Az egyik legnagyobb céggel egyeztünk meg, amely fejenként 120 dollárért (36 ezer forint) egész napos privát túrát ígért. Buszunk percre pontosan érkezett a hotel elé, majd nekiindultunk a hosszú útnak a Holt-tenger (Eilattól kétórás autóút), majd Jeruzsálem (még másfél óra utazás) felé.

A Holt-tenger tipikusan az a hely, amelyről mindenki tudja, milyen, mégis megdöbbenünk, amikor ott állunk a partján. Az olajszerű víz, amelynek felszínén úgy lebeg az ember, mint egy gumimatrac,

hihetetlenül sós, vigyázni is kell vele.

Hűvös volt ugyan, de mindannyian megmártóztunk benne.

Télen aligha fog bárki hosszan lubickolni, hacsak nem voltak rozmárok a felmenői közt. Itt is volt kiépített strand, zuhanyozó, no meg orosz turisták által megszállt szuvenír- és kozmetikumbolt, ahol még a holt-tengeri iszapot is pénzért árulták.

A Holt-tengeren csak lebegtünk, mint egy gumimatrac Forrás: Gonda Rudolf

Három vallás szent helyein

A következő kitérőt a Jordán folyóhoz tettük, ahol a hagyomány szerint Jézust megkeresztelte Keresztelő Szent János. A hely a senki földjén van, Izrael és Jordánia között, a két ország közötti megállapodásnak köszönhetően látogatható. Bevallom,

meglepett, milyen keskeny és sárszínű folyóról van szó,

amelynek hűvös vizében meglehetősen sokan merítkeztek meg.

Vacogásukat látva úgy tűnt, nem ez az időszak az ideális a Jordánban fürdőzésre. A túlsó parton a jordániaiak építettek ki hasonló helyet az ő turistáik számára: a zsidó és az arab ország így biztosít lehetőséget a keresztényeknek, hogy megnézhessék ezt a kegyhelyet. Amikor ott voltunk, úgy festett, az izraeli oldalon kiépítettebb a hely, odaát viszont bulisabb volt a hangulat, énekeltek és táncoltak a hívők.

Kis folyó, nagy áhítat Forrás: Gonda Rudolf

Jeruzsálemben kaptunk egy igazán profi, arab származású vezetőt, aki minden egyes vallás fontos helyszínéről mesélt. Persze az összes történelmi eseményről képtelenség egy félnapos séta során szót ejteni. Úgy érezheti az ember, itt minden négyzetméternek történelme van, és teljesen mindegy, vallásos-e valaki, vagy sem, ugyanúgy megérinti a jeruzsálemi óváros hangulata.

Filmekből, könyvekből ismert helyekre csodálkoztunk rá, a Templom-hegyen álló mecsetek, a siratófal, a Jézus utolsó útját jelentő Via Dolorosa ott voltak tőlünk karnyújtásnyira. Forgatag mindenhol,

a három világvallás képviselői békésen megfértek egymás mellett ezen a kis területen,

és sehol nem kértek belépőt semmiért.

Sétánk végén jutottunk el a Szent Sír-templomhoz, ahol rengetegen akarták megérinteni a Jézushoz kötődő emlékeket. Egyszer csak néhány biztonsági ember utat nyitott egy vendégnek. Mint kiderült, épp a lengyel miniszterelnök-asszony, Beata Szydlo lépett be és ereszkedett térdre.

A Szent Sír-templomban Forrás: Gonda Rudolf

Vannak pontok Jeruzsálemben, ahol az ember egy pillanatra megáll, és hagyja, hogy átjárja az a misztikus érzés, amely csakis ott érhető tetten. Nem számít rang, kor, vallásos háttér. Én legalábbis így éltem meg ezt a fél napot. Nem Jeruzsálem az egyetlen ilyen ikonikus város a nagyvilágban, de hogy

ilyen kis területen ennyi legendás helyszín

legyen összezsúfolva, az minden bizonnyal páratlan.

Zegzugos kis utcákon barangoltunk, egy apró kápolnában elcsíptünk egy szertartást, majd onnan újabb templom nyílt, ahol más felekezetek hívei imádkoztak. Nem könnyű eligazodni ebben a városban, de talán nincs is rá szükség. Elég, ha az ember átengedi magát a hangulatnak.

