A balatonszárszói József Attila Emlékmúzeum hatalmas meglepetés volt. Az ilyen intézményekről általában poros tárlók jutnak eszünkbe néhány régi levéllel, falakon lógó fotókkal, nyikorgó padlóval, sarokban üldögélő teremőrrel. Nos, ez a múzeum nagyon nem ilyen.
Kifejezetten elgondolkodtató, érdekes, izgalmas kiállítás, abszolút a kornak megfelelő eszközökkel. Úgy láttam, itt minden korosztály talál magának valami érdekeset. Az idős házaspár előadást nézett a kivetítőn, a kamaszok verseket hallgattak, a kisgyerekek a régi írógépet próbálták ki.
A falra festett idézetek, a költőről készült szokatlan fotók segítenek megértetni, milyen körülmények közt élt József Attila, hogyan formálódott a személyisége. Hasonlóképp egyedi és izgalmas a tóparton álló József Attila-emlékmű is. Az írógépbillentyűkből és vasúti elemekből összerakott alkotás, amelyen sok-sok versidézetet olvashatunk, nagyon szép és megrendítő emléket állít a költőnek.
Balatonszemesre eddig csak enni jártunk, pedig kedvenc éttermünkkel, a Kistücsökkel szemben Postamúzeum van. Aki szereti a régi autókat, képeslapokat, semmiképp ne hagyja ki. Itt láthatjuk például az ország legelső postakocsiját, amely szemet gyönyörködtető régi járgány. A Balaton környéki településekről készült régi képeslapok között pedig akár órákig böngészhetünk.
Szenvedélyes utazóként nagyon érdekelnek a régi felfedezők legendás útjai, úgyhogy kastélyvadászat közben nagyon megörültem, amikor egy ezzel kapcsolatos kincsre bukkantam. Az aprócska Zalaközségben bukkantam rá Zichy Mihály festőművész szülőházára, a Zichy-kúriára.
Az 1979-ben megnyílt múzeumban látható bútorok eredetiek, ezeket a Zichy-család menekítette meg a háború és a műgyűjtők elől. Ugyancsak eredeti a 4000 kötetes családi könyvtárszoba, valamint azok a néprajzi tárgyak, amelyeket Zichy Mihály hozott magával izgalmas utazásairól.
A legkülönlegesebb talán a szibériai tonguz-ebenkin népcsoport gyereksámán-ruhája, amely rénszarvasbőrből készült, gyönggyel kihímezve. Nem tapossák egymás sarkát a látogatók, pedig kellemes hely, és egy kirándulást igazán megér a gyűjtemény.
Kaposvár rengeteg látnivalója közül a kedvencem a végtelenül bűbájos Rippl-Rónai Emlékház (Római villa). Maga az épület is gyönyörű, az eredeti berendezésnek köszönhetően pedig tökéletesen magunk elé képzelhetjük, hogyan élt itt a művész. Rippl-Rónai festményeiből pont annyi van a falakon, amennyi egy látogatás alkalmával kényelmesen befogadható.
A villa régen szőlők között állt, de ma már elérte a város. Történetéről hosszú, de érdekes írást találtam. Nemrég készült el az új látogatóközpont, itt fogadják a látogatókat (jegyek, információ, mosdó, büfé), de kiállítótérként is funkcionál. Fő látványossága az Andrássy-ebédlő másolata.
Rippl-Rónai József a tiszadobi Andrássy-kastélyban helyezte el saját tervezésű bútoregyüttesét, amely a modern magyar iparművészet nyitányát jelentette. A berendezés 1918-ban elpusztult, csupán néhány fotó maradt róla.
Az újragyártást alapos kutatómunka előzte meg, és ma már az ebédlő teljes pompájában látható a Róth Miksa tervezte színes üvegablakokkal, a bútorokkal és a kárpitokkal. Nem csodálom, hogy a Római villa nyerte el a 2013-as Év Kiállítása díjat, valóban nagyon igényesen alakították ki a bemutatóhelyet.
Buzsák neve egybeforrt a népművészettel. Az egykori építkezési szokásokat, szőtteseket és fafaragásokat ma is megtaláljuk a tájházban, amely 2013-ban új kiállító épülettel, játszótérrel bővült, a szabadtéri színpad fölé pedig nádtető került. A nyár kellős közepén jártam ott egy felhős, kirándulásra alkalmas napon, mégis egyedüli látogató voltam.
A falubeliektől megtudtam, hogy a 70-es, 80-as években buszok tömkelege hozta ide a kirándulókat, a búcsúban pedig – pünkösd másnapján – annyian voltak az utcán, hogy ha nem akarta elveszíteni az ember a párját, bizony fogni kellett a kezét. Ez ma már csak szép emlék, alig lézengenek a látogatók.
Andocs Nyugat-Magyarország egyik legjelentősebb búcsújáróhelye. A templom nevezetességét, a Boldogságos Szűz szobrát csodatevőnek tartják, és becslések szerint legalább ötszáz éves. A kegyszobrot 1747 óta öltöztetik, az első palástot Széchenyi Katalin grófnő ajándékozta a kegyszobornak, utána sokan követték példáját.
Ma már több mint 250 ruhát tartalmaz a gyűjtemény, melyeket bárki megnézhet a kolostorépületben. A legtöbb Mária-ruha Magyarországról, illetve a határon túli magyaroktól származik, de érkeztek Írországból, Kanadából, Dél-Amerikából és Kínából is. A legrégebbi ép köntös a kollekcióban 1852-ből való.
A teremőrtől tudom, hogy van, aki hálából adományoz ruhát, mert felgyógyult egy betegségből, mások meg csak úgy, ajándékképpen gazdagítják a gyűjteményt szebbnél szebb darabokkal. Általában minden második pénteken öltözteti a szobrot két helyi asszony, a ruhát az aktuális időszak liturgikus előírásai szerint választják ki.
Mint szerte az országban, Somogyban is majd minden településen találunk templomot, de olyat, mint Kisgyalánon, ritkán látni. A klasszicista stílusú kis körtemplomot 1800 körül építtette a falu akkori birtokosa, Hugonnay bárónő. A különleges formájú templom nemrég gyönyörűen fel lett újítva, tökéletes állapotban találtam.
Egyik kedvenc somogyi településem Szenna, amely gyönyörű dombvidéken fekszik. Fő nevezetessége a szabadtéri gyűjtemény, amely abban különbözik a többi skanzentől, hogy egy élő falu közepén építették fel. Ékessége a festett kazettás mennyezetű és karzatú templom, amely az eredeti helyén áll.
E köré építették fel a jellegzetes belső-somogyi házakat, amelyek eredetileg is műemléki védettségűek voltak. A házakat gondosan elemeikre bontották, ideszállították, majd a lehető legkevesebb új anyag felhasználásával építették újra.
A kastélyok mellett a régi, romos templomokat is imádom, úgyhogy nem volt kérdés, hogy megkeresem a Balatonlelle határában levő Árpád-kori maradványokat. Ide úgy lehet eljutni, hogy a Rádpuszta feliratú táblákat követjük, majd a temetőnél besétálunk a romhoz.
Az alacsony fakerítésen egy tábla is jelzi, hogy jó helyen járunk. A kis templom faragott homokkőből és téglából épült a 13. században, ma már csak néhány fala maradt meg. Szép, rendezett környezetben áll, jó volt látni, hogy karbantartják.
Somogyfajszon nemcsak a kastély volt nagy élmény, de a település másik nevezetessége is, a régi templomrom. Ez sem olyan látnivaló, amelybe véletlenül botlik az ember, tudni kell, hol keressük.
Ha elhagyjuk a kastélyt, a Kossuth utca nagy ívben balra kanyarodik, szemben pedig egy salakos út vezet Sörnyepusztára. Amikor már feladná az ember a reményt, hogy valaha odaér, végre feltűnik a Sörnyepuszta tábla, és rögtön utána, jobb kéz felől bukkan fel a romantikus templomrom.
Zalaváron a récéskúti bazilika romjai ugyan csak térdig érnek, de az igényesen kialakított környezet miatt megéri idelátogatni. Ha már itt járunk, érdemes pár kilométert továbbhajtani a Zalavárról Zalakomár felé vezető úton. Előbb átkelünk egy kék vasszerkezetes hídon, majd behajtunk jobb oldalt egy kis bekötő útra.
Látványos, faszerkezetes híd következik, amely a Kis-Balaton egyik vadregényes tájára, a Kányavári-szigetre vezet. A szigeten tanösvény kanyarog magyarázó táblákkal, kilátóval. Csodálatosan nyugodt a táj, rengeteg a madár, és ha piknikezni támad kedvünk, számos tűzrakó hely áll rendelkezésünkre.
Somogyvámos határában egészen egyedi látnivalót találunk: a Krisna-völgy Indiai Kulturális Központ és Biofarmot, ahol a legstresszesebb látogató idegei is perceken belül kisimulnak. A krisnások hosszas keresgélés után találták meg ezt a vidéket. Ma már 260 hektáros a farmjuk, ahol önellátó biogazdálkodást folytatnak.
A tehenészetből nyerik a tejet, a biokertből a zöldségeket, de az áram- és vízellátás, valamint a szennyvíz elvezetése is a környezetet leginkább kímélő módszerekkel zajlik.
A krisnásokkal leggyakrabban kétféleképpen találkozunk. Vidáman kántálva-táncolva vonulnak a városok utcáin vagy ingyenes ételosztást szerveznek rászorultaknak. Tulajdonképpen a két legfőbb benyomásom a Krisna-völgyben tett látogatás során is hasonló volt.
Derűs vidámság és segítő jó szándék vett körül. Ez utóbbi különösen akkor volt hasznos, amikor elakadtam a környéken az agyagos úton, és egy traktoros krisnás érkezett a mentésemre.
A külső parkolóból a templomhoz vezető utat autóval is meg lehet tenni, de én ezt nem tudtam, így nekivágtam gyalog. Jól tettem, két okból is. Egyrészt már útközben van bőven látnivaló, magyarázó táblákon ismerkedhetünk az ökogazdálkodás alapjaival, másrészt pedig a szép séta során kicsit ráhangolódunk a templom békéjére.
Magát a templomot óránként induló idegenvezetéssel lehet körbejárni, ennek árát a belépő tartalmazza. A vezetésre várva vagy azt követően érdemes beülni az étterembe, ahol természetesen csak vegetáriánus fogások közül válogathatunk.
Jó volt látni, hogy itt végre vannak látogatók is. Míg az ország rengeteg nevezetességénél csak siránkoznak a hetvenes évek belföldi turistaáradatának drasztikus visszaesése miatt, Somogyvámos évente harmincezer látogatót fogad.
Lábod közelében található a petesmalmi vidrapark. A 150 hektáros erdei tavas terület Belső-Somogy élővilágát mutatja be. Már maga a park is megér egy látogatást, a főattrakció Luca és Aladár, a két jópofa vidra. Azonnal elolvad az ember, ha meglátja őket, amint a hátukon úszkálnak vagy kíváncsi pofával várják a finom halacskákat, amelyeket a gondozójuk dobál be nekik a vízbe.
Jelenleg a vidrákon kívül három további védenc van: egy gólya, amelynek sérült a szeme, egy törött szárnyú gólya és Márton, az értelmi fogyatékos lúd. Az állatokon kívül a parkban egy tanösvényt is találunk, amelyen bejárhatjuk a tavas-nádas tájat. A területet ugyanaz a Somogy Természetvédelmi Szervezet felügyeli, amely a nagyszerű somogyfajszi Kund-kastélyt is.
Gyékényesen egy idilli tavat találunk, amely népszerű horgászparadicsom és pihenőhely. Annyira hívogató volt, hogy megálltam itt egy kicsit a nagy kastélyvadászat közben. Szerencsére volt nálam fürdőruha, a nap pedig ragyogott, úgyhogy elnyúltam egy kicsit a tóparton napozni. Bár hol gyerekek ricsajoztak, hol pedig fűnyírók verték fel a csendet, még így is átjött a hely békés hangulata.
Drávaszentesen a Dráva Kapu Bemutatóközpont, valamint az innen induló tanösvény várja a kirándulókat. Rengeteg programot kínálnak, érdemes böngészni a honlapjukat. Az egyik ígéretes túra az Éjszakai Csillagséta, amelyet nyáron hirdetnek meg néhány időpontban.
Erről sajnos most lemaradtam, de majd jövő nyáron megpróbálok elcsípni egy időpontot. A központban két háromágyas apartmant is található, melyek amolyan kulcsos házként működnek. Én is itt szálltam meg, úgyhogy jó szívvel tudom ajánlani: tiszta, csendes, megfizethető.
Somogyban ismét bebizonyosodott, hogy ha nekiveselkedik az ember egy terület módszeres felderítésének, sokkal több érdekességet talál, mint amiről olvasott vagy hallott. Érdemes kiszemelni az ország valamely szegletét, és eltölteni ott pár napot. Eddigi tapasztalataim alapján bármelyik vidéket választjuk, garantáltan nem fogunk unatkozni.