Elegáns bankárkisasszony konzervatív kosztümben

A Főtorony és a helyi Central Park

Frankfurt Európa egyik legnagyobb forgalmú repterével, pályaudvarával, fontos banképületeivel és vásáraival világváros lehetne. Mégis az egyik leginkább élhető német nagyváros. Olyan, mint egy ceruzaszoknyába bújtatott bankárkisasszony rengeteg intellektuális hobbival. Ráadásul gyalog is kényelmesen felfedezhető. Nem véletlenül az egyik kedvencem.

Frankfurt a német Hessen tartomány legnagyobb városa, de nem tartományi főváros. Elsősorban nemzetközi pénzügyi központként ismeretes, reptere, valamint hatalmas pályaudvara miatt pedig fontos közlekedési gócpont. Ennek ellenére

egy óra alatt gyalog is kipipálhatjuk a kötelező látnivalókat,

az egykori városházát, a Hauptwachét, a Römerberget, a dómot, és közben legalább három parkon átvágunk.

Frankfurt folyója, a Majna Forrás: Bánlaki D. Stella

Frankfurt fantasztikus város. Olyan, mint egy elegáns irodista, aki konzervatívan szexi szürke ruhát hord, szorgosan és pontosan teszi a dolgát napközben, és esténként sem vadul meg túlságosan. Azon kevesek közé tartozom, akik jobban szeretik, mint Berlint. Egy frankfurti barátom a két város mentalitása közti különbséget így ragadta meg: „A berlini lányok, akikkel együtt laktam, megmosták a hajukat, aztán gyorsan összekoszolták és összekócolták, mert úgy trendi. Ez nonszensz”. Ezzel lényegében le is írta a frankfurtiak legjellemzőbb tulajdonságát, amely nem más, mint az ésszerűség.

A régi, az új és a természet harmóniája

Igaz, hogy a világháborúban rengeteg épület elpusztult a városközpontban, de a foghíjakat vagy meghagyták zöldterületnek, vagy olyan modern épületeket húztak fel a helyükre, amelyek színesítik a város építészeti értékeit és kiemelik az elmúlt korok szépségeit.

Frankfurtban magától értetődően fér meg egymás mellett a régi, az új és a természet.

Az előbb említett német barát, aki egyébként építész, szó szerint szerelmes az Európai Központi Bank 1,4 milliárd eurót érő, enyhén csavart, dupla épületébe. Ez már része az egykori ipari városrész felzárkóztatásának, melynek sokkal sikeresebb eleme volt az ingyenes szabadidő-, skate- és free workout park kiépítése. Míg a banképület ellen tömegek tüntettek, a parkban minden délután tömegek szórakoztak.

Sokáig épült, sokan tüntettek ellene: Európai Központi Bank Forrás: Bánlaki D. Stella

Azért én a két sötét tornyot, a „tartozik” és „követel” becenevet viselő Deutsche Bank épületeit szeretem a legjobban. A régiek közül pedig az Eschenheimer-tornyot, amely egy későközépkori őrtorony, olyan, mintha photoshoppal biggyesztették volna a város közepére valamelyik kilencvenes évekbeli népszerű stratégiai játékból. Ehhez közel esik a város egyetlen hipszternek mondható kocsmája, szóval az egyetlen budapesti kocsmára emlékeztető szórakozóhely.

A kilátást és a sokféle épületet a Main Tower tetejéről érdemes megnézni, még ha fizetni is kell érte. A kilencvenes évek végén

ez volt Európa első teljesen üveggel burkolt épülete,

ma is jól néz ki. Kör alakja a bejáratnál és az irodákban is visszaköszön, akárcsak a tetőn. Valójában ez is egy banképület, mi más lenne.

Érdemes felmenni a Main Tower tetejére, még ha pénzbe kerül is Forrás: Bánlaki D. Stella

Innen kelet felé bámulva az IG Farben cég épülete uralja a látványt, amely ma is a náci időkre emlékeztető nevet viseli. Az ötvenes évekig ez volt Európa legnagyobb irodaháza, ma viszont már a Goethe Egyetemnek ad helyet. Északra az egyre dráguló bulinegyed, mögötte az egyedi építészeti értéket képviselő belvárosi villanegyed olyan értékes épületekkel, amelyekért mi egész életünkben dolgozhatnánk. Vagy tovább.