A vallásos áhítat ezer arca közül az egyik Forrás: Gonda Rudolf

Van, aki vásárolni jön, nem imádkozni

De Jeruzsálem másvalaminek is a szentélye. A vásárlásmániások is elzarándokolhatnak ide, mert vége-hossza nincs a kisebb-nagyobb boltoknak. Bár figyelmeztettek minket, hogy az árusok esetleg erőszakosan akarják majd ránk tukmálni a portékájukat, meglepően visszafogottnak tűntek. Legalábbis az egyiptomi bazárok eladóihoz képest.

Idegenvezetőnknek sem volt egyetlen beépített boltja sem. Ha valaki be akart menni valamelyik üzletbe, segített neki kérdezősködni. Mivel maga is Jeruzsálem óvárosában nőtt fel,

mindig talált valahol egy barátot vagy rokont, akit üdvözölt, aztán ment tovább.

S hogy mit lehetett vásárolni? Fűszert, kegytárgyat, ruházati cikket, antikvitást, tipikus olcsó szuveníreket, aranyat, az arab negyedben politikai üzenetű pólókat. Csak vásárolgatással el lehetne itt tölteni egy-két napot annak, akit ez hoz lázba.

A jeruzsálemi árusoknál tényleg minden kapható Forrás: Gonda Rudolf

Ha már a vásárlásnál tartunk, érdemes szót ejteni arról, hogy alapvetően az izraeli sékelt fogadják el mindenhol. Azért lehet boldogulni dollárral is, illetve pár helyen euróval.

Itthonról mindenesetre dollárt érdemes kivinni.

Ha nem helyi pénzzel fizetünk, korrekt módon mindig előre megmondják, milyen árfolyamon fogják beszámítani, és az orrunk előtt számolják ki, mennyi lesz a végösszeg.

Természetesen kicsit rosszabbul járunk, mint ha a számtalan pénzváltó valamelyikébe mennénk, de nem jelentős a különbség, és legalább nem marad a nyakunkon máshol nem nagyon használható sékel. Általános alapszabály az egyszerű számításhoz az volt, hogy nagyjából négy sékelt ért egy dollár, illetve egy euró is. Ez persze az árfolyam mozgásával változhat.

Minden saroknak, minden kőnek történelme van Forrás: Gonda Rudolf

A reptéri kihallgatást még szokni kell

Egy kicsit képet kaptunk arról, hogy gondolkodik egy átlag izraeli, amikor a hazafelé vezető hosszú úton elbeszélgettünk a sofőrünkkel. Szóba került történelem és aktuálpolitika, és a végső konklúziónk az lett, hogy az enyhén szólva sem baráti országok által körülölelt

Izraelben is azt értékelik igazán, amikor béke van,

lehet nyugodtan élni és dolgozni.

A kifejezetten kellemes novemberi nyaralásnak csak a vége sikeredett felemásra. Az ovdai reptéren a kilépésnél szigorú az ellenőrzés. Ezzel nincs is semmi baj, csak épp a kérdezősködés hangneme nem túl udvarias. Értem én, hogy speciális viszonyok között élnek, de a vegzálás egy idő után nem volt kellemes.

A megszokott látvány a siratófalnál Forrás: Gonda Rudolf

Nyilvánvaló, hogy az utazók szinte mindannyian jó szándékú, egyszerű nyaralók, akik furán érezhetik magukat, miközben záporoznak a kérdések, természetesen angolul. Nem is tudom, mi van azokkal, akik nem beszélnek semmilyen idegen nyelven. Persze tudom, hogy

az egész a biztonságról, a mi biztonságunkról is szólt,

úgyhogy inkább nem is panaszkodom.

Ennél olcsóbban és egyszerűbben nem juthattunk volna ilyen kellemes időjárású vidékre. Más kérdés, hogy Izraelben már kellett költekezni, viszont cserébe ott volt a Vörös-tenger, a Holt-tenger, Jeruzsálem, Betlehem és ezer más látnivaló. Nem kérdés, ha lesz még rá lehetőségem, szívesen visszamegyek ebbe a kis országba egy téli nyaralásra. Akad még bőven felfedeznivaló a számomra.