Van, aki forrón szereti

A kaliforniai Halál-völgy nem az egyetlen hely a Földön, amely a hőség és szárazság ellenére kedvelt turistacélpont. Bemutatunk néhányat, ahol az Orgio szerzői is megfordultak már. 

„Innen már gyalog kell tovább menni” – mondta sofőrünk, amikor kitett minket a Namib-sivatagban, nem messze a Halott-mocsár (Dead Vlei) bejáratától. Hajnalban már megcsodáltuk a napfelkeltét az egyik homokdűne tetejéről, de igazából akkor kezdtem átélni, hol vagyunk, amikor nekivágtunk a jó félórás sétának. Persze sofőrünk jól elmagyarázta, merre kell menni, és útjelzők is voltak, de félelmetes volt arra gondolni, mi lenne, ha eltévednénk. A kiszáradt mocsárban magunk voltunk néhány 900 éves fatörzzsel, amelyek a szárazság miatt nem bomlottak le. A látvány legalább olyan szürreális volt, mint amikor előző este a sivatag közepén egy kempingben a német sörtörvény szerint készített csapolt sörért kártyával fizettem.

A Halott-mocsár Namíbiában Forrás: AFP/Christophe Lehenaff

Az egykori német gyarmat Halott-mocsaránál persze jóval ismertebb a kaliforniai Halál-völgy (Death Valley), ahol az elmúlt napokban a történelmi csúcsok közelébe kúszott a hőmére higanyszála. Bár a forróság az elmúlt napokban valamelyest enyhült, június 30-án 54 Celsius-fokot mértek, ami alig maradt el az 1913. július 10-én itt mért 56,7 fokos rekordtól. Utóbbi egyben világrekord is, miután a Meteorológiai Világszervezet szerint csupán leolvasási hiba miatt mértek 58 fokot 1922-ben a líbiai al-Aziziában (a rekordokat a tudományos igényű időjárási megfigyelések kezdete, az 1850-es évek óta jegyzik).

A mozgó kövek titka

A Halál-völgy Észak-Amerika legmelegebb és legszárazabb területe, egyben Itt található a legalacsonyabb pontja is, a Badwater-medence, 86 méterrel a tengerszint alatt. Zord klímája ellenére – vagy tán részben éppen azért - kedvelt kirándulóhely. 1933-ban nyilvánították védett nemzeti műemlékké, majd 1994-ben nemzeti parkká, a vele szomszédos területekkel együtt.

A park vonzerejét számos különleges természeti képződménynek köszönheti. Vannak például sokszínű, festőpalettára emlékeztető vulkanikus hamufalak (Művész Palettája), sós vizű, tengerszint alatti tó különleges állatfajokkal, vagy az 1700 méter magas Dante-csúcs, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a völgyre. A sókristályok, kanyonok, kráterek és homokdűnék mellett talán a legfurcsább képződmények a Racetrack Playa kövei. Ezek a 10–50 cm-es darabok rejtélyesen mozognak a teljesen vízszintes felületen; a jelenségre több tudományos elmélet igyekezett választ adni. De itt található a furcsa alakú szikla, a Zabriskie Point is, amelyről Michelangelo Antonioni híres filmje a címét kapta 1970-ben.

Mozgó kő a Halál-völgyben Forrás: Wikipedia

A látnivalók nagy része aszfaltúton érhető el, de összesen több mint 500 kilométer hosszú, terepjáróval járható földútja is van. Az autóutak mellett ezernél is több gyalogösvény van a völgyben és környékén, noha nyáron a szélsőséges melegben a gyalogtúra nem javasolt. A park látogatóközpontja a Furnace Creek üdülőövezetben van a 190-es út mentén.

Az ide látogató turisták egyik kedvelt programja, hogy tudnak-e tükörtojást sütni a felforrósodott köveken. A BBC riporterének ez nem sikerült, ám kollégánk, Visnovitz Péter némi kísérletezés után sikerrel járt, igaz, ehhez egy kis szerencse is kellett.

Az Egyesült Államok másik, hasonlóan forró természeti csodája az Arizonában található Grand Canyon, amelyről az Origo munkatársa, Vincze Barbara írt beszámolót a közelmúltban.

Kilátás a Grand Canyonra Forrás: Vincze Barbara - Origo

Utazás izzasztó hőségben

Forró helyek a világon sok felé vannak, de közülük csak kevés az igazán felkapott turistacélpont. A nem közvetlenül, hanem a NASA műholdjáról mért legmelegebb helynek például az iráni Lut-sivatagot tartják, ahol 2005-ben 70,7 Celsius fokot regisztráltak. (A földfelszín és a felette lévő levegő hőmérséklete akár 20-30 fokkal is eltérhet, ám sok távoli, elszigetelt helyen nincs telepítve hiteles mérőállomás.)

Bár Iránról nem mondható el, hogy sokan utaznának oda, aki ott járt, általában rendkívül pozitívan nyilatkozott a helyiek vendégszeretetéről és a látnivalókról. Ha a sivatagban nem is, Iránban megfordult például Föld körüli kerékpárútján Harkányi Árpád és felesége, Zárug Zita is, kétrészes beszámolójukat itt és itt olvashatják.

Siklóernyőzés az iráni táj felett Forrás: Harkány Árpád

Majdnem ilyen forróságot mértek Ausztráliában is 2003-ban, szintén műholdról. A 69,3 Celsius fokot a Queensland Outbackben regisztrálták. Ausztrália nagy része egyébként lakatlan sivatag, viszont ott is akadnak páratlan természeti szépségek. Ilyen például a a vörös földből kiemelkedő Uluru, más néven Ayers Rock, amelyről Szatmári Ferenc írt beszámolót az Origónak.

Az Uluru Ausztráliában Forrás: Szatmári Ferenc

Kína és Líbia sivatagos tájai – bár a világ legmelegebb részei közé tartoznak – nem vonzzák az utazókat. Az Arab-félsziget – főként Dubaj és Omán – azonban egyre népszerűbb célpont. Nyáron itt sem ritka a 40 fok feletti hőmérséklet, ám a turistainfrastruktúra itt jó, ami elviselhetőbbé teszi a meleget (persze érdemes inkább elkerülni a nyári forróságot). Dubajban Travellina járt nemrég, Ománról pedig rajta kívül Vándorboy is beszámolt, sőt, egy videóriport is készült az Origo számára.

Ahol egy csepp eső sem esik

Talán meglepő, de a világ legszárazabb pontja egyáltalán nem meleg. Sőt, kifejezetten hideg, hiszen az Antarktiszon található. A Száraz-völgyekben egyáltalán nincs csapadék a magas hegyeknek és erős szeleknek köszönhetően. Az Antarktiszra azonban drágasága miatt csak kevés turista jut el, azok is csak a peremére.

A chilei Atacama-sivatag egyes részein már több mint 500 éve nem esett az eső. Ezért az Antarktisz után ezt tartják a világ legszárazabb térségének. Ide azonban már turisták is érkeznek, hogy megnézzék a környék egyedülálló városait, falvait és gejzírjeit. Kun-Szabó Mariann beszámolója itt olvasható.

A chilei Atacama-sivatag gejzírekkel Forrás: Kun-Szabó Mariann

Észak-Afrika az a hely, ahol a szárazság forrósággal párosul. Líbia kiemelkedik közülük, ám az ország már a polgárháború előtt sem volt turistaparadicsom. A szintén rendkívül száraz egyiptomi Luxorba viszont sokan látogattak el ókori emlékei miatt, ám az arab tavasz óta tartó erőszakos cselekmények nem tettek jót a térség idegenforgalmának. Kedvelt célpont Tunézia is, ahonnan Travellina küldött beszámolót, csakúgy, mint a jelenleg nem látogatható Maliból.

Timbuktu városa Maliban Forrás: Kisgyörgy Éva

Ezeken a helyeken az éves átlagos csapadék mindössze 1-2 milliméter. A kaliforniai Halál-völgy, ahol ez 50 milliméter, hozzájuk képest maga az oázis.