Rigában több a kaszinó, mint az élelmiszerbolt

2015.11.04. 22:26

Lettország minden sarkából mélabú áradt. Ez azonban nem szegte kedvünket, amennyire időnkből telt, bejártuk az országot. Zajos nagyvárosi nyüzsgés, hanyatló szovjet iparváros és csodálatos természet jutott nekünk ebben a pár napban, amelyet a középső balti államban töltöttünk. 7000 kilométer, hét ország vonattal, busszal, hajóval. Negyedik rész.

A lenyugvó nap még vörösre festette az ég alját, de a part már sötétségbe burkolózott, amikor hajónk lassítani kezdett, és Finnországból visszatértünk Tallinnba. Szerencsére a szállásunk igen közel volt a kikötőhöz, így a két, buszon töltött éjszaka után hamar álomra hajthattuk a fejünket.

Másnap délelőtt 10-kor indult a buszunk Rigába. Ébredés után egyből a buszállomásra mentünk, méghozzá gyalog, mivel a villamospályát éppen felújították. A buszút Tallinnból Rigába nagyjából öt órát vett igénybe.  A táj eleinte izgalmasnak tűnt, de aztán hamar egyhangúvá vált. Végtelen fenyvesek és kisebb füves pusztaságok váltották egymást, és néha a tengerpartra is ráláttunk a busz ablakából.

Riga buszállomásától pár perc sétára, a pályaudvarral szemben volt a szállásunk. Ez elsőre jó ötletnek tűnt, hiszen közel volt a központ, a busz- és a vasútállomás, csak arra nem gondoltunk, hogy ez egyben azt is jeleni, hogy Riga legforgalmasabb, legkaotikusabb terén kell pihennünk, ahol éjjel-nappal zúgnak a járművek, a zebráknál sípolnak a közlekedési lámpák a vakok megsegítésére, este 6-tól 11-ig pedig egy amatőr zenekar játszott borzalmas orosz popslágereket.

Riga a Daugava folyó torkolatánál fekszikForrás: Flickr/Bryan Ledgard

Flamand manierizmus és Sztálin-barokk

Riga a Baltikum legnagyobb városa, az elővárosokkal együtt majd egymillióan lakják. A város, Tallinnhoz hasonlóan, Hansa-kereskedővárosként tett szert komoly jelentőségre a régióban. A különböző nagyhatalmak (németek, svédek, oroszok, lengyelek) megszállásai jobban megviselték a várost, mint Tallinnt,  így az óváros (Vecriga) kevésbé mutat egységes arculatot. A várfal már csak kevés helyen van meg, és bár az egykori várban sok középkori épület található, elég sok az újabb beépítés is.

A rigai városfal egyik rekonstruált szakaszaForrás: Rusznyák Balázs

A város talán leghíresebb látnivalója a Feketefejűek háza, a 14. században épült német kereskedők számára flamand manierista stílusban. Sajnos az eredeti épület a második világháborúban teljesen elpusztult,  ám 1999-re újjáépítették, így ismét eredeti pompájában láthatjuk. A városban több hatalmas katedrális van, ezek a délebbi Vilnius templomaihoz képest inkább skandináv hatást mutatnak. Különösen szép a Szent Péter-katedrális, 123 méter magas tornya remek tájékozódási pont a városban.

A Feketefejűek háza Riga és egész Lettország jelképeForrás: Rusznyák Balázs

Az óvárost egyik oldalról a terebélyes Daugava folyó határolja, amely innen alig 10 kilométerre ömlik a Balti-tengerbe. A másik oldalról a várat védő csatorna jelzi az óváros határát. A csatorna mentén végig park húzódik,  így az óváros közvetlen közelében bárhol megpihenhetünk egy kicsit. A csatorna közelében több érdekes látnivalót is találunk, például az operaházat, a Függetlenségi emlékművet és a Lett Állami Egyetem impozáns főépületét.

Persze az óvároson kívül is találunk több érdekes látnivalót. Mindenképpen érdemes ellátogatni az Elizabetes Ielára (Erzsébet utcába), amelynek gyönyörű Art Noveau épületei méltán világhírűek. A központi piac (Centraltirgus) érdekessége, hogy hatalmas csarnokai eredetileg Zeppelin-hangárnak épültek.