Még szerencse, hogy sétálni és nézelődni semmibe sem kerül.

Még kijjebb, a paneleken is túl csak az igazán gazdagok laknak, akik viszont a kiváltságért napi több mint egy órát ingáznak. Az itteni medencés partikon sok tízezer forintos steakek égnek oda, de egy átlagos turista nem bumlizik el odáig, hogy ezt szagolgassa. Hacsak nem olyan szerencsés kanapészörfös, mint én.

Hemzsegnek a múzeumok, kiállítóhelyek

Ma mintegy húsz híd ível át a Majnán, ezek közül sok gyalogos. Stílusban szinte teljesen különböznek egymástól, legalább olyan sokfélék, mint Frankfurt épületei. Érdemes minél többön átsétálni, mert mindegyikről más képet mutat a város. Az Alte Brücke a legrégebbi, a kereszt arany kakassal a tetején már a középkorban is a híd jelképe, a kapcsolódó mondák és a Grimm-mesék alapja volt. Habár egykor fából készült, és akkor még Sachsenhausen hídnak hívták, de ma is a Sachsenhausen városrész Hídnegyedébe visz minket. Ez egykor a halászok lakhelye volt legalább száz sörfőzdével.

Frankfurt minden hídról más arcát mutatja Forrás: Bánlaki D. Stella

Itt találjuk a város legrégebbi lakóházát, és azt a kis piros házikót a híd alatt, amely tulajdonképpen egy kortárs kiállítótér, a Neuer Portikus. Mellesleg a helyi művészeti egyetem társintézménye. Persze

múzeumok és művészet terén nagy a konkurencia Frankfurtban.

Évente kétmillióan látogatják a minőségi szórakozást kínáló kiállítótereket és múzeumokat, amelyekből annyi van a városban, hogy csak ezeken a helyeken el lehetne tölteni egy hetet.

A Städel-rajongók és a Modern Művészetek Múzeumának kedvelői (akik egyébként tortaszeletnek hívják a háromszög alakú épületet) talán felszisszennek, de én a Museum Angewandte Kunstot (Alkalmazott Művészetek Múzeuma) szeretem a legjobban. Legalábbis magát az épületet.

Eredetileg egy gazdag patikus villája állt itt,

amelyhez Richard Meier a nyolcvanas évek végén tervezett egy modern stílusú épületet és kertet. A Metzlerparkot a szögletes formák uralják, az épületbe árad be a fény, és erre a kiállítások is gyakran rájátszanak. Szombaton érdemes erre járni, amikor végig a folyó mentén bolhapiacot találunk rengeteg limlommal és sok frankfurti hipszterrel. (Akik konzervatívabbak, mint a stílus budapesti vagy berlini képviselői.)

A nyolcvanas évek parkba öntve az Alkalmazott Művészet Múzeumában Forrás: Bánlaki D. Stella

Frankfurt a parkok városa is

Munka után az irodaházból a parkba menni, és sétálni egyet, itt magától értetődő. Ez Goethe, Hoffmann, Schopenhauer és Adorno szülővárosa. Nincs olyan utcasarok, ahol ne lenne egy Goethe-emlékmű. Ezenkívül lépten-nyomon parkba fut az ember, ahogy az a német városokban lenni szokott. Habár a Taunusanlagét és a Gallusanlagét valóban felhőkarcolók veszik körbe, túlzásnak tűnhet, hogy sokan Central Parknak hívják ezeket a területeket.

Ezek egyébként az óvárost övező zöld ív részei, és szintén az egykori városfal mentén futnak.

A városfal az 1800-as évek legelején Napóleon parancsára tűnt el,

szerencsére azóta nem épülhetett a helyén semmi. Kivéve a régi operát, amely ma koncertteremként funkcionál, és amelytől természetesen senki sem sajnálja a helyet.

