Muhu pont olyan mesés vidék, ahogy a neve sugallja. A harmadik legnagyobb sziget Észtországban, a Balti-tengerben. Borókák, szélmalmok, kőből és fából épült zsúpfedeles házak, színpompás népművészet és puritán templomok alakítják a vidék képét. Na meg a tengerpart, ahol hatalmas kövekhez, néhol öt-tíz méter magas sziklafalakhoz csapódnak a hullámok.
A szigetnek mindössze 1700 lakója van, akik egyre inkább a turizmusból szeretnének megélni. Tudnak valamit, mert a kis falvakban válogathatunk a minden igényt kielégítő szállások közül, sőt Muhun, pontosabban
a Pädaste nevű faluban találjuk Észtország legjobb éttermét
is, a Michelin-csillagos Alexandert.
„Lába tizenkettő, levegőben leng valamennyi,/ hat hosszú nyaka van, mindegyiken egy riadalmas/ fej nőtt, és a fejekből három sor foga rémít,/ sűrü, tömött agyarak, tele éjszinü szörnyü halállal.” Így írja le Homérosz Szküllát, a hajósokat faló tengeri szörnyet, akiről ez a festői városka az olasz csizma orrában a nevét kapta.
A mai hajósok és a búvárkodni ide érkező turisták nem félnek a szörnytől. A városka zegzugos Chianalea negyede
a kardhalhalászat egyik központja.
A kikötőben könnyű kiszúrni a kardhalra vadászó halászhajókat, ezekre ugyanis extra magas árbócot szerelnek fel, hogy odafentről lessék a vízből időnként kivetődő, villámgyors ragadozókat.
A San Rocco-templom előtti térről a Messinai-szorosra és a szemben elterülő Szicíliára láthatunk. Esténként a panoráma ibolyakékben tárul elénk,
nem véletlenül hívják a tengerpartnak ezt a részét Costa Violának.
A tenger fölé magasodó erőd a Ruffo család székhelye volt 1543-tól egészen 1806-ig. A monumentális építmény alatt strandolnak a helyiek és az olasz turisták, na meg az ide tévedő külföldiek.
A Máltai-szigetcsoport második legnagyobb tagja, területe mindössze 68 négyzetkilométer. Öt kilométerre fekszik a nagy testvértől, Máltától, ahonnan komppal, esetleg helikopterrel vagy hidroplánnal közelíthető meg. A komp csúcsidőben háromnegyed óránként közlekedik, egy felnőtt jegy 4,65 euróba (1470 Ft) kerül, a többi jegy áráról itt tudakozódhatunk.
Gozónak saját identitása van.
Az élet itt nyugodtabb, lassúbb és zöldebb, mint Máltán,
az emberek barátságosabbak és segítőkészebbek egymással és az idegenekkel. Rabatban, a sziget fővárosában (régebben Victoria) érdemes megmászni a citadellát, megnézni a Szent Pál-katedrálist, na és Szent Pál barlangját, ahol a legenda szerint az apostol először hirdette a kereszténységet.
A sziget legmonumentálisabb látványossága talán az Azúr Ablak, de lélegzetelállítóak
a Ggantija-ikertemplom romjai vagy a kilátás Kalüpszó nimfa barlangjától,
ahol – már megint homéroszi vidéken járunk – hét évet töltött a nagy utazó, Odüsszeusz. Előttünk a Földközi-tenger, a távolban Szicília, jobbra lent a népszerű vörös homokos strand, Tampa Bay.
A mór és a szicíliai beütés nemcsak a házak díszítésein, de az ízekben is megmutatkozik. Elmaradhatatlan összetevő a paradicsom, az olívabogyó, a hal és a tészta.
Helyi specialitás a lampuki pite
(a lampuki az aranydurbincs vagy mahi-mahi vagy dorado helyi beceneve), egy paradicsomos-spenótos, kaporral ízesített hallepény, amelyet csak szezonban, augusztus végétől novemberig fogyaszthatunk.
Idén Európa kulturális fővárosának választották, az első lengyel város, amely elnyerte ezt a megtisztelő címet. Teljes joggal, mert Wrocław, porosz nevén Breslau, magyarul Boroszló nemcsak Alsó-Szilézia közigazgatási és kulturális központja, de
történelmi emlékektől hemzsegő, hangulatos, ötletekkel és élettel teli hely,
amely mindenképpen megér egy néhány napos látogatást.
Csupán 650 kilométerre van Budapesttől, de mivel nincs autópálya, kicsit körülményesebb az odajutás. Wrocław nemcsak a kultúra, a folyók és a hidak városa is. Az Oderán kívül még négy kisebb folyó találkozik itt, és ma is több mint kétszáz híd ível át rajtuk, annak ellenére, hogy a második világháború végén a város jó része romba dőlt (azelőtt 303 híd állt itt).
A wrocławi főtér impozáns méretű, 175 méter széles és 212 méter hosszú. A teret körülölelő színes lakóházak varázslatos hangulatot árasztanak. A városháza egész Lengyelország legszebb gótikus épülete, amely
a legrégebbi lengyel óraharangot és a legrégebbi európai éttermet,
a legutóbb 1519-ben átépített Piwnica Swidnickát rejti magában. A helyi sört, a swidnickát maga Goethe és Chopin is kóstolta.
Ha átsétálunk az Odera nagy szigetére (Wyspa Piasek, azaz Homok-sziget), a híd korlátain ezernyi lakatot találunk, mind-mind egy nagy szerelem emléke. Vajon hány kapcsolat tart máig a lakattal megpecsételtek közül?