Zeppelin-hangárnak készült, ma piacForrás: Rusznyák Balázs

Riga egyik jelképe a vasúti híd, mely különösen este, kivilágítva nagyon mutatós. Mögötte, a Daugava túlpartján emelkedik a 368 méter magas, három lábon álló tévétorony,  amely Európában a harmadik legmagasabb ilyen épület (az első a moszkvai Osztankinói, a második a kijevi tévétorony).

A központi piac mögött van a Lett Tudományos Akadémia, amely 1951 és 1961 között épült. A 108 méter magas felhőkarcoló igazi sztálini toronyház, hasonlít a kor nagy moszkvai felhőkarcolóihoz, például a Lomonoszov Egyetem épületéhez.

Több a kaszinó, mint az élelmiszerbolt

Érdemes ellátogatni a Mezaparks nevű városrészbe, ahol az állatkert, a város legnagyobb parkja és rengeteg szép, háború előtti villa van. Mezaparks elég távol esik a belvárostól, villamosra kell ülnünk, ha el akarunk jutni oda. Rigában megéri napijegyet venni,  ugyanis míg egy vonaljegy 1,15 (vagy a vezetőnél váltva 2 euró), addig a napijegy csak 5 euró (1560 Ft), így elég hamar behozza az árát.

Az Elizabetes Iela egyik gyönyörű házaForrás: Rusznyák Balázs

Rigának, minden bája ellenére, kissé nyomott hangulata van. Ezt leginkább a búskomor emberek okozzák, nagyon sok a „rossz arcú” ember az utcákon. További bosszantó tényező a boltok látványos hiánya. Miközben majd minden sarkon van kaszinó (voltunk olyan téren, ahol három kaszinó működött), addig élelmiszert viszonylag kevés helyen tudtunk beszerezni.

Ez oda vezet, hogy a kevés élelmiszerboltban állandóan óriási tömeg van. A szállásunkhoz legközelebb eső pályaudvari szupermarketben este fél 10-kor is 15 percet kellett sorban állni. Pedig a pénztáros iszonyatos sebességgel dolgozott, elpakolni sem volt időnk, már jött a következő vásárló holmija. Riga persze kihagyhatatlan, ha az ember a Baltikumba utazik, és összességében nem is rossz hely, de azért érdemes felkészülni a kisebb zavaró tényezőkre.

A kvasz (erjesztett gabonaital) Lettországban is népszerű italForrás: Rusznyák Balázs

A főváros közelében gyönyörű nemzeti parkot találunk

Lettország persze nem csak Rigából áll, így mi is vonatra szálltunk, hogy felfedezzük a vidéket. Célunk az ország egyik legszebb pontja, a Gauja Nemzeti Park volt. Vonatunkkal Sigulda városáig utaztunk, ez Rigától alig 50 kilométerre van. A városka határában terül el a Gauja folyó gyönyörű szurdokvölgye, fölötte kötélvasúttal (lanovkával) is átkelhetünk. Megéri rászánni a 2 eurót, mert elképesztő a kilátás.

Kilátás a Gauja-völgyreForrás: Rusznyák Balázs

Ha leszállunk a kábelvasútról, alig 200 métert kell menni, és máris ott vagyunk a krimuldai vár romjainál. Szintén a lanovka végállomásának közelében áll a sokkal újabb krimuldai kastély, ezt is érdemes felkeresni. A turistákat az erdős területen kiépített utak és táblák segítik a tájékozódásban, így térkép nélkül is nyugodtan nekivághatunk az erdőnek.

Leereszkedtünk a Gauja-folyó völgyébe egy kis gyalogösvényen, és hamarosan elértük a Gutmana-barlangot, amelynek puha sziklájába évszázadok óta vésnek üzeneteket az emberek. Akinek szerencséje van, akár késő középkori nemesi címert is találhat a falon, amelyet az adott nemesi család egyik tagja vésett a kőbe.

A Gutmana-barlang puha sziklájába évszázadok óta vésnek üzeneteket az emberekForrás: Rusznyák Balázs

A zajos és zsúfolt Riga után kifejezetten jólesett a békés erdei kirándulás. Amikor ott jártunk, éppen építették a turistautat, így egyszer csak elfogyott alólunk. Ezért aztán az utolsó egy kilométeren az autóúton kellett gyalogolnunk, hogy elérjük a terület másik fő attrakcióját, a turaidai várat.

