Élelmiszer-turizmus: nem az evés a lényeg

Vágólapra másolva!
Kézzel, pálcikával vagy kanállal? Leves előtt, vagy desszert után? Az élelmiszerturizmus esetében nemcsak a kóstolás és az ételkészítés, hanem maga az evés kultúrája nyújt maradandó élményt. A franciákon és az olaszokon kívül Afrikában is látnak fantáziát a dologban. Hol, mit és hogyan esznek a turisták?
Vágólapra másolva!

Feltárul az evés kultúrája

Az alvás mellett talán az evés és az ivás az a tevékenység, ami mindig is fontos részét képezte a nyaralásoknak. Soha nem lehet kihagyni a helyi specialitásokat, ám manapság a turisták már nem elégednek meg azzal, hogy egyszerűen csak elfogyasszák a felszolgált ételt. Az új évezred utazói ma már több kultúrát is ismernek, van összehasonlítási alapjuk, és a jelek szerint igénylik is azt a háttértudást, ami a helyi ételspecialitások elkészítéséhez szükséges. Az alapanyagok és a kész ételek az ismeretlen kultúrák megismerésének kapuiként szolgálnak, amellyel nemcsak az ételkészítés, hanem maga az evés kultúrája tárul fel.

Élelmiszer-turizmus: nem az evés a lényeg

Sok minden belefér az élelmiszer-turizmus kategóriájába, hiszen bármilyen gasztronómiai fesztivál, étterem-, pince, vagy farmlátogatás, speciális élelmiszerüzletet, és a recepteken túlmutató szakácskönyv is képes közel hozni az élelmiszert, mint terméket. Az élelmiszerturizmus tehát összességében arról a tudásbázisról szól, amit az ételek és italokra alapozva a különféle vallások, helyi hagyományok és szokások jelentenek az érdeklődők számára. A kóstolgatáson túl a turisták azt is megtudhatják, például, hogy hogyan készül a Chianti, hol nő a szarvasgomba, hogyan kell kézzel enni és, hogy mi a Mozzarella alapanyaga.

Olaszország: sajtok, borok és minden földi jó

A vízibivaly tejéből készült mozzarella első változatai valamikor az 1500-as években készülhettek Campagnia tartományban. Azóta is a Nápoly környéki vidékeket tekintik a Mozzarella szülőhazájának. A Nápolytól északra fekvő Casterában a mai napig léteznek családi vállalkozásban működő sajtkészítő üzemek, ahol generációk óta folyik a termelés. A legtöbbjük előzetes egyeztetés után látogatható is.

Forrás: AFP

A turisták megnézhetik a gyúrás folyamatát, vagyis, hogy hogyan lesz a zsírdús és karotinmentes tejből, minden ízesítés és tartósítás nélkül ökölnyi méretű gömbölyded sajtkülönlegesség. Az asztalok gyöngyének is nevezett hagyományos eljárással készített (DOP) mozzarellát enyhén sós vízzel felengedett, lezárható hungarocell dobozban, vagy kis műanyag vödörben, helyben is megvásárolhatják a turisták.

A Firenzéhez közeli dombokon, félórányi autóútra a várostól a falusi turizmus keretében számos gazdaság kínál termékeket. Házi szalámit, bort és sajtot készítenek, de nem ritkán olivaoljat is préselnek. Vásárlás előtt bemutatják az érdeklődőknek a gazdaságot, a felhasznált alapanyagokat és a Rúfinai régióra jellemző eljárásokat. Ezután következik a "vendégasztal", ahol gondosan elkészített sajt és kenyérfalatokkal, olivatálakkal és frissel préselt olajjal várják a csoportokat.

Forrás: AFP

Olaszországban vendégasztalt általában az a magánember kínálhat, aki saját lakóházában legalább tíz székkel várja terített asztalánál a vendégeket, és kizárólag saját lakóhelye, vagy szűkebb környéke ételeit, italait kínálja, illetve saját vagy a környékbeli őstermelők mezőgazdasági termékeit dolgozza fel. A környék legszebb gazdaságai a Pezzattino Framhouse, és a Castello Dell Trebbio. Ez utóbbin 54 hektáron termelnek bort és közel 10 ezer fáról szüretelnek olivát, sőt szálláshelyet és helyi programokat is kínálnak.

Sri Lanka: tea üzemek, és teaültetvények

Sri Lankán kis túlzással minden a teáról szól. Az egykori Ceylonon ma több mint 200 ezer négyzetméteren termelnek teát. A sziget - Kenyát és Indiát megelőzve - ma a világ legnagyobb tea exportőre. A teacserjék telepítése körülbelül 200 évvel ezelőtt, a késői gyarmatosítás idején kezdődött. Az elmúlt hónapokban, miután több állami tulajdonú teaüzemet is megnyitottak, a turisták újra kedvet kaptak, hogy belefeledkezzenek a helyi teakultúrába.

Forrás: [origo]

Az ültetvényeken sétálva a turisták megismerkednek a sziget lágy, tápanyagban gazdag termőrétegével és a megtapasztalják teacserjék növekedéséhez elengedhetetlen párás levegőt, a hűvös éjszakákat, illetve az intenzíven melegedő délelőttöket. Az üzemlátogatást az angol és a helyi szokásoknak megfelelő teakóstolás követi.

Uva, Dimbula, Nuwara, Eliya, és Kandi a régió és egyben a világ legjobb termőterületei közé tartoznak, és jelenleg is látogathatók. A Colombótól négyórányi autóútra fekvő kisváros Bogawantava környékén-, amelyet az Arany Tea Völgyének is neveznek-, szintén számos üzem kínál programot.

Etiópia: kézzel is lehet szépen enni

Kölespitát (indzserát) és kávét is kóstolhatnak a turisták az Etiópiában. Megtanulhatják azt is, hogy miként lehet kézzel enni, anélkül, hogy disznólkodnának.

Forrás: AFP

A kézzel evés elsősorban Indiában, Indonéziában és Afrika számos országában terjedt el. Etiópiában szokás szerint, egészen apróra vágják az alapanyagokat, ezzel segítik a problémamentes falatozást. A kisujj kivételével, négy újjal kisebb kúpot formáznak a tányéron és egészen elegáns módon a (a mutatóujj használata nélkül) a hüvelykujjukkal tolják a szájukba falatot. Étkezés után pedig jöhet a kávé.

Etiópiában közel 400 parasztgazdaságban és körülbelül 200 állami tulajdonú földön folyik kávétermelés. A legfontosabb kávétermelő régiókban, mint Harar, Sidamo, Yirgacheffe, Limmu, Djimmah, Lekempti és Bebeka, az év különböző szakaszában más és más munkafolyamatokat lehet megnézni. A kelet-afrikai országban az év első hónapjaiban kerülhet sor a kávékóstolásra.

Linz: pékáruk és torta

A Budapesttől alig ötórányira fekvő Linz városában nagy hagyománya van mindenféle pékárunak. Naponta mintegy 50 féle kenyér, és 30 féle pékáru között válogathatnak az utazók. A tanácstalan turistáknak gyakran kóstolót is adnak a sütödékben. A legnagyobb kenyér kínálatot azonban a városi piacon találjuk. A Holzpoldl pékség például a nemcsak saját termékeiket, de a Linz környéki dombságon élő gazdálkodók kenyereit is árulja. A több száz éves házi receptek alapján készült veknikért még a borsos árak ellenére is hosszú sorok állnak. A tapasztalatlanabbak soron kívül hallgatóznak az egyes kenyerek összetételéről, sütési módjáról. Az eladók remek tippeket adnak a felhasználáshoz is.

Forrás: AFP

A híres Linzer torta receptje sem titok többé. Az eredeti receptet féltve őrző Jindrák cukrászatban a turisták elsajátíthatják a linzer tészta elkészítésének fortélyait és megtudhatják azt is, hogy az eredeti linzertészta színe a benne lévő mogyorótól lesz egészen barna, amit a mélyvörös ribizli lekvár színez meg egy kicsit. Az utazók összeállíthatják, kisüthetik és haza is vihetik a saját tortájukat.