Bizonyára sokakkal előfordult már, hogy miközben izgalmas nyaralási élményeiről mesélt másoknak, azok figyelme előbb-utóbb lankadni kezdett, és a végére egyoldalúvá vált a beszélgetés. De miért van az, hogy a számunkra legkedvesebb történeteink még a legjobb barátainkat vagy a családtagjainkat sem érdeklik?
A Harvard Egyetem kutatói azt állítják, megoldották a rejtélyt. Az emberi természetet kutató pszichológusok azt találták, hogy a miközben másoknak szokatlan élményeinkről mesélünk, az idegenné és az irigység tárgyává tesz bennünket az ő szemükben.
A harvardi kutatók kiscsoportos foglalkozásokon egy embernek egy lenyűgöző videoklipet mutattak egy utcai bűvészről, míg a többieknek alacsony költségvetésű rajzfilmet adtak. Ezután megkérdezték mindenkitől, hogy vajon az átlagos vagy a jobb filmet nézték-e, és osztályozniuk kellett, mennyire voltak elégedettek a megnézése után.
Ezután a csoport újra összejött, és beszélgethettek egymással egy darabig. Majd megkérték őket, hogy újra osztályozzák az elégedettségi érzetüket. Az eredmény az volt, hogy akik a prémium videót nézték, elsőre boldogabbak voltak, a beszélgetés után azonban sokkal rosszabbul érezték magukat, mint azok, akik a rajzfilmet nézték. Azok, akiknek csak hétköznapi élményeik voltak, örültek, hogy azt azonos alapon megoszthatják, és boldogabbak voltak.
A legrosszabb esetben az emberek irigyek, és neheztelnek azokra, akiknek különleges élményeik voltak, a legjobb esetben pedig alig beszélnek róla – idézi a tanulmány szerzőit a Daily Mail. Ha egy olyan élménye van az embernek, amelyet rajta kívül senki más nem élt át, akkor mindegy, hogy az milyen jó volt, hosszú távon nem teszi őt boldoggá.