Fürdőztünk a szegedi hóesésben

Tudta, hogy Szegeden van Európa leghosszabb, éves üzemelésű vízicsúszdája? Hogy mennyire jó a hóesésben fürdőzni? És azt, hogy milyen szép a Móra Ferenc Múzeum? Az [origo] munkatársa egy élménydús decemberi hétvégét töltött a dél-alföldi városban.

Ahogy szombat délelőtt ott lazítottunk a szegedi Napfényfürdő Aquapolis kinti medencéjében, egyre jobban és jobban esett a hó. Az arcunk már jéghideg volt, de a forró vízben egyáltalán nem fáztunk. Persze érdemes még száraz hajjal kiúszni ide a beltéri medencéből, mert mégiscsak hideg van.

Talán a legnagyobb előnye a téli élményfürdőzésnek, hogy nem kell sorban állni a csúszdákhoz. Csak felmész, aztán már csúszol is. Vagy liftezel, mint itt Szegeden, mert a két óriáscsúszda egy harminc méter magas toronyból indul. Mivel nagyrészt az épületen kívül kanyarognak, helyenként méteres jégcsapok lógtak rajtuk. A toronyból egyébként klassz a kilátás, jól látszik a Tisza és a dóm is. A 272 méteres, rekordhosszúságú csúszda (kék színű) igazi kuriózum, de a bevállalósok inkább a nem sokkal rövidebb, sárga kamikazecsúszdát választják, ahol "a végén már nem is csúszol, hanem csak zuhansz". A klausztrofóbiásoknak pedig, mint nekem, kicsit lentebbről marad a tölcséres, a nyitott kék csúszda vagy a meredek bordó. Egyik jobb, mint a másik.

A kék a hosszabb, a sárga az izgalmasabb a csúszdák közül

A csúszás fáradalmait aztán a fürdő csendes wellnessrészlegén pihenhetjük ki. Bár sose voltam nagy rajongója a wellnessdolgoknak, el kell ismerni, hogy jól tud esni. Különösen, amikor kint szakad a hó. Kipróbáltunk mindent, a szaunától a római gőzfürdőn át az aromaterápiáig, és lógattuk egy kicsit a lábunkat a pezsgőfürdőben is. Közben jól ellazultunk, csak sajnos rohant az idő, úgyhogy összeszedtük magunkat, hogy belevágjunk a városnézésbe. Igazából meg sem lepődtünk, hogy heves hóviharban kellett elindulni, mert nem ez volt az első alkalom, hogy extrém időjárási körülmények fogadtak úti célunk helyszínén: például nyáron Horvátországban iszonyatos viharban fürödtünk a tengerben, Gran Canarián pedig évek óta nem tapasztalt hideg, esős időt kaptunk az első két napra.

Nem volt tömeg a főtéri karácsonyi vásáron, se a sétálóutcában - egy csendes kisváros hangulatát idézte Szeged. A hóvihar ellenére is feltűnt, hogy a belvárosban az épületek többségét szépen felújították, így megőrizték a város hagyományos építészetét. Régi és modern villamosok hangját hallottuk sokfelé. Egészen a dómig sétáltunk, amely egyszerűen lenyűgöző látványt nyújtott, a Dóm téren pedig már nem voltunk egyedül. Óriási adventi koszorú, paprikasátor és hagyományos vásár gondoskodott a karácsonyi hangulatról. Mi forralt borral kísérleteztünk, mások a téren elhelyezett tűzrakás körül vagy frissen sült kolbásszal próbáltak felmelegedni. Na meg a cukrászdában! A sétáló utcában lévő A Capella Cukrászdában épphogy csak találtunk üres asztalt, annyian voltak. Finom is volt a csokis és vaníliás somlói, de a gyümölcsös-rizses szelet sem sokáig maradt a tányérunkon.

A Dóm téren a havazás ellenére is volt dolguk a póniknak

Ekkor már nagyon esett a hó. Olyannyira, hogy az egyik taxisofőr elmondta, nem is éri meg ilyen időben dolgozniuk, mert túl könnyen jöhet egy baleset. Amihez hozzátartozik, hogy nem igazán láttunk még a belvárosban sem hókotrókat. De ha Szeged, akkor Pick, úgyhogy nem hagyhattuk ki a Pick Szalámi és Szegedi Paprika Múzeumot. A magánkézben lévő kiállítást fél óra alatt végig lehet nézni, de megéri elmenni. Kiderül többek közt, hogy milyen feladata volt a szalámimesternek, mikor vált a Pick világmárkává, mire használták a hústapogató ládát, és miért különleges a szegedi paprika.

Szegeden egyébként ez a jó, hogy soha sincs hiány színvonalas kulturális programokból. Ezek közé tartozott a vasárnap zárult Munkácsy-kiállítás is. Régóta rajongok Munkácsy festészetéért; úgyhogy óriási élmény volt ez a kiállítás. A legtöbb képe előtt állva tényleg olyan érzése van az embernek, hogy mindjárt életre kelnek a szereplők, és megmozdulnak a képen. Nem véletlen, hogy két hónappal meghosszabbították a kiállítást, amelyet közel 50 ezren láttak. A mostani kiállításon próbálták minél közelebb hozni a látogatókhoz Munkácsyt, az embert is. Például a kiállítás központi képéhez, a harminchat négyzetméteres Golgotához is tartozik egy érdekes történet. Eszerint mivel Munkácsy nem talált megfelelő modellt Krisztus alakjához, saját magát is keresztre feszíttette, majd lefényképeztette. Egyébként a kiállításnak otthont adó Móra Ferenc Múzeumot bármikor érdemes felkeresni, mert egy kívül-belül nagyon impozáns épületről van szó, ahol állandó kiállítások is vannak.

Lejtőt az Alföldön is lehet találni, például a Móra Ferenc Múzeum előtt

Vasárnapra elmúlt a hóvihar, így a tiszta időben tettünk még egy rövid sétát a belvárosban. Élménydús, mégis pihentető, tulajdonképpen luxushétvégét töltöttünk Szegeden, mivel a szállásunk - a Magyar Turizmus Zrt. Dél-alföldi Regionális Marketing Igazgatóságának jóvoltából - a négycsillagos Hunguest Hotel Forrás volt. A hotel - a belvárostól nem messze - közvetlen összeköttetésben van az Aquapolisszal, úgyhogy a szálloda által biztosított fürdőköpenyben egyszerűen át lehet sétálni a fürdőbe. Egyszóval igazán kényelmes volt, amit a zord időjárás miatt is nagyon tudtunk értékelni. Akárcsak a svédasztalos reggelit és vacsorát: bár a narancsos sütőtökkrémleves annyira nem jött be, de a legkülönbözőbb sült húsok nagyon ízlettek. Nem volt tele a szálloda, de a kisgyerekes családoktól a fiatal párokon át a nyugdíjasokig minden korosztállyal találkoztunk. És feltűnően sok volt a szerb vendég is.

Árak és tippek

Ami a költségeket illeti, félpanzióval 26 ezer forint volt egy normál kétágyas szoba egy éjszakára, amiben benne van például a napijegy is az Aquapolisba. Ebédre nem nagyon kellett költeni, a Pick Múzeumba 980 forint a felnőttjegy, a Munkácsy 1400 forint volt. Budapesttől ráadásul nincs is különösebben messze (170 km), az autópályán bő másfél óra alatt le lehet jutni. Mivel így télen korán sötétedik, érdemes háromnaposra tervezni egy ilyen hétvégi utazást. Jó tanács az autóval érkezőknek, hogy a belvárosban nagyon kell figyelni a behajtani tilos táblákra.