Hogyan ápoljuk a sífelszerelést a szezon végén?

A sítúra előtti felszerelés-karbantartásról már írtunk, de az sem mellékes, hogy a szezon végeztével, hogyan csomagoljuk el és kezeljük le a léceket és a bakancsokat, valamint, hogy a megfelelő ápolás után hogyan tároljuk az egyes darabokat. Síoktató szakértőnk elmondja, mire kell figyelni.   

A sítúra nemcsak az utolsó siklásig tart, ahhoz, hogy a következő szezonban is tökéletes felszereléssel vághassunk neki a lejtőknek, fontos a lécek és a bakancsok megfelelő karbantartása. A síléc legérzékenyebb pontja az éle, a kantnija, ami hajlamos gyorsan rozsdásodni. Ennek több oka is van. A síszabadság végén általában még a sípályán bepakoljuk a sízsákba a léceinket. Ott zárt térben a lécen maradt hó, kis jégdarabok kiolvadnak és egy páradús nedves környezetben azonnal elkezdődik az oxidáció. A másik változat, amikor a kocsi tetején szállítjuk,esetenként sok száz kilométeren keresztül léceinket. A téli utak majd mindenhol sóval kezeltek a jegesedés ellen és a felcsapódó sós permet, ami az előttünk haladó autók felkavarnak, óhatatlanuk rákerül a síléceinkre is. Sós környezetben még agresszívebb a rozsdásodás. Szinte hihetetlen, mekkora kárt tud tenni a kantni felületén az oxidáció.

A tél kezdetén a léceket alaposan szemügyre vesszük és kis nagyításban is látszik, hogy a rozsda bedolgozza magát a léceink alsó felén végigfutó acélszalagba, a kantniba. Az élek, ahol a két sík, a léc alja és oldala találkozik, szintén megsínylik az oxidáció áldatlan tevékenységét. A legegyszerűbb rögtön a hazaérkezés után letisztítani a sílécünket bő vizes ruhával, majd sugárzó hőtől kicsit távolabb szárítani. A továbbiakat bízzuk szakszervizre. A szervizben van megfelelő technikai feltétel a "nyáriasításra", hiszen a síelők nagy százaléka csak a következő szezonban használja újra léceit.

A szervizben a következő munkákat érdemes elvégezni. Először le kell tisztítani a talpat, vax-eltávolító folyadékkal, majd a talpon lévő hibákat kell kijavítani. A legegyszerűbb "becsöpögtetni" speciális erre a célra gyártott anyaggal. Ma már kitűnő javítóanyagokat gyártanak széles választékban, de talán a Toko, Holmenkol a legismertebb márkák,. A talpjavítás történhet géppel is, ami alaposabb ,de ezt mindig a szakember dönti el ,mire van szükség. A kijavított talpat szintbe kell csiszolni. A tökéletes struktúra (a léc alján lévő felület megfelelő finom bordázása) kialakítását csak profi gép képes kialakítani. Ha már a talp rendben akkor a kantni oldalát kell a sítudásnak megfelelően beköszörülni. Erre is van kézi és gépi lehetőség. Gyárilag általában a lécek zöme 90 fokra van köszörülve. Haladó síelőknek ezt 89-88 fokra (ekkora szöget zár be a talp és az oldal él) kell beköszörülni.

Versenyzőknek 87-86 fokra szokták beállítani a kantni szögét. A profi szervizmunkánál a kantni csiszolása több fokozatban történik a finom felület kialakítása miatt. A végső fázis a vaxolás. Az anyagot 130-160 fokon kell felvinni a talp felületére. A sílécek felső részét, beleértve a kötést is fújjuk be VD40-es spray-vel majd száraz ruhával töröljük fényesre. Szép felületed ad a lécnek és a kötés műanyag felülete is tetszetősebbé válik ettől az egyszerű trükktől.

Az eddig leírtakból látható, nem egyszerű dolog a szervizelés és szakértelem, gépek hiánya nélkül könnyű kárt tenni a sílécben. Házilag fontos a tisztítás, szárítás a hazaérkezés után. Ha nincs más lehetőségünk akkor addig, amíg a szervizbe nem tudjuk vinni a léceinket, enyhén olajos ruhával töröljük át a kantnit, ez némi védelmet átmenetileg biztosít a rozsdásodás ellen. Fontos a tárolás, lehetőleg száraz helyen tároljuk a léceinket.

A sícipőről sem szabad elfeledkeznünk. Óvatosan ki kell venni a belső cipőbetétet a külső, kemény cipőhéjból. Ezt követi az alapos cipőszárítás, ami vonatkozik a külső és a belső részre is. Szakszervizben be szokták permetezni egy speciális fertőtlenítő, gombaölő és egyben illatosító folyadékkal. A nedvesen eltett sícipő könnyen befülled, kellemetlen illatúvá válik, és ez táptalaja az elszaporodó gombáknak. Ezért van szükség az alapos kiszárításra, védelmet nyújtó vegyi kezelésre. Ha minden száraz, akkor óvatosan tegyük vissza a belső puha betétet a külső kemény cipőbe. A sícipőt midig enyhén becsatolva tároljuk, mert a műanyag külső héj hajlamos szép lassan kinyúlni és télen, pláne ha úgy is szállítjuk a hideg csomagtartóban, bizony nehezen kapcsolható majd be.

Szányi Gábor, síoktató