Az egyik ilyen oázisban, a Bethmannparkban egy szuper kínai kert is van csobogókkal, alig egy utcányira a legjobb ár-érték arányú kávézóktól, ahol leginkább hétköznapjaikat élő frankfurtiakkal vegyülhetünk.

Ez bizony nem japán, hanem kínai kert Forrás: Bánlaki D. Stella

A város körül még egy nagyobb zöld sáv is húzódik, ez Frankfurt területének harmadát adja, és összesen nyolcezer hektárnyi parkot jelent. Egyébként Frankfurtban található Németország legnagyobb városon belüli erdőterülete, valamint a legnagyobb botanikus kertje is.

Egy rendes frankfurti mindenhez mustárt eszik

A Fresse Gassénak, vagyis zabáló utcának csúfolt helyi gasztrosétány rögtön a város legdrágább sétálóutcája, a Goethestrasse és az Zeil közelében található. Ennél viszont sokkal érdekesebb a szintén belvárosi Kleinmarkthalle, amely a neve ellenére egyáltalán nem kicsi piac.

Sok turista órákig potyázik itt, ingyen kóstolja végig a rengetegféle sajtot, kolbászt, sonkát, hurkát és speciális mustárokat.

Közben a 40 feletti frankfurti házaspárok a hétvégi piknikhez vagy a nagy családi ebédhez próbálják beszerezni a hozzávalókat, és duzzognak, hogy nem férnek a pultokhoz. Én sajnos nem vettem mustárkülönlegességeket, utólag már bánom. Itt ugyanis van almaboros mustár, sárgabarackos mustár, feketeribizli- vagy epermustár, ananászmustár, banánmustár, whiskymustár, konyakmustár, édes mustárságok és a lista a végtelenségig bővíthető. A tősgyökeres frankfurtiak tényleg mindenhez mustárt esznek.

Vasárnapi brunch pezsgővel és Fritz Colával Forrás: Bánlaki D. Stella

A piac előtt már reggeltől fröccsözhetünk a németekkel, akiknek fogalmuk sincs arról, mi az a köztéri alkoholfogyasztási tilalom. Itt essen szó a frankfurti pezsgős reggeli intézményéről is.

Tévedés, hogy a németek nem tudnak élni,

csak ők az éjszaka helyett a reggel, a reggelik vagy brunchok (késő délelőtt fogyasztott gazdag első étkezés) császárai. A hétvégi reggelik asztalára minden ráfér a kolbászoktól a péksüteményekig és jó minőségű joghurtokig. Egy biztos, mustár mindenképpen lesz az asztalon. És Riesling Sekt, azaz német pezsgő.

Ha már gasztronómia, a tavasz a frankfurti grüne Sosse ideje. Ez a mártás hétféle friss zöld gyógynövényből készül, van benne turbolya, zsálya, petrezselyem és metélőhagyma, tehát ugyanazok, mint a hagyományos frankfurti mustárban. Héjában főtt újkrumplival és főtt tojással, jobb helyeken Tafelspitz-cel (főtt marhafartő) eszik. Frankfurt közepén háromnapos fesztiválja is van az ételnek a szezonban, a hét gyógynövényt pedig bármelyik piacon csomagban megkaphatjuk.

Tavasszal csokorban kapjuk a frankfurti zöld szósz hozzávalóit Forrás: Bánlaki D. Stella

A másik belvárosi fesztivál, amelyre érdemes időt szakítani, az almabor ünnepe. Persze ez is egy jellegzetes frankfurti dolog, habár a legtöbb frankfurti ki nem állhatja az Apfelweint. A kezdőknek érdemes először fröccsként (Apfelschorle) kipróbálni. Ha nagyobb mennyiséget kérünk, valószínűleg kézzel festett, égetett kerámiakancsóban szolgálják fel nekünk. Így ér össze a frankfurti asztalokon is a régi és az új, amitől csak még színesebb és szerethetőbb ez a város.