Akár szerelmesek vagyunk, akár nem, este kilenc óra tájban sétáljunk el a Hala Ludowa, a Centenáriumi Csarnok előtti nagy parkba, ahol húszperces fényjáték és zeneszó kényezteti a közönséget.
A Píndosz-hegység neve általában a levegőben lebegő (ez a Meteorák szó szerinti jelentése) huszonnégy kolostor kapcsán merül fel az utazók körében. Pedig a Görögország északnyugati részén húzódó hegység, illetve a Píndoszi (és a Vikosz-Aoosz) Nemzeti Park rengeteg túralehetőséget és életre szóló élményt kínál.
Megmászhatjuk a Píndosz-hegység Szmólikasz nevű csúcsát, amely 2637 méteres magasságával Görögország második legmagasabb pontja. Bebarangolhatjuk
a világ egyik legmélyebb szurdokvölgyét, a Vikosz-kanyont,
és ihatunk Európa legtisztább forrásvizéből. Megcsodálhatjuk Zagória szürke kőházakból álló, tájba simuló hegyi falvait, amelyek mind ezer méter feletti magasságban fekszenek.
A horvát tengerpart nagy előnye, hogy nemcsak gyönyörű, de viszonylag gyorsan elérhető a számunkra. Aki mégis veszi az időt, pénzt, fáradságot, és délebbre merészkedik a szépséges Adria Magistralén, újabb és újabb csodákra lelhet. Ilyen a montenegrói Kotor, amely sokak szerint az Adria legszebb öblében fekszik.
Kotor kikötője és a velencei időkben épült városfala az UNESCO-világörökség része. Az óvárosban igazi mediterrán idill vár ránk, zegzugos sikátorok, narancsfák, virágos erkélyek, középkori templomok, freskók, reneszánsz és barokk paloták.
A várba két helyen lehet feljutni,
a csatorna melletti bejárattól, illetve a városközpontból. Érdemes odafelé az egyiket, lefelé a másikat választani. A belépő három euró (950 Ft). Az ezernél is több lépcsőfok kánikulában komoly kihívás, de a fenti látvány mindenért kárpótol.
És ha már erre járunk, ne hagyjuk ki a Kotortól csak 18 kilométerre fekvő Perastot. A lentebb zöldellő, fentebb már kopár hegy lábánál elterülő városka hihetetlen látvány, kikötőjéből pedig
halászhajók indulnak az öböl két aprócska szigetének egyikére, a Szirti Madonnára.
Már csak azért is érdemes áthajózni, hogy ebből a szögből is ráláthassunk a mesés középkori kikőtővároskára.
Amúgy a szigeten egy 1630-ban épült barokk templomot találunk, amelyben a tengerészek több mint 2500 ezüstlapocskát helyeztek el hálából, amiért épségben hazatértek veszélyes útjaikról. A másik sziget (Szent György) nem látogatható, régen oda temetkeztek a perastiak, ma pedig egy bencés kolostor áll rajta.
Németország egyetlen igazi nyílt tengeri szigete az Északi-tengeren. Valójában két szigetről van szó, egy nagyobbról és egy egészen kicsiről, amelyet Dűnének neveznek. A kettőt egészen 1721-ig természetes földnyelv kapcsolta össze, amely egy viharban megsemmisült.
Itt a legenyhébb a tél Németországban,
csak ritkán mérnek mínuszokat, nyáron viszont nemigen kúszik a hőmérséklet húsz fok fölé. Ami viszont az itteni klímát különlegesség teszi: a levegő garantáltan pollenmentes, úgyhogy Helgoland az allergiások paradicsoma.
A fősziget két teljesen eltérő tájra oszlik, alföldre és felföldre, ez utóbbi legmagasabb pontja 63 méter. Ide három lépcsősort leküzdve (182-260 fokosak) juthatunk fel, és ha marad erőnk, megmászhatjuk a 35 méter magas világítótornyot is. Kihagyhatatlan látványosság
a Hosszú Anna nevet viselő 47 méteres, vörös sziklaképződmény,
amelyen lummák, háromujjú csüllők és szulák fészkelnek.
A helgolandi biológiai intézet akváriuma is megér egy látogatást. Tizenkilenc hatalmas medencében figyelhetjük meg közelről a tenger lakóit, a legnagyobban cápák és ráják úszkálnak. És a homártenyésztésről is első kézből szerezhetünk információt.
A mindössze háromszázezer lakosú északi ország olyan, mint egy hatalmas nemzeti park,
csupa lélegzetelállító gejzír, fjord, gleccser, vízesés és jéghegy.
Ha már eljutunk oda, természetesen az egészet be kell járni, most csak egy kuriózumot ajánlunk a sok közül. A keflaviki nemzetközi repülőtértől 15 percre, Grindavík település határában van Izland legismertebb szabadtéri termálfürdője, a Kék Lagúna.
A fürdő a közeli Svartsengi erőműnek köszönheti a létét. Az erőmű turbináit termálvízzel pörgetik, a fölösleges vizet pedig a ’80-as évek óta a Kék Lagúnába vezetik. A lagúna vizét kétnaponta cserélik, a vízminőség tehát garantált. A szilícium-dioxidban és nátriumban gazdag
fürdővíz hőmérséklete folyamatosan 37-41 fokos,
így a fagyosabb téli napokon is nagyon vonzó kikapcsolódást kínál.