Egy turistagettó, ahol jó lenni

Vágólapra másolva!

Kevés hely van, amelyet annyira a magamfajta utazónak találtak ki, mint a kambodzsai Siem Reap. Először is ott van mellette a világ egyik legnagyobb csodája, Angkor romvárosa. De nem csak ezért érdemes elutazni oda: remek a klímája, biztonságos, nagyon kedvesek az emberek, és a nyugati kényelmet olcsón lehet megkapni.

Gaál Csaba

Vágólapra másolva!

Kambodzsa egzotikus utazás utazás buddhizmus hinduizmus Siem Reap khmer Angkor

Angkor egy "must see", ahogy az angol mondja. Kötelező látnivaló. És nem csak azoknak, akik megszállottjai az ősi kultúráknak. A khmer birodalom fővárosához fogható látványosságot ugyanis aligha találunk még egyet a világon. Így aztán számomra evidenciának tűnt, hogy a Hongkongból kiinduló, előbb Dél-Kínát, majd Vietnamot érintő kéthetes utunkba valahogyan bele kell préselni Kambodzsát is. Hanoiból végül a Vietnam Airlinesszal érkeztünk Siem Reapbe, az angkori turizmust kiszolgáló kisvárosba, hogy három éjszakát és két teljes napot töltsünk el ott.

Kínától és Vietnamtól eltérően itt nem kellett előre megszereznünk a vízumot, hanem 20 dollár (akkori árfolyamon 3800 forint) és egy fénykép fejében gyorsan kiállították belépéskor. Már ettől jókedvünk lett: sehol a bürokrácia, amely az előző két helyre annyira jellemző volt. Pénzváltással sem kellett az időt tölteni. Kambodzsának van ugyan helyi pénze, a riel, de az ilyen turistahelyeken az amerikai valuta használatos. Az előre lefoglalt szállás tulajdonosa is küldte értünk a taxit, ahogyan megígérte. Mire elértünk a hotelhez, a sofőrrel már a következő két nap útvonalában és árában is megegyeztünk. A napi 30 dolláros (akkori árfolyamon 5700 forint) fuvardíj ugyan 5-10 dollárral több volt, mint amiről előzetesen olvastam, de egyrészt ingyen vitt be a reptérről, másrészt a szálloda révén megbízható sofőr volt, harmadrészt nem akartuk az estét taxivadászattal tölteni.

A szálloda halljában a tulajdonos gyermeke épp a házi feladatát tanulta (kattintson a képre a galériáért!)

Örömünk csak fokozódott, amikor megérkeztünk a szállodába. Az Encore Angkor az éjszakai életéről híres Pub Streettől mindössze pár percre volt, egy nagyon csöndes kis utcában. Belépve buja növényzetű kerthelyiség fogadott, ahol a reggelit is kaptuk, az épületbe pedig csak úgy lehetett bemenni, ha a cipőnket előtte levettük. Bent persze ragyogó tisztaság és kedves személyzet fogadott. A szobák kitűnőek, hátul még egy medence is volt, amely nagyon jól jött a fárasztó séták után. Mindez 30 dollárért, amiért egy tágas, kétágyas szobát kaptunk reggelivel. Hanoi után, ahol majdnem ennyit fizettünk egy lelakott szobáért a zajos óváros közepén, ez maga volt a mennyország. Csend, nyugalom, béke sok-sok zölddel és friss levegővel. Mi kell még?

Kaja, pia

A lepakolás után gyorsan belevetettük magunkat az esti Siem Reap életébe. Ebben sem csalódtunk. Furcsa volt elhinni, hogy az első kocsma a Pub Streeten - az Angkor What? Bar - mindössze 1998-ban nyílt, hiszen azóta nemcsak az utca, az egész környék benépesült jobbnál jobb helyekkel. Az árak egyébként is alacsonyak, ráadásul mindenki akciózik, hogy becsábítsa a vendégeket. Mi elsőként ittunk egy mojitót, és nem csalódtunk benne, ahogy később az Angkor névre hallgató csapolt (!) sörben sem. A vacsora is jó volt, a helyi mellett sokféle konyha közül lehetett választani.

Mi más is lehetne a helyi sör neve? (kattintson a képre a galériáért!)

Az első este tehát jól indult, pedig Angkor csak ezután jött. Neve szó szerint fővárost vagy szent várost jelent. Ez volt a központja az időszámításunk szerinti 9. és 12. század között virágzó khmer birodalomnak (a khmerek ma is 90-95 százalékát teszik ki Kambodzsa lakosságának). Építészeti szempontból azért különleges a hely, mert az egyes uralkodók alatt eltérő hatások érvényesültek, így aztán bőven találunk hindu és buddhista emlékeket is. A 13. század után a sorozatos sziámi (thai) támadások miatt a város fokozatosan kiürült, 1432-ben pedig a királyi udvar átköltözött Phnom Penhbe, a mai fővárosba. Bár a templomok ezután is működtek, sőt néhány nyugati misszionárius a 16. és 19. század között is eljutott ide, az elfeledett város "felfedezését" Henri Moulhot francia felfedezőnek tulajdonítják, aki 1860-ban járt ott, és könyvet is írt róla. Tény, hogy az ő munkájának köszönhetően nőtt meg az érdeklődés Angkor iránt, majd kezdődött meg a dzsungel által benőtt, elhagyott területek feltárása, ami a mai napig tart.

Letűnt idők nyomában

Egy kivételével a legfontosabb templomok Siem Reaptól északra, 6-25 kilométerre találhatók, és mivel eléggé elszórtan vannak, érdemes valamilyen járművel menni. A terület bejáratánál belépőt kell venni, amely egy napra 20, háromra 40, egy hétre pedig 60 dollárba kerül. A kapott élményekért ez igazán mérsékelt árnak mondható, ráadásul a bérleteket nem kell egy huzamban felhasználni: a háromnapos egy hétig, az egyhetes egy hónapig érvényes. Mi a száraz és kevésbé forró időszakban mentünk, de állítólag a júniustól októberig tartó monszun idején is érdemes oda látogatni: kevesebb a turista, zöldebb a természet, szebb képeket lehet készíteni, és a napi esőadag is elég kiszámíthatóan érkezik délutánonként.

Angkor Wat a leghíresebb templom, és ez van a legközelebb is Siem Reaphez (kattintson a képre a galériáért!)

Olvasóimat most megkímélem attól, hogy a romok látogatásával töltött két teljes nap minden egyes részletéről beszámoljak. Egyrészt ezt már sokan megtették, másrészt az egyes épületek történeténél, leírásánál sokkal izgalmasabb maga a látvány - ezt pedig a fotók is legfeljebb csak részben tudják visszaadni. Nehéz eldönteni, mi volt a legérdekesebb: Angkor Wat a lenyűgöző méreteivel és eleganciájával, Bayon a hatalmas kőarcaival, a piramisok megmászása vagy Ta Prohm, ahol a fügefák benőtték a romokat. Utóbbi kétségkívül az egyik legnépszerűbb fotótéma, nem véletlen, hogy itt forgatták Angelina Jolie-val a Tomb Raidert.

Amikor a természet és a kultúrák találkoznak (kattintson a képre a galériáért!)

Majmok és kéregetők

A látványtól elbűvölt látogatókat gyakran visszarántja a valóságba egy kellemetlen jelenség. Angkor Wat környékén rengeteg majom specializálódott a turisták elemózsiájának elcsenésére. Ennek kiváltásához nem is kell az ételnek láthatóvá válnia, elég, ha egy szatyrot lóbál az ember. A meglepetésen túl néhányan mókásnak tartják, amikor a majmok kikapják az áldozat kezéből a zsákmányukat, ám az ilyen támadások nagyon veszélyesek is lehetnek. A kis állatoknak ugyanis hatalmas szemfogaik vannak, az ellenkező turista pedig könnyen az orvosi szobában köthet ki.

A másik, korántsem ennyire veszélyes dolog, amely viszont meg tudja keseríteni az utazók életét, a kéregetők, árusok hada. Angkorban módszeresen fel vannak osztva a területek a gyerekek között, akik néha árultak is valamit, de volt, hogy csak egy dollárt kértek. Méghozzá igen kitartóan. Kínában és Vietnamban nem volt ilyen.

Tettünk még egy érdekes kirándulást, amely a legnépszerűbb turistacsapáson kissé kívül esett. Sofőrünk elvitt Angkortól északra 25 kilométerre, ahol egy erdő szélén tett ki. Kbal Spean a Kulen-hegy lankáin fekszik, és arról nevezetes, hogy itt található az ezer linga folyója. A linga a hindu Siva istent, a teremtés erejét jelképezi fallikus formában. Ezen a helyen azért faragták ezeket a folyó alapzatába a 11. század környékén, hogy a rajtuk átfolyó víz megtermékenyítse az alatta elterülő rizsföldeket. Később Buddhát és buddhista szimbólumokat ábrázoló kőfaragások is kerültek a sziklákra. A kirándulást az tette különösen élvezetessé, hogy a folyómederhez háromnegyed órás séta vitt fel az erdőn keresztül.

Kőfaragások a folyó alján és partján (kattintson a képre a galériáért!)

Lazulj el!

Az egész napos túrákban nagyon el lehet fáradni. Épp ezért volt áldás, hogy a szállodánkban egy kis medence is volt, ahol a nap végén lazítani lehetett. Aztán irány a város, ahol újabb és újabb helyeket fedeztünk fel. Ilyen volt például az Island Bar az éjjeli piac mellett. Véletlenül botlottunk bele: míg a csoport egyik fele ajándékokat vásárolt, a fáradtabb és szomjasabb része más elfoglaltság után nézett. Így akadtunk rá erre a bárra, amely a legjobb helynek bizonyult egész Siem Reapben. Nevét arról kaphatta, hogy a hatalmas bambusztető alatt középen egy kör alakú bárpult van, amelyet körülvesznek az asztalok és a széles kanapék. Utóbbiakat úgy kell elképzelni, hogy a kényelmes párnákon négy ember simán elheveredhetett. Itt eldőlve iszogatni a korsónként egy dollárba (akkori árfolyamon 190 forint) kerülő csapolt sört, hallgatni a jó zenét, élvezni a langyos éjszakai szellőt - maga a földi paradicsom.

Az Island Bar Siem Reap leghangulatosabb helye (kattintson a képre a galériáért!)

Ahogy a kambodzsai utunkat, ezt a cikket is érdemes talán ezzel a képpel zárni. A békés, nyugodt légkör és a helyiek kedvessége láttán nehéz volt elhinni, hogy negyven éve itt még véres polgárháború dúlt, amelynek során Pol Pot és a vörös khmerek több millió lakost mészároltak le. A turistagettóban nyilván az országban tapasztalható szegénységgel sem kellett szembesülnünk. Ezzel együtt Kambodzsa egyike lehet azon kevés helynek, ahová egyszer még valóban visszatérünk.

A következő, befejező részben kiderül, lehet-e olcsón repülni Ázsiában, felmentünk-e világ legmagasabb ikertornyába Kuala Lumpurban, találkoztunk-e a portugál örökséggel Makaón, és befértünk-e a hotelszobánkba Hongkongban.