Lett Svájc profi skanzennel

A vár és a hozzá tartozó falumúzeum csak belépőjeggyel látogatható, de az 5 eurót (1555 Ft) maximálisan megéri rászánni, mert nagyon igényesen kivitelezett tárlatot kapunk érte. A vár az idők során szinte teljesen elpusztult, ám egy jelentős részét rekonstruálták. A toronyból csodálatos kilátás nyílik a Gauja-völgyre, amelyet a helyiek lett Svájcként szoktak emlegetni.

Kilátás a turaidai vár tornyából a vár felújított épületéreForrás: Rusznyák Balázs

A torony mellett a vár több épületét is helyreállították, és ezekben a vár történetét bemutató kiállítótermeket rendeztek be. Minden ki van írva angolul is, így a külföldieknek is érdemes végigjárni a tárlatot.  A dolgozók az egész várban korhű, középkori ruhában végzik munkájukat.

A falumúzeum ékessége az 1700-as évek közepén épült fatemplom, de több, régi foglalkozást bemutató, szépen felújított faház is van a területen. A falumúzeum és a vár között egy nagyobb füves területen modern szobrok állnak, amelyek a lett népdalok, a dainák hőseit formázzák meg.

Több szépen felújított faház is van a területenForrás: Rusznyák Balázs

Ha nincs erőnk visszasétálni az innen már viszonylag messze, 3-4 kilométerre fekvő siguldai vasútállomáshoz, akkor a falumúzeum bejárata előtt buszra szállhatunk. Ha szerencsénk van, kifoghatjuk a napi három-négy közvetlen rigai busz egyikét.

Itt mindenki oroszul beszél

Mivel Lettországból Fehéroroszország felé tartottunk, felkerestünk még egy lett várost, amely útba esett Riga és Minszk között. Nem azért álltunk meg Daugavpilsben, az ország második legnagyobb városában, mert annyi érdekes dolgot olvastunk róla, hanem mert ezen az útvonalon olcsóbb volt a vonatjegy (9 eurót, 2800 forintot spóroltunk így fejenként), és ráadásként még egy lett várost felfedezhettünk.

Daugavpils Lettország keleti részén fekszik, a szovjet időkben komoly iparváros volt.  Lakosságának több mint 80 százaléka orosz. Az ipar természetesen a rendszerváltás után hanyatlásnak indult, így mára egy kissé depresszív hangulatú nagyvárossá vált, de azért itt is akadt látnivaló, ha nem is sok.

Második világháborús emlékmű DaugavpilsbenForrás: Rusznyák Balázs

A vasútállomás lehangoló épülete egyből megalapozza hangulatunkat, ám onnan egy kellemes sétálóutca vezet a belvárosba. A koszorúkkal, György-szalagokkal és győzelem napi zászlókkal gazdagon felpakolt második világháborús emlékmű mutatja, hogy itt tényleg nagyon nagy többségben élnek oroszok. Az utcán csak orosz beszédet hallottunk, viszont orosz nyelvű feliratokat alig találtunk, szinte minden csak lettül olvasható.

A város látnivalói közé tartozik néhány nagyon szép templom, az egyetem főépülete és egy erőd. Ez utóbbi eléggé kiesik a városból, úgyhogy kénytelenek voltunk kihagyni a programból. A városképet hatalmas szovjet lakótelepek uralják, a betonházak között kockavillamosok döcögnek, amelyeken biciklilánc mozgatja az ajtót.

A daugavpilsi orosz ortodox katedrálisForrás: Rusznyák Balázs

Megvan a maga bája ennek a lepukkantságnak, de persze nem állítom, hogy ez volt baltikumi utazásunk fénypontja. Este 10-kor indult a vonatunk Minszkbe, de erről majd sorozatunk következő részében számolunk be.

Cikksorozatunk következő, befejező részében beszámolunk fehéroroszországi röplátogatásunkról, majd a megunhatatlan Kijev és a cári hangulatot árasztó Odessza kerül terítékre.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK