Habsburg elegancia helyett balkáni hangulat
Újonnan épült szállodák a város északi részén, a város fölé magasodó 1106 méter magas Domogledről nézve.
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Császárok kedvelt gyógyfürdőközpontja volt az erdélyi Herkulesfürdő, de régi pompáját alaposan megtépázta a szocializmus építészete. Aki gazdag orosz turisták tömege nélkül szeretné átélni a monarchiabeli fürdővárosok hangulatát, a fejlesztések előtt még megteheti.
Kellemes meglepetéssel indult az utazás, a közhiedelemmel ellentétben ugyanis végig tökéletes utakon jutottunk el a Kárpátok délkeleti csücskébe. A hosszú hétvégére tervezett kirándulás úti célja Herkulesfürdő (románul Băile Herculane) volt, amely állítólag Európa legrégebbi fürdővárosa. Évezredes Csipkerózsika-álmából a Habsburg Birodalom fénykorában, a 19. század közepén éledt újjá, tündöklése azonban az első világháború után gyors hanyatlásba fordult.
Le sem kellett fúrni
Pedig minden adott ahhoz, hogy felvegye a versenyt Marienbaddal, Karlsbaddal vagy akár Hévízzel. A hatezer fős városka a kristálytiszta Cserna-patak völgyében fekszik a falként emelkedő sziklák és hegyek között. Ez nem csak a látványnak, a klímának is jót tesz, télen megóvja a nagy hidegektől, de a nyári kánikulák is elkerülik, az erdők pedig a jó levegőről gondoskodnak. Termálvízért pedig még lefúrni sem kellett, a sziklarepedéseken más-más ásványi sókat hoz magával az 50-60 fokos hévíz, ezért minden forrás másféle betegség kezelésére jó.
Nemcsak fürdésre használják a termálvizet, például látási problémák kezelésére is alkalmasnak tartják. Ehhez azonban a modern kor technikáját is segítségül hívják: a forrás mellett PET-palackok kupakjait helyezik el, hogy a páciensek azzal szorítsák szemükhöz a gyógyvizet. Kérdés, hogy ez nem járulhat-e hozzá bizonyos fertőzések továbbadásához, illetve az is felmerült bennem, vajon hogyan oldották meg a szemkúrát a műanyagkorszak előtt.
Nem a termálvízben ücsörgés az egyetlen kikapcsolódási lehetőség. A hegyekben keresztül-kasul turistaútvonalak vezetnek, amit mi igyekeztünk kihasználni. Az alkalmi túrázót a helyiek is segítik, az út elején túrabotokat találni, amelyeket mindenki vissza is visz a kirándulás végeztével. A hegyekből képeslapra illő panoráma nyílik a patakparton elterülő kisvárosra. Távolabbról szebbnek hatnak a századfordulós épületek, és kevésbé zavaróak a Ceausescu-érában épült, SZOT-szállóra emlékeztető hotelek.
Herkulesfürdő a törökök elleni felszabadító harcokat vezető osztrák Hamilton marsallnak köszönhette felvirágzását. Hamilton elvitte Bécsbe a római időkből származó fürdő leleteit és a gyógyvizet, és ezzel felcsigázta az arisztokrácia érdeklődését. Jól jött az is, hogy a közeli Resicabányát, Magyarország egykori legnagyobb vasbányáját elsők között érte el a vasút, így azon a fürdőközönség is közlekedhetett. Az 1886-ban átadott Neptun fürdőben a bécsi kastélyok hangulata fogad bennünket, már ha hajlandók vagyunk a betört ajtók egyikén belógni a romos épületbe.
Az egykor Ferenc Józsefet és Sissit vendégül látó hotelek mostanság lepusztult állapotban várják sorsukat. Ottjártunkkor egyetlen kőműves dolgozott valamelyik építkezésen, aki körbevezetett minket a lepusztult szobákon és az elhagyott fürdőkön. Sajnos az építésvezető gyorsan kitessékelt minket, és csak annyit tudtunk meg tőle, hogy három-négy év múlva szeretnének a felújítással végezni. Hát, mi szkeptikusak maradtunk.
Habsburg elegancia helyett marad a balkáni hangulat. A folyóparton számos kisebb, néhány fő befogadására alkalmas betonmedencét alakítottak ki. A fiatalabbakat 24 fokos vizű strandok várják 500 forintnyi belépőért. A szedett-vedett környezethez tökéletesen illenek az útszéli, román ételeket kínáló kifőzdék.
Pár száz forintért teleehetjük magunkat a csevapcsicsa itteni megfelelőjével, a miccsel, amelyet káposztával fogyasztanak. A helyi levessel, a csorbával nem volt szerencsénk, sajnos elég ízetlen adagokba futottunk bele túránk során. A kávéval is érdemes elővigyázatosnak lenni, cappuccino alatt a legtöbb helyen valami porból készült löttyöt értenek, aki biztosra akar menni, rendeljen eszpresszót, vagyis expressót.
A bulit feldobta a menyasszonyszöktetés
Szombat este belevetettük magunkat az éjszakai életbe, vagyis elmentünk a város egyetlen diszkójába. Bár a Dragostea Din Tei szupersláger ideje már lecsengett, az újabbak sem sokkal jobbak. Ezeknél érdekesebb volt, mikor az éjszaka közepén két török zenét játszó muzsikus tűnt fel, akik tradicionális zenével mulattatták a gyér közönséget. A bulit csak egy menyasszonyszöktetés tudta valamelyest feldobni.
Már csak az Aranyember miatt is kihagyhatatlan a hajókázás a Vaskapu-szorosban. A táj már nem olyan vadregényes, mint a Jókai-regényben, hiszen 1972-ben a vízi erőmű gátjai 33 méterrel megemelték a vízszintet. Ennek köszönhetően megszűntek a korábbi hajózási akadályok, de így is lenyűgöző a Nagy és Kis Kazán-szoros.
Orsován nagyjából húszezer forintért lehet hajóútra befizetni, de ha többen is összejönnek, fejenként ötezer forint a kétórás utazás az akár 80 kilométer/órás sebességgel repesztő motorcsónakkal. A megemelt vízszintből épphogy kilátszik Tiberius emléktáblája, bár a magas vízállás már a felét lemosta. Hihetetlen, hogy a rómaiak napra pontosan egyetlen év alatt, 33 és 34 között utat vágtak a sziklafalba, amely Dacia elfoglalását készítette elő.
Hajósunk a történelmi emlékeknél jóval többet tudott a helyi ingatlanviszonyokról. Szinte minden vízparti ház történetét és gazdáját felsorolta, beleértve azt is, hogy az utóbbi években mennyiért keltek el az ingatlanok. Meglepetésünkre a nagyobb házak legalább 60 millió forintot érnek.
Orsova óvárosa mellett Ada Kaleh szigete is víz alá került az erőműépítéskor. Sokak szerint ez a hely inspirálta Jókai Aranyemberének Senki szigetét. Az osztrák-török háborúkat lezáró béke kikötötte, hogy a sziget török lakossága helyben maradhat, így ez volt a Nagy-Magyarország egyetlen muszlim települése. Az erőműépítés után Turnu-Severin mellett újra felépítették a szigetet, de a török lakosság ide már nem költözött át, inkább Törökországba távozott.
Traianus római császár 103 és 105 között építtette a Duna első hídját Bécstől lefelé, amely mérnöki mestermunka volt a maga idejében. Ma is örülnénk, ha ennyi idő alatt épülne meg egy híd nálunk. A csupán 80 ezres város más nevezetességgel nem igazán rendelkezik, de jó volt látni, hogy csecsemőtől az aggastyánig az egész város a sétálóutcán korzózik. Azért a modern kor is adott valamit a városnak, mégpedig egy kinetikus szökőkutat, amely különösen az esti kivilágításban érdekes látványt nyújt folyamatosan mozgó alkatrészeivel.
A globalizáció feltartóztathatatlan
Az európai parlamenti választások itt sem hozták lázba a helyieket. A legtöbb faluban még plakátok sem voltak, a vasárnapot inkább a földeken töltötték vidéken. Nagymamák és nagypapák kézi erővel vagy lóval ástak és szántottak. Csak arra tudtunk gondolni, hogy a gyerekek és az unokák biztosan Spanyolországban vagy Olaszországban dolgoznak. A zsebkendőnyi földeket művelő, terményeiket a portájukon áruló emberekről az jutott eszünkbe, hogy ez tulajdonképpen a nyugat-európai zöldek által vágyott kisparaszti világ. Csakhogy úgy tűnt, a helyiek nem igazán elégedettek mindezzel.
A szegényes falvak után éles kontrasztot jelentett Temesvár, az igazi európai nagyváros. Az EU-s támogatásokat hirdető táblaerdő itthonról is ismerős lehet, ezek mögött zajlik a belváros szinte egészének átépítése. A feltúrt utakon a pallók közt betekinthettünk a középkori várostörténetbe, ugyanis éppen régészek ásták ki a romokat.
A főtér szerencsére egyben volt. Mivel éppen színházi fesztivál zajlott a városban, több százan gyűltek össze a színház előtt egy szabadtéri előadásra. A teraszok tömve voltak jól öltözött emberekkel, lerítt róluk, hogy itt bizony dübörög a gazdaság. Bukarest után Temes megyében a legmagasabb az egy főre jutó GDP, de Magyarországon is harmadik lenne a régió. A városszéli gyárak ismerősek voltak: Flextronics, Procter & Gamble és autóipari cégek ‒ a globalizáció feltartóztathatatlan.
Románia még mindig olcsóbb, mint Magyarország, de már nem sokkal. Az emberek többsége nem él túl jól, de vidámabbnak tűnik. Ha nem telik utazásra, felpakolják a családot a Daciába, és egy hegyi patak partján grilleznek, miközben persze szól a balkáni popzene. A 60 ezer forintos minimálbérből ott sem lehet megélni, vidéken érezni is lehet a fiatalok hiányát. Kétmillióan, az ország tizede ment el külföldre dolgozni. Valószínűleg mindenki, aki beszél valamilyen idegen nyelvet, mert Temesvárt kivéve se az angollal, se a némettel nem nagyon boldogultunk.
A nyelvi nehézségek miatt érdemes interneten szállást foglalni, de mivel egymást érik a szállások, az se baj, ha foglalás nélkül indulunk útnak. Napi három-négyezer forintért szinte bárhol lehet tiszta és rendes panziót találni. Aki luxusra vágyik, nincs könnyű helyzetben, háromcsillagosnál nincsenek jobb hotelek Herkulesfürdőn. Az érintetlen természet azonban bőven kárpótol a kisebb kényelmetlenségekért.
Herkulesfürdőről korábbi képriportunkat itt nézheti meg.