Belenéztünk a vulkán gyomrába

A város nevezetessége, a Taal vulkán.

Több hete dolgoztam Manilában, a Fülöp-szigeteken, amikor az egyik hétvégén sikerült megszerveznem munkatársaimmal egy látogatást a világ legalacsonyabban fekvő, ma is működő vulkánjához, a Taalhoz, amely a fővárostól mindössze 50 kilométerre található délre, a viszonylag nagy népsűrűségű Batangas térségben. Az időzítés izgalmakat ígért, ugyanis ezekben a napokban fokozott vulkáni tevékenységet mértek a területen.

A Fülöp-szigetek annak a Csendes-óceán partjain végigfutó tűzgyűrűnek a nyugati oldalán fekszik, amelynek mentén a világ működő vulkánjainak 75 százaléka és a földrengések legnagyobb része előfordul. A ma is működő vulkánok közül az egyik legérdekesebb a Taal: egy olyan vulkánkomplexum, amely a többszörös kitörés következményeként két gyűrűvel is rendelkezik, közöttük pedig a kráter vízzel van feltöltve.

Így néz ki a Taal vulkán Tagaytay szirtjeiről

Az út megszervezése könnyűnek tűnt, amíg nem láttam hozzá. Ha az európai turista nem szeretné utazási iroda szolgáltatásait igénybe venni, melyek legtöbbször nyugati árakon dolgoznak, akkor bizony marad a tömegközlekedés vagy az autóbérlés. A tömegközlekedésről helyi munkatársaink már az első héten lebeszéltek minket, mert a buszok más rendszer szerint közlekednek, mint amihez szokva vagyunk. Az autóbérlés sem leányálom, ha figyelembe vesszük a helyi vezetési szokásokat, ahol a sávfelfestés csak szimbolikus, és ahol szinte minden nap tanúi lehetünk kisebb koccanásoknak. Helyi munkatársam közbenjárására végül sikerült szereznem egy kisteherautót sofőrrel, így csapatunk egyik vasárnap reggel felkerekedett.

Ez volt az első alkalom, hogy kiszabadultunk a zajos és poros fővárosból, és felüdülés volt zöld pálmaerdőket látni. Egy óra után Tagaytay szirtjeiről végre megpillantottuk az alattunk elterülő tavat és az abból kiemelkedő Taal-vulkánt. Az aktív tűzhányó egy 15 kilométer átmérőjű kalderában helyezkedik el, amelyet tó vize tölt ki. Középen ebből emelkedik ki az 5 kilométer átmérőjű Vulkán-sziget, amely tufagyűrűkből, salakkúpokból áll össze.

A tiltás mit sem ér

A szirtről lekocsikázva a tó partjára jutottunk, ahol következő feladatunk egy halászhajó kiválasztása volt egy jó árat mondó halásszal, aki átvisz a vulkánhoz, és megvár minket, amíg mi szétnézünk a szigeten. Rövidke alkudozás, majd elégedett kézrázás után kis halászhajónk elindult. Már ennek a ladiknak a látványa is nagy élmény volt, idáig csak képeken láttam ilyet. A bangka keskeny hajótörzsét két oldalt fa rudak tartották egyensúlyban, mint egy hidroplánt.

Ezekkel a hajókkal közelítettük meg a vulkáni szigetet

A vulkáni sziget lakói, ahogy meglátták a közeledő csónakot tele a turistákkal, azonnal szaladtak elénk, hogy segítsenek kikötni, és már vittek is be minket az árnyékba, hogy frissítőket és szuveníreket ajánljanak. Annak ellenére, hogy a vulkáni aktivitás miatt a Fülöp-szigeteki Vulkanológiai és Szeizmológiai Intézet (PHILVOLCS) veszélyesnek minősítette a területet, és kifejezetten tiltja a Taal-szigeten való letelepedést, több szegény család él itt, melyek halászatból, a jó minőségű vulkáni föld megműveléséből vagy kis százalékban a turizmusból élnek. Ilyen turisztikai szolgáltatásnak számít például, hogy a látogatókat lóháton viszik fel a meredek vulkáni lejtőn az ormokig. A nagy meleg, és a 'lóháton mentem fel a vulkánra' élmény miatt ezt a lehetőséget nem hagytuk ki.

Idegenvezetőmmel, Carlossal a lovon

Mindenki kapott egy lovat, és maga mögé egy helyit, akivel a nyergen kellett osztozni, cserébe ő irányította a lovat. Míg kaptattunk fel a hegyoldalon, alkalmi idegenvezetőm, Carlos elmondta, hogy ők nem foglalkoznak a vulkánnal, és nem félnek. Sőt, az ő feladatuk a tűzhányó istennőjének az őrzése a rossz szellemektől.

Az istennő nyugtalan

Van is mit őrizni, ugyanis a Taal a Fülöp-szigetek legaktívabb vulkánjai közé tartozik, bár az istennő már közel 30 éve szunyókál. A 16. század óta a tűzhányónak több mint 30 kitörése volt. Ezek közül az egyik 1911-ben következett be, amely 2000 halálos áldozattal járt, és ekkor jött létre a sziget belsejében a kis tavacska is. Korabeli feljegyzések szerint a kitörés hangját 1000 kilométeres körzetből hallották, a kilövellő hamufelhőt pedig Manilában is lehetett látni. Ekkor azonban megváltozott a tűzhányó tevékenysége, és az 1965-ös újabb kitöréskor a hamufelhő már nemcsak felfelé, hanem oldalirányba is terjedt, amely újabb 200 áldozatot követelt. Ezután lávatűzijátékhoz hasonló kitörések következtek 1977-ig, majd a tűzhányó elcsendesedett. A napokban a PHILVOLCS azonban újra 2-esre emelte a riasztási szintet, ugyanis a kráter belsejében lévő tó hőmérséklete több fokkal emelkedett, és nőtt a kiáramló szén-dioxid mennyisége, ami a magma felemelkedését jelenti.

A földből kiáramló gőz fűtötte a levegőt

Carloson nem láttam az aggodalom jeleit, úgyhogy tovább hallgattam a történetét. Az út során elhaladtunk a falujuk mellett is, ahol pár faház állt. Carlos sorra mutatta, hogy ki kicsoda: ez a felesége, az az unokatestvére. Egy idő után már nem tudtam követni, mert mindenki mindenkinek a valakije volt. A rend kedvéért az asszonytól vettem Carlos számára egy frissítő ásványvizet, amelyet, ahogy ő mondta, nem fog meginni, hanem hasonló célra újra megvételre fogják azt kínálni a következő turistáknak, így gazdálkodva a készletekkel.

A családot odahagyva lovagoltunk tovább. Míg a meredek és feljebb egyre szárazabb árkokban szlalomoztunk fel a fújtató lóval, Carlos áttért a munkaügy témájára. Elmesélte, hogy itt a család összes tagja talál magának munkát. A fiatalok, mint Carlos, a lovakkal foglalkoznak, a nők frissítőt árulnak, vagy a part menti földet művelik, a férfiak pedig a külső tóban halásznak.

A fiúk a lovakat nyergelik, várva a következő turistákra

Felérve az emelkedő tetejére, odahagytuk a csatakossá izzadt lovakat, és a kráter száját körülvevő korlátnál leesett állal bámultuk a tökéletes panorámát. Csodálatos kilátás nyílt mind az alattunk bugyogó tóra, amely néhol vöröses színű volt, mind a hegyet körbevevő külső tóra. A nagy meleget a perzselő nap mellett fokozta a földből is kiáramló hő, mely néhol a salakkúpokból távozott gőz formájában.

Mikor kigyönyörködtük magunkat, páran elindultunk ilyen kúpokat keresni a hegy oldalában, és egy-egy sikeres missziót nagy kurjongatás kísért. A tűzhányó tetején eltöltött óra alatt sosem éreztem félelmet. Az egész hely nyugalmat árasztott, és ezért nehéz volt elképzelni, hogy micsoda hatalmas erők rejlenek lent, a csendesnek tűnő tavacska alatt.

Kilátás fentről a belső tóra, balra a felszabaduló széndioxid teszi zavarossá a vizet

Késő délután indultunk le lóháton az árnyas partra. Carlostól búcsút vettem, végig türelemesen válaszolgatott a buta és szerinte néha értelmetlen kérdéseinkre. A halászhajóval ismét átszeltük a vizet, majd a kisteherautóval robogtunk vissza a dübörgő fővárosba. A fortyogó vulkán ezúttal nyugton maradt, így minket csak a nap égetett rákvörösre. Ki tudja, mások milyen szerencsével járnak.