Korcsolyázzunk féláron!

Már hetek óta tervezzük, hogy hosszú évek óta először korcsolyázunk egyet valahol. Valami jó kis Budapesthez közeli tavat szerettünk volna, de idő hiányában ez nem sikerült, a gyönyörűen felújított Műjégen pedig általában sokan vannak. Na, majd akkor vidéken.  

A nagy elhatározást, hogy tudniillik korcsolyázni kéne már egy jót két héttel ezelőtt hoztuk meg, de akkor még úgy volt, hogy a Pilisszentiván melletti legendás Slötyit célozzuk meg. Jó levegő, forralt bor, laza hoki és jó társaság. Aztán a szervezés valahogy nem sikerült, a kori elmaradt. Mondjuk, korcsolyánk sincs, a jó öreg Dinamó belsejét évekkel ezelőtt felzabálta Fritz, a családi németjuhász.

Aztán a véletlen úgy hozta, hogy a héten Szentesre kellett zarándokolnunk, ami kisváros ugyan, de minden kényelmi szolgáltatás megvan. Korcsolyapálya is, mégpedig a helyi atomnagy csirkegyártó vállalat szomszédságában. Ráadásul nagyjából féláron a budapesti árszínvonalhoz képest.

Azért itt nem úgy van, hogy az ember csak úgy lemegy a jégre. Előzetes bejelentkezés szükséges hozzá, ugyanis a jégfelület nem túl nagy, egy hokipályánál is kisebb, de 16 évnyi koriszünet után ez éppen megfelelőnek tűnt.

Tehát telefon, bejelentkezés, kétórás turnus. Mennyibe kerül, kérdeztük félve. Hatszázötven forint per fő. Na jó, de korcsolyánk sincs, kéne bérelni. Lehet egyáltalán és ha igen, akkor az mennyi? Természetesen, 450 forint a két órára. Caklipakli tehát 1100 forintért korcsolyázhattunk bérléssel együtt. A Városligetben ugyanez, ugyanennyi időre 2100 forintba kerül, a pecóhoz közeli Marczibányi téren pedig 1500 forintos belépő mellé még 1100 forintot kell kiperkálni a korcsolya-kölcsönzésért. A jövőben marad tehát Szentes, vagy valamelyik másik vidéki város. Aki arra jár, ne hagyja